A nyár közepén  az ember, ha teheti,   pár hét erejéig elutazik valahova kikapcsolódni; ezt az időszakot igyekszik a családjával tölteni. Ilyenkor kerül képbe sok magyarnál Horvátország, azon belül is az Adriai-tenger. Délnyugati szomszédunk jelentős profitra tesz szert ebben az időszakban, de nem csupán az idegenforgalom, hanem a tengeri szállítmányozás miatt is.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány nemrégiben megjelent elemzése többek között azzal foglalkozik, hogy az utóbbi években mennyien érkeztek az Adria partján elterülő országba nyaralni, az idegenforgalom hogyan jelenik meg a horvát GDP-ben és hogy hová exportálják a tengerből kifogott halakat.

A turizmus jelentős részt képvisel a horvát GDP-ben

Az ország ékköve az Adriai-tenger, amely nyáron a turisták kedvelt célpontja. Az 1778 km hosszú szárazföldi tengerpart és a szigetpart 4057 km hossza ad teret a pihenni vágyóknak. Az elmúlt bő egy évtizedben a pandémiát közvetlenül megelőző évben, 2019-ben volt a legmagasabb a nemzetközi turisták által eltöltött vendégéjszakák száma Horvátországban – mintegy 81,4 millió. Az Oeconomus elemzésében kitér arra, hogy a pandémia ezen a területen óriási károkat okozott szomszédunknak: „A koronavírus-járvány következtében az addig felfutó ágban lévő szektor korábban nem látott módon esett vissza. 2020-ban mindössze 35,4 millió éjszakát rögzítettek, ami az előző évi értékhez képest több mint 50 százalékkal kevesebb. 2021-től ismét növekedésnek indult az idegenforgalom, az eddigi legjobb értéket azonban kérdés, hogy már az idén, vagy csak később éri-e el. A turizmusra kedvezően hat a január 1-jétől bevezetett schengeni határforgalmi rendszer, valamint az euróövezeti csatlakozás, ez várhatóan tovább növeli majd az ideérkezők számát is.”

A turizmus erősen jelen van a horvát GDP-ben is, nem túlzás azt állítani, hogy az ország egyik húzóágazata. Ez az OECD szerint 2019-ben a GDP 11,8 százalékát tette ki, a teljes foglalkoztatásnak pedig a 6,8 százalékát biztosította. Az Oeconomus elemzése a részletekbe is belemegy: „A turizmus azon túl, hogy a vendéglátásban és a szálláshelyeknél is kedvezően befolyásolja a bevételeket, a horvát GDP-ben is jelentősen megmutatkozik. Az ország gazdaságának egyik húzóágazata az OECD becslése szerint 2019-ben a bruttó hazai termék 11,8 százalékát adta és a teljes foglalkoztatás 6,8 százalékát biztosította (91 608 fő). A nemzetközi turizmusból származó bevétele 2019-ben 10,5 milliárd euró volt, a járvány következtében azonban jelentősen visszaesett, és 2021-ben is 9,1 milliárdot ért el. 2021-ben, a lezárások utáni első évben ismét növekedett a turizmus

és az utazási ágazat GDP-hez viszonyított aránya, elérve a 16,1 százalékot.

A horvát GDP-ben a szolgáltatási szektor folyamatosan magas értéket képvisel, 2021-ben a teljes bruttó hazai termék 60,4 százalékát az ágazat adta.”

A halászott tengeri állatok  inkább belföldön hasznosulnak

Délnyugati szomszédunk vonatkozásában nem csupán az idegenforgalom az érdekes, érdemes szót ejteni a halászatról, a kereskedelemről és a tengeri szállítmányozásról is. „Horvátország 2020-ban EU-s viszonylatban a 14. helyen állt a halászati termelés és a 11.-en az akvakultúra-termelés tekintetében. A tengeri halászat két fő típusa ismert és alkalmazott itt, a kereskedelmi és a nem kereskedelmi. A kereskedelmi célú halászat a nagyüzemi halászatot, valamint a partmenti, úgynevezett kisüzemi kategóriát is magában foglalja. A nem kereskedelmi halászat főként a sport- és szabadidős horgászatból áll” – tér ki rá az Oeconomus.

A tengerparton halászott élőlényeket többnyire belföldön használják fel, jellemzően a tengerparti vendéglátó egységekben. Az Oeconomus szerint „a Horvátországban bejegyzett halászhajók több mint 45 százalékát többcélú hajóként jegyezték be, így időszakonként változó felszerelésekkel dolgozhatnak. Főként a kis méretű tengeri halfajok (szardínia és szardella) azok, amelyek a fogásokban nagy arányban megjelennek, ezeket havi 20, évi maximum 180 napon keresztül halászhatják. A belföldi felhasználás mellett exportra is kerül a hal és a tenger egyéb gyümölcseinek egy része, az értékük 2021-ben 282,5 millió dollárt tett ki a kivitelben.”

Kereskedelem: a fő célpontok az uniós országok

Ami a halászati termékek fő célországait illeti, első helyen említhetjük az európai uniós országokat, de érdemes megemlíteni Japánt, Hongkongot és a Tajvant is. Az Oeconomus meg is jegyzi, hogy Horvátország „friss egész halból 2021-ben Japánba 35,7 millió dollár értékben szállított”.

A tenger megnyitja Horvátország előtt a szállítmányozás diverzifikálását is, ebből fakadóan a kereskedelmi flotta az elmúlt években folyamatosan csökkent. „2018-ban 2132 hajót tett ki a teljes egység, tavaly azonban már csak 1531 volt a lajstromozott mennyiség” – írja az Oeconomus, majd hozzáteszi azt is, hogy „a csökkenés főként az olajszállító tartályhajók és az ömlesztett árut szállító vízi járműveknél figyelhető meg. Az olajszállítók száma 4 év alatt több mint 25, az ömlesztett árut szállítóké pedig közel 30 százalékkal csökkent. Nőtt az egyéb típusú hajókat besoroló típusok száma, amelyek jellemzően valamely speciális feladatok ellátására szolgálnak.”

Jellemző, hogy a partmenti hajózás által szállított áruk mennyisége 200 millió tonnakilométer fölött van, az ágazatban pedig csupán 2018-ban és 2019-ben regisztráltak visszaesést. „Ez egy rövid távú tengeri szállítás, amely során kis távolságokat tesz meg az áru, gyakran egyes kikötők között. 2021-ben 21,6 millió tonnányi tengeri árut kezeltek a horvát kikötőkben összesen” – olvashatjuk a gazdaságkutató alapítvány elemzésében.

A Horvát Statisztikai Hivatal adataira is érdemes vetni egy pillantást, amit megtett az Oeconomus is: „2022. IV. negyedének végére a tengeri áruszállításban főként a cseppfolyós rakományforgalom (21,8 százalék) és a száraz ömlesztett áru forgalma (2,6 százalék) növekedett az előző évhez képest. Csökkent a konténerforgalom (14 százalék), a marinák közül pedig Omišalj kikötője fogadta a legtöbb árut. Ebben a városban kőolaj- és LNG-terminál is található a kikötőben, így a kibontakozó energiaválság miatt a cseppfolyósított földgáz iránti növekvő keresletnek tudható be az emelkedés. A marinában az előző évi értékekhez képest 2022-ben 28,4 százalékos növekedést könyvelhettek el.”

Sokan tartják a hajóikat a horvát kikötőkben, de ennek borsos ára van

Délnyugati szomszédunkban a kereskedelem mellett jelentős a személyszállítási hajók forgalma, amit bizonyít az is, hogy 2021-ben uniós összevetésben negyedik helyen szerepelt az ország a be- és kiszálló utasokat tekintve. Ami a számokat illeti: „2021-ben több mint 27 millió fő haladt át a kikötőin. Összehasonlításképp, Olaszországban 57,9 millióan, Görögországban 52,2 millióan, Dániában pedig 33,5 millióan választották a tengeri személyszállítást. A legtöbb utas Splitben szállt partra, itt a 2021-es adatokhoz képest 17,1 százalékkal nőtt a forgalom tavaly.”

Érdemes megemlíteni, hogy a kikötők a tengeri szabadidős turizmus számára is ideálisak. Jellemző többnyire, hogy a szomszédos országokból külföldi turisták kisebb-nagyobb hajókat tartanak a kikötőkben, amelyeket szabadidős tevékenységre használnak. Itt érdekes a magyar szál is. Az Oeconomus szerint „az egyes horvát kikötőkben főként belföldi honosságú hajók horgonyoznak, de jelentős a német és az osztrák tulajdonosok száma is. Magyarországról ugyancsak sokan döntenek az adriai-tengeren való hajótartás mellett, 2021-ben 146 magyar lobogós hajó volt a horvát kikötők területein.”

Mennyibe kerül egy hajó tartása az Adrián?

Az árak, pontosabban a hajótartás díja Horvátországban is elég borsos. „Egy pulai kikötőben egy átlagos méretűnek tekinthető (14 méter hosszú) hajó egy éves kikötői díja 6500 euróba került 2022-ben. Ebben az esetben az egész évet a vízen tölti a hajó, ha szárazon, tehát a parton szeretnénk tárolni, akkor valamivel olcsóbb, 4900 euró. Az éves díj magában foglalja a hajó ellenőrzését a tárolás során, a mosdók és a zuhanyzók használatát, a parti áram fogyasztását, a vízfogyasztást (kivéve hajómosás esetén), egy parkolóhelyet, valamint wifihasználatot a marina területén. Minden kikötői díj 25 százalékos áfával terhelt, így az adózással kapcsolatban a használót már nem terheli további kötelezettség. Nincs benne azonban az árban a vízre vagy a szárazföldre helyezés díja. A daruzás további 385 euró a jelzett méret esetén, alkalmanként” – zárja elemzését az Oeconomus.

Borítókép: 123rf