Miklós Hajnalka írása.

A két ország 2008 és 2014 között 204 közös projektet valósított meg (körülbelül 50,1 millió euró értékben) az IPA határon átnyúló együttműködési programon keresztül, a Szerbiai Gazdasági Kamara (Privredna Komora Srbije) hivatalos adatai alapján. Ezekben a projektekben 335 604-en vettek részt, megközelítőleg 34 km kerékpárút épült a két ország között, 11 árvízvédelmi akció valósult meg és 66 rendezvényt szerveztek a gazdasági együttműködés javítása érdekében. Több mint 181 ezer ember tekintette nézte meg a két ország kulturális és történelmi látnivalóit.

A kutatás-fejlesztési projektekben pedig 494 vajdasági és magyarországi kutató vett részt, olvasható ki az adatokból.

A 2003-as év egy újabb fordulatot hozott az ezredforduló lendületében, amikor Zoran Đinđić, akit gyakran reformernek tekintenek, meggyilkolása megtörtént. A tragédia elbizonytalanította a befektetőket a régióval kapcsolatban, és a 2004-es koszovói zavargások, valamint a növekvő nacionalista tendenciák miatt a vajdasági magyarok is többször váltak erőszakos cselekmények célpontjává.

Szerbia gazdasági és kereskedelmi kihívásai

Miután az országot ért tragédia politikai megtorpanást, ezzel pedig újabb gazdasági nehézségeket okozott, ezért a 2003-as év nem nyújt releváns adatokat, például az Újvidéki Ügyviteli Szakfőiskola (Visoka poslovna škola strukovnih studija u Novom Sadu) Szerbia nemzetközi kereskedelmét a 2000 és 2010 közötti időszakot felölelő elemzésében nem is említi. E szerint déli szomszédunk ebben a tízéves időszakban a gazdasági világválság évében, 2008-ban teljesített a legjobban, akkor ugyanis 1097 millió dolláros kivitelt valósított meg hazánk felé, míg az importja 2433 millió volt Magyarországról.

Ám ebben a történetben  még egy törés érzékelhető, mégpedig 2006-ban, amikor Montenegró önállósult (vagyis szétesett a Szerbia és Montenegró közös állami formáció). Az akkori GDP-visszaesés is ezzel magyarázható.

Ezt követően Szerbia önálló köztársaságként, függetlenül szervezhette a gazdaságát és a külpolitikáját is, ám a globális történések újabb súlyos terheket helyeztek az országra. Mint azt a Oeconomicus Gazdaságkutató Alapítvány a szerb–magyar kapcsolatok változását elemző írásában kiemeli, a 2008–2009-es gazdasági válság gyenge helyzetben érte az országot, ekkorra még nem alakult ki olyan stabil háttér, ami védelmet biztosított volna. A válság hatására 3,1 százalékos GDP-visszaesés kezdődött, Szerbia helyzetét pedig egy hétéves recessziós időszak nehezítette, és csak 2016-ban sikerült elérni a 2008-as szintet. 

Az inflációs mutató szintén romlott, a 2007-es 6 százalékról 2008-ra 12,4 százalékos emelkedést jelzett, a szigorúbb monetáris politika azonban itt is éreztette hatását, és 2010-re ismét sikerült 6 százalék körüli értéket elérni. Külkereskedelmében az importkitettség magas, és a folyó fizetési egyenleg jellemzően negatív, deficitet jelez. 2008-ban a hiány rekordmagas értékre ugrott, 10 537 millió dollárt tett ki. A válságot követő években csökkent az import és az export értéke, a kivitelben csak 2011-ben, míg a behozatalban 2017-ben sikerült újra megközelíteni a 2008-as értéket.

Feszültségek és EU-csatlakozás

A két ország között a diplomáciában az együttműködések már korántsem voltak ennyire dinamikusak, mint a külkereskedelemben. 2008-ban, miután Koszovó kikiáltotta a függetlenségét, Magyarország elismerte azt. Ez a lépés diplomáciai feszültséget okozott Szerbiával, Belgrád válaszként visszarendelte a magyar nagykövetét Budapestről, a két állam közötti kapcsolat így mélypontra jutott.

Majd miután Szerbia minden erejével az EU-csatlakozásra fókuszált, háttérbe szorultak a lehetséges partneri kooperációk, dacára annak, hogy Magyarország, akkor már 2004 óta EU-tagként, feltehetően számos ponton aktívan is segíthette volna déli szomszédunk csatlakozási szándékát. 

Az első rész ezen a linken megtalálható.

Az eredeti cikk a Mandiner Makronóm rovatában jelent meg.

Címlapfotó: shutterstock