Szentpétervár ad otthont ezen a héten a második Oroszország–Afrika csúcstalálkozónak és az Oroszország–Afrika Gazdasági és Humanitárius Fórumnak. Pár nappal a találkozó előtt Vlagyimir Putyin is tollat ragadott.
Putyin nem egy tipikus grafomán, inkább beszélni szokott. Legutóbb két éve jelentetett meg cikket az orosz elnök „Az oroszok és ukránok történelmi egységéről” címmel. Láthattuk mi lett az eredménye. Levelét tehát most is megírta (Я к вам пишу) , mint Tatjána Anyeginhez: – „чего же боле? Что я могу еще сказать?” (Kell több? Nem mond ez eleget?)
Szentpétervárra július 27-28-án a második Oroszország–-Afrika csúcstalálkozóra állam- és kormányfőket, vállalkozókat, tudósokat és közéleti személyiségeket várnak. Ahogy Putyin írja, a nagyszabású reprezentatív rendezvény előtt szeretné megosztani az afrikai kontinens vezető médiájának olvasóival a fejlődésről alkotott elképzeléseit, hogy azonosítsa az orosz–afrikai kapcsolatokban azokat az együttműködési területeket, amelyek a huszonegyedik század következő évtizedeiben kiemelten fontosak, mint írja: a „közös munkában”.
Az orosz államfő írása elején megállapítja, hogy Oroszország Afrikával való partnersége erős és mély gyökerekkel rendelkezik, és mindig is a „stabilitás, a bizalom és a jóakarat jellemezte”. Következetesen támogatták az afrikai népeket a gyarmati elnyomás alóli felszabadulásért folytatott küzdelmükben, segítettek az államiság megteremtésében, valamint a szuverenitás és a védelmi képességek megerősítésében. Az 1980-as évek közepéig a szovjet szakemberek részvételével több mint 330 nagy infrastrukturális és ipari létesítmény épült Afrikában: erőművek, öntözőrendszerek, ipari és mezőgazdasági vállalatok, amelyek ma is sikeresen működnek, és továbbra is jelentősen hozzájárulnak a kontinens gazdasági fejlődéséhez. Oroszország emellett afrikai orvosok, technikusok, mérnökök, tisztek és tanárok tízezreit képezte ki. (Megjegyeznénk: Arról már nem szól a fáma, hogy egyetlen nagyhatalom, sem Amerika, sem Kína, sem Szovjetunió nem szívjóságból, hanem gazdasági, stratégiai érdekek mentén segít.)
Putyin ugyanakkor külön megemlíti írásában a hagyományosan szoros együttműködést a világ színpadán, valamint azt, hogy a Szovjetunió, majd Oroszország határozottan és következetesen védte az afrikai országok érdekeit a nemzetközi fórumokon. Úgy írja, hogy mindig szigorúan ragaszkodtak az „afrikai problémákra–afrikai megoldások” elvéhez, és szolidárisak voltak az afrikaiakkal az önrendelkezésért, az igazságosságért és törvényes jogaik védelméért folytatott harcukban. (Megj.:Nem úgy mint az imperialista, plutokrata, a szakadék szélén táncoló csúf Nyugat.)
Azt explicite ki is modja Putyin, hogy az oroszok soha nem próbálták partnereinkre erőltetni saját elképzeléseiket a belső szerveződésről, a kormányzás formáiról és módszereiről, a fejlesztési célokról és azok elérésének módjairól. Mi több: változatlanul tiszteletben tartják az afrikai államok szuverenitását, hagyományaikat és értékeiket, a saját sorsuk meghatározására és a partnereikkel való szabad kapcsolatépítésre irányuló vágyukat. (Megj.: Ehhez, ha kell, némi aprópénzért biztosítják zeneszerető fiaikat, akik a fekete földrészen keresik Rajna kincseit, hogy ne jöjjön el az afrikai istenek alkonya.)
Az orosz elnök magasra értékeli a „barátság és az együttműködés őszintén felhalmozott tőkéjét, a bizalom és a kölcsönös támogatás hagyományait”, amelyeket Oroszország Afrika országaival kialakított. Közös törekvésnek nevezi, hogy olyan kapcsolatrendszert hozzanak létre, amely a nemzetközi jog elsőbbségén, a nemzeti érdekek figyelembevételén, a biztonság oszthatatlanságán és az ENSZ központi koordináló szerepének elismerésén alapul.
Putyin a világban kibontakozó új, erőteljes gazdasági és politikai erő- és befolyási központok kapcsán jelentősnek és fontosnak ítéli meg az Oroszország és Afrika közötti konstruktív, bizalomteljes, jövőorientált partnerséget. Bízik abban, hogy az új többpólusú világrend, amelynek körvonalai már rajzolódnak, igazságosabb és demokratikusabb lesz, és nem kétséges, hogy Afrika Ázsiával, a Közel-Kelettel és Latin-Amerikával együtt elfoglalja majd benne az őt megillető helyet, végre megszabadulva a gyarmatosítás és a neokolonializmus súlyos örökségétől, és elutasítva annak modern gyakorlatait.
Az orosz elnök természetesen üdvözli mind az egyes államok, mind Afrika egészének növekvő nemzetközi tekintélyét, valamint azt a törekvésüket, hogy határozottan kiálljanak, és kezükbe vegyék a kontinens problémáinak megoldását. Belengeti, hogy mindig támogatni fogják partnereik konstruktív kezdeményezéseit, és szorgalmazzák, hogy az afrikai országok méltó helyet kapjanak a világ sorsát meghatározó struktúrákban, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a G20-akat, valamint a globális pénzügyi és kereskedelmi intézmények reformját, amelyek az ő érdekeiket szolgálják.
Persze kitér a világ jelenlegi instabil helyzetére. Megállapítja, hogy a régóta tartó konfliktusok, amelyek gyakorlatilag minden régióban léteznek, egyre mélyülnek, és új fenyegetések és kihívások jelennek meg. Afrika pedig a világ bármely más részénél jobban érzi a globális problémák terhét. Ilyen nehéz körülmények között Putyin arra számít, hogy afrikai partnereikkel együtt dolgozva egy megkülönböztetésmentes együttműködési menetrendet alakítanak ki.
Putyin megelégedéssel konstatálja, hogy Oroszország afrikai országokkal folytatott kereskedelmi forgalma 2022-ben nőtt, és megközelítette a 18 milliárd dollárt. Tisztában van azzal, hogy a kereskedelmi és gazdasági partnerségükben rejlő potenciál sokkal nagyobb. (Persze ebben az orosz vállalatok is érdekeltek.) Egyben felkínálja az új szállítási és logisztikai láncok létrehozásával, a biztonságos és kedvezőtlen külső hatásoktól mentes monetáris és pénzügyi rendszer kialakításával, valamint a kölcsönös elszámolási mechanizmusokkal kapcsolatos megoldások keresését, amit megkövetelnek a világban végbemenő változások. (Megj.: Putyin látja a világban zajló blokkosodást, amelyben nem lesz mindegy az egyes blokkok nagysága. Természetesen mindig a saját blokkunk lesz a haladó, a progresszív, a jó fiú.)
Majd az orosz elnök – kihasználva Afrikával szembeni verhetetlen ütőkártyáját –rátér a folyamatos élelmiszerellátásra, amely fontos az afrikai államok társadalmi-gazdasági fejlődése és politikai stabilitása szempontjából. Megállapítja, hogy az oroszok mindig is nagy figyelmet fordítottak az afrikai országok búza-, árpa-, kukorica- és egyéb növényekkel való ellátásával kapcsolatos kérdésekre. Mindezt szerződéses alapon és ingyenesen, humanitárius segélyként is tették, többek között az ENSZ Élelmezési Programján keresztül. Beszámol, hogy 2022-ben Oroszország 11,5 millió tonna gabonát exportált Afrikába, és az idei év első hat hónapjában közel 10 millió tonnával még ennél is többet. És mindezt tették az orosz exportra kivetett szankciók ellenére, amelyek komolyan akadályozzák az orosz élelmiszerexportot a fejlődő országokba, megnehezítve a szállítási logisztikát, a biztosításokat és a banki kifizetéseket.
Természetesen Putyin nem hallgathat az „úgynevezett gabonaegyezményről, amelynek eredeti célja a globális élelmezésbiztonság biztosítása, az éhínség veszélyének csökkentése, valamint Afrika, Ázsia és Latin-Amerika legszegényebb országainak segítése volt”. Leszögezi, hogy valójában ezért is ment bele Oroszország, de állítása szerint ezt az alkut , amelyet a Nyugat nyilvánosan úgy mutatott be, mint az Afrikáért való aggódás és jótékonykodás megnyilvánulását, valójában szégyentelenül csak arra használták fel, hogy meggazdagítsák az Ukrajnából gabonát exportáló és továbbértékesítő amerikai és európai nagyvállalatokat – írja. Állítását azzal támasztja alá, hogy az alku keretében közel egy év alatt összesen 32,8 millió tonna rakományt exportáltak Ukrajnából, amelynek több mint 70 százaléka a magas és felső-középső jövedelmű országokba, köztük az Európai Unióba ment, míg az olyan országok, mint Etiópia, Szudán és Szomália, valamint Jemen és Afganisztán a teljes mennyiség kevesebb mint 3 százalékát – kevesebb mint egymillió tonnát – kapták.
Nyilvánvalóan Putyin ezen írásában is megmagyarázza a gabonaegyezmény felmondásának indokait, megemlítve, hogy az „alku” egyik feltétele sem teljesült az orosz gabona- és műtrágyaexport szankciók alóli mentességéről a világpiacokra. Sőt, a műtrágyáknak még a legszegényebb, rászoruló országokba történő ingyenes szállítását is akadályozzák. Az európai kikötőkben elakadt 262 ezer tonna termékből mindössze két szállítmányt sikerült elküldeniük: 20 ezer tonnát Malawiba és 34 ezer tonnát Kenyába. A többi az európaiak gátlástalan kezében marad. Az orosz elnök kihangsúlyozza: „Ez annak ellenére van így, hogy tisztán humanitárius akcióról beszélünk, amelyre elvileg semmilyen szankciót nem kellene alkalmazni.” Ezen tények ismeretében tartja értelmetlennek a gabonaügylet folytatását, amely nem igazolta humanitárius célját.
Biztosítja tehát az afrikaiakat, hogy Oroszország mind kereskedelmileg, mind segélyként is képes pótolni az ukrán gabonát, különösen úgy, hogy idén is rekordtermésre számítanak.
(Megj.: Persze ők is tudják, hogy amennyiben az ukrán gabona kiesik a globális piacról, a megdrágult gabona exportja nem fog rosszul jönni az orosz költségvetésnek…)
Putyin szerint a szankciók ellenére Oroszország továbbra is erőteljesen dolgozik majd az Afrikába irányuló gabona-, élelmiszer-, műtrágya- és egyéb szállítások megszervezésén: nagyra értékelik és továbbra is dinamikusan fejlesztik a fennálló gazdasági kapcsolatok egész sorát Afrikával.
Az orosz elnök emellett hangsúlyozza, hogy a kialakult hagyományokat folytatva továbbra is segítséget kívánnak nyújtani az afrikai országok szakembereinek képzésében. Ma a kontinensről mintegy 35 ezer diák tanul Oroszországban, közülük több mint hatezren orosz ösztöndíjjal. Minden évben növelik az ösztöndíjak számát, ösztönözik a kereskedelmi alapon végzett oktatást és az utóbbi időben elterjedt egyetemközi kapcsolatokat.
A cikk szerzője kitér a humanitárius szférában, a kultúrában, a sportban és a médiában való együttműködésre is. Ennek kapcsán meghívja fiatal afrikai barátait, hogy 2024 márciusában jöjjenek Oroszországba, Szocsiba, az Ifjúsági Világfesztiválra. Ez a nagyszabású nemzetközi fórum több mint 180 ország több mint 20 000 képviselőjét fogja összehozni „egy informális, barátságos, nyílt párbeszédre, amely mentes az ideológiai és politikai korlátoktól, a faji és vallási előítéletektől, és amely a fiatal generációt a tartós és fenntartható béke, a jólét és a teremtés eszméi körül egyesíti”.
Putyin írása zárásaként még egyszer hangsúlyozza a közelgő második Oroszország–Afrika csúcstalálkozó jelentőségét, amelyen elfogadhatják az Oroszország–Afrika Partnerségi Fórum 2026-ig tartó időszakra vonatkozó cselekvési tervét.
„Alig várom, hogy Szentpéterváron találkozzam az afrikai vezetőkkel, és eltökélt szándékom, hogy gyümölcsöző és konstruktív párbeszédet folytassunk. Bízom abban, hogy a csúcstalálkozó és a fórum döntései, valamint a folyamatban lévő közös többdimenziós munka az orosz–afrikai stratégiai partnerség továbbfejlesztését szolgálják országaink és népeink javára” – zárta sokatmondó sorait Vlagyimir Vlagyimirovics.
Megj.: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg 2019-ben 43 ország vezetője vett részt ezen a csúcson, idén végül mindössze 17 vezető jelent meg személyesen, így ez a levél egyúttal egy rendezvénynépszerűsítő kampánynak is felfogható volt, különösen úgy, hogy maga Putyin elnök szignózta.
Ezen írás bemutatasának célja csupán a tájékoztatás, nem tükrözi a Makronóm Intézet álláspontját.
