Tulajdonképp ezt a hangzatos állítást tette M. K. Bhadrakumar volt indiai diplomata a cikkében, miközben sorba veszi a gabonaegyezmény minapi felmondását, Kijev törekvését új hajózási útvonal kijelölésére, illetve a vilniusi NATO-csúcson elfogadott határozatokat. Írása magyarázatot ad Odessza pár napja kezdődött heves bombázására.
M. K. Bhadrakumar
Diplomáciai pályafutása három évtizedének nagyjából a felét a volt Szovjetunió területén, valamint Pakisztánban, Iránban és Afganisztánban töltötte. De volt kiküldetésben Dél-Koreában, Srí Lankán, Németországban és Törökországban is. Jelenleg főleg az indiai külpolitikáról, valamint a Közel-Kelet, Eurázsia, Közép-Ázsia, Dél-Ázsia és az ázsiai csendes-óceáni térség ügyeiről ír.
Bhadrakumar szerint a vilniusi NATO-csúcs (július 11–12.) azt is jelezte, hogy belátható időn belül nem kezdődnek meg a tárgyalások az ukrajnai háború rendezésére.
A konfliktus csak fokozódik, mivel az USA és szövetségesei továbbra is abban reménykednek, hogy katonai vereséget mérnek Oroszországra, bár ez egyértelműen meghaladja a képességeiket.
Ezt alátámasztja azzal is, hogy július 19-én a Biden-kormányzat további mintegy 1,3 milliárd dolláros támogatást jelentett be Ukrajnának. A Pentagon közleménye szerint a bejelentés „egy szerződéskötési folyamat kezdetét jelenti, amely további kiemelt képességeket biztosít Ukrajnának”. A Pentagon szerint a legújabb csomag négy fejlett felszíni-levegő elleni rakétarendszert (NASAMS) és lőszert, 152 mm-es tüzérségi lövedékeket, aknamentesítési eszközöket, valamint drónokat tartalmaz.
Baljós fejleménynek tartja, hogy Oroszország július 17-én felmondta az ENSZ által közvetített gabonaüzletet,
és közvetlen azután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilvánosságra hozta, hogy hivatalos levelet küldött António Guterres ENSZ-főtitkárnak és Tayyip Erdogan török elnöknek, amelyben azt javasolta, hogy a gabonaüzletet Oroszország részvétele nélkül folytassák.
Kijev már másnap hivatalos levélben fordult az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezetéhez, amelyben egy új tengeri folyosót jelölne ki, amely Románia felségvizein és kizárólagos tengeri gazdasági övezetén keresztül haladna a Fekete-tenger északnyugati részén.
Az ukránok nyilvánvalóan Romániával (az ország NATO-tagország, ahol az amerikai hadsereg 101. légideszant-hadosztálya állomásozik) egyetértésben cselekedtek. Feltehetően az USA és a NATO is képben van, miközben az ENSZ jóváhagyását intézik. Magától értetődik, hogy a NATO már egy ideje dolgozik egy új tengeri útvonalon a Fekete-tengeren.
Bhadrakumar ezt azért tartja komoly fejleménynek, mivel úgy tűnik, hogy ez a történet az előfutára annak, hogy a NATO-t valamilyen módon bevonják Oroszország fekete-tengeri dominanciájának megkérdőjelezésébe. A NATO vilniusi csúcstalálkozójának közleménye (2023. július 11.) ugyanis azt jósolta, hogy a szövetség jelentősen megerősített jelenlétre készül a Fekete-tenger térségében, amely történelmileg orosz fennhatóság alatt állt, és ahol fontos katonai bázisai vannak a mai napig.
A volt diplomata idéz is a NATO-közleményből:
„A Fekete-tenger térsége stratégiai fontosságú a szövetség számára. Ezt tovább hangsúlyozza Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja. Hangsúlyozzuk, hogy még mindig támogatjuk a szövetségesek regionális erőfeszítéseit, amelyek célja a biztonság, a stabilitás és a hajózás szabadságának fenntartása a Fekete-tenger térségében, beleértve adott esetben az 1936-os montreux-i egyezményt is. Továbbra is figyelemmel kísérjük és értékeljük a térségben zajló fejleményeket, emellett javítani fogjuk a helyzetfelismerésünket, különös tekintettel a biztonságunkat fenyegető veszélyekre és adott esetben a térségbeli partnereinkkel való szorosabb együttműködés lehetséges lehetőségeire.”
Bhadrakumar szerint a fentiekkel kapcsolatban négy dolgot érdemes megjegyezni:
1. Az ukrajnai konfliktust jelölték ki kontextusként, és a hangsúly a Krím félszigeten van;
2. A „hajózás szabadsága” az Egyesült Államok határozott haditengerészeti jelenlétét jelenti; az 1936-os montreux-i egyezményre való hivatkozás Törökország szerepére utalt mind NATO-tagországként, mind a Dardanellák és a Boszporusz-szoros őrzőjeként;
3. A NATO megerősíti a „helyzetfelismerés” fokozására irányuló szándékát, amely katonai kifejezésként 4 szakaszból áll: megfigyelés, tájékozódás, döntés és cselekvés. A helyzetfelismerésnek két fő eleme van, a helyzet saját ismerete, illetve annak az ismerete, hogy mások mit csinálnak és tehetnének, ha a helyzet megváltozna. Egyszerűen fogalmazva, a NATO megfigyelése a Fekete-tengeren folytatott orosz tevékenységek felett erősödni fog;
4. A NATO szorosabb együttműködésre törekszik „régióbeli partnereivel” (lásd Ukrajna).
A volt diplomata úgy véli, hogy egy új tengeri útvonal a Fekete-tenger északnyugati és nyugati régióiban Románia, Bulgária és Törökország mentén (mindegyikük NATO-tag) elvágja a Dnyeszteren túli (moldovai) orosz helyőrséget, és növeli Kijev képességét a Krím elleni támadásra. A NATO szerepvállalása megnehezítené a jövőbeni orosz hadműveleteket Odessza „felszabadítására” is, amely történelmileg orosz város.
A hatalmas kulturális és történelmi örökség mellett Odessza azért is kulcsfontosságú, mert Oroszország és Ukrajna ipari termékeinek a fő kikötője. A Togliatti–Odessza ammóniavezeték (amelyet az ukrán szabotőrök nemrég felrobbantottak) az egyik legjobb példa erre. A 2471 km hosszú vezeték a világ leghosszabb ammóniavezetéke, a világ legnagyobb ammóniagyártóját, az oroszországi Szamara régióban található TogliattiAzotot kötötte össze az odesszai kikötővel.
Bhadrakumar szerint stratégiai szempontból Odessza ellenőrzése nélkül a NATO nem tud erőt felmutatni a Fekete-tenger térségében, és nem remélheti, hogy Ukrajna Oroszország-ellenes előőrsként feltámadhat. Emellett a szövetség a fekete-tengeri régió feletti uralom nélkül képtelen előrenyomulni a Transzkaukázus és az Iránnal határos Kaszpi-tenger és Közép-Ázsia felé.
Ugyanezen okokból Oroszország sem engedheti meg magának, hogy a Fekete-tenger térségét átengedje a NATO-nak. Odessza létfontosságú láncszem a Fekete-tenger partvidéke mentén húzódó bármely szárazföldi hídban, amely összeköti az orosz hátországot a moldovai Dnyeszteren túli helyőrséggel (Moldovát az USA potenciális NATO-tagként tartja számon). Valójában a Krím biztonsága kerül veszélybe, ha ellenséges erők telepednek le Odesszában. (A kercsi híd elleni 2022. októberi támadást is ebből a városból irányították).
A volt diplomata szerint az új tengeri útvonalra vonatkozó amerikai projekt célja nyilvánvaló: nehogy Oroszország megszerezze az ellenőrzést Odessza felett. Figyelembe véve annak a nagy valószínűségét, hogy az ukrán offenzíva megfeneklésével Oroszország hamarosan megindíthatja az ellentámadását város irányába.
Orosz szempontból ez egzisztenciális pillanattá válik. A NATO gyakorlatilag bekerítette az orosz haditengerészetet az Északi- és a Balti-tengeren (Svédország és Finnország taggá válásával). A balti flotta hajózási szabadsága és a fekete-tengeri dominancia ezért még fontosabb lesz Oroszország számára, hogy egész évben szabadon hozzáférhessen a világpiacokhoz.
Ennek tükrében érthetők Moszkva heves reakciói. Július 19-én az orosz védelmi minisztérium azt nyilatkozta, hogy „minden, a Fekete-tenger vizein ukrán kikötőkbe érkező hajót katonai rakomány potenciális szállítójának tekintünk”. Ennek megfelelően az ilyen hajók országaira úgy tekintenek, hogy a kijevi rezsim oldalán részt vesznek az ukrajnai konfliktusban.
Az oroszok emellett „a Fekete-tenger nemzetközi vizeinek északnyugati és délkeleti részét ideiglenesen hajózásra veszélyesnek nyilvánították”. A legfrissebb jelentések szerint a fekete-tengeri hadiflotta hadihajói az ukrán vizekre behajózó külföldi hajókra való felszállási eljárást próbálják.
Oroszország gyakorlatilag tengeri blokádot rendel el Ukrajna ellen.
Vaszilij Dandikin orosz katonai szakértő az Izvesztyija című lapnak adott interjújában azt mondta, hogy most már arra számít, hogy Oroszország minden ukrán kikötőbe érkező hajót megállít és ellenőriz. „Ez a gyakorlat normális: ott háborús övezet van, és az elmúlt két napban rakétacsapások színhelye volt. Meglátjuk, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik, és hogy lesz-e valaki, aki hajlandó hajókat küldeni ezekre a vizekre” – fogalmazott.
A Fehér Ház azzal vádolta Oroszországot, hogy aknákat helyezett el az ukrán kikötők elzárására. Washington természetesen abban reménykedik, hogy ha Oroszország helyett a NATO vállal garanciát a gabonafolyosóért, az kedvező visszhangot vált majd ki a globális délen. Bhadrakumar szerint a nyugati propaganda Oroszországot úgy állítja be, mint amely világszerte élelmiszerhiányt okoz. Miközben a Nyugat nem tartotta be az alku azon részét, hogy kölcsönösen engedélyezze az orosz búza és műtrágya exportját, ahogy azt az ENSZ, valamint Törökország is elismerte.
Az még nem derült ki, hogy a dübörgő információs háborún túl bármelyik NATO-ország meg meri-e támadni Oroszország tengeri blokádját. A volt diplomata szerint erre kevés az esély, a 101. légideszant-hadosztály telepítése a szomszédos Romániába nem számít tényezőnek ebből a szempontból.
(Forrás: Indian Punchline)
