Óriási anyagi veszteségről beszélnek az amerikai csúcstechnológiás chipgyártó vállalatok vezetői a Kínával szemben bevezetett exporttilalom miatt. Most Washingtont próbálják meggyőzni, hogy enyhítsen a szigoron, és ne vágja el őket a világ legnagyobb piacától.

Az USA legnagyobb csúcstechnológiás chipeket gyártó vállalatai összehangolt lobbioffenzívába kezdtek a Kína ellen hozott exportkorlátozások enyhítésére, valamint arra, hogy ne vezessenek be további szigorításokat.

Amikor Biden elnök elfogadtatta a Kínába irányuló csúcstechnológiás chipkereskedelmet betiltó határozatot, maga sem gondolta volna, mekkora csapást mér az amerikai cégekre. Az USA kormányzata nemzetbiztonsági okokra hivatkozva hozta meg a törvényt: állítása szerint ezzel akarja elkerülni, hogy Kína hadiipari fejlesztéseihez amerikai alapokon nyugvó mesterséges intelligenciát használjanak.

A tiltás kifejezetten a legfejlettebb technológiájú félvezetőkre vonatkozik, vagyis a chipgyártásban egyelőre még nem az élmezőnybe tartozó Kínát éppen azokkal a középkategóriás termékekkel akarja etetni, amelyeket egyébként Peking máshonnan is be tud szerezni.

Figyelmeztető lövésként Kína éppen erre mutatott rá, amikor betiltotta a Micron amerikai gyártó termékeit (kirobbantva ezzel a chipháborút), majd hirtelen 2 milliárd dollárt borított bele saját fejlesztési programjába, do it yourself alapon.

Az USA exporttilalma része az úgynevezett „kockázatmentesítési” programnak, amelyet Washington határozott (túl határozott) kérésére az egész Nyugat elkezdett Kína ellen alkalmazni, és a pekingi kereskedelemről való leválást célozza meg.

Más kérdés, hogy Kína még éppen csak a nyelvét nyújtotta ki válaszként, de már attól is megállt a a tudomány Brüsszelben. A jelek határozottan egy új kereskedelmi háborúra utalnak, míg a merészebb elemzők a tajvani feszültséget is figyelembe véve már a hidegháború 2.0 kifejezést is használni kezdték.

Chipek szájkosárral

Mi a legnagyobb probléma az amerikai exporttilalommal? Az, hogy a gyártókat elfelejtették megkérdezni róla. A három legnagyobb, az Intel, a Qualcomm és az Nvidia vezetői érthető módon dührohamokkal reagáltak a rendelkezésre. A leghangosabb közülük Jensen Huang, az Nvidia főnöke volt, aki egyszerre több, az amerikai ipart súlyosan érintő következményre mutatott rá a tilalom kapcsán.

Mint mondta, a chipexport korlátozásával az amerikai kormány a csúcstechnológia legnagyobb piacától zárja el a gyártókat, márpedig ebben az esetben nincs olyan opció, hogy „keresünk másikat”. „Kínából nincs másik, Kína csak egy van” – mondta.

A Biden-kabinet 52 milliárd dollárt tolt bele abba a finanszírozási csomagba, amellyel az USA chipgyártását akarják fellendíteni a gyárépítések ösztönzésével. Huang felháborodott üzenetében rámutatott: ennek az égvilágon semmi értelme, ha közben kizárják Pekinget a globális piacról.

Ha a kínai piac elveszítése miatt az amerikai iparnak egyharmaddal kevesebb kapacitás is elegendő, akkor egyáltalán nincsen szükség új gyárakra. Térdig gázolhatunk az új üzemekben, attól még nem tudunk több chipet eladni

– mondta az Nvidia főnöke.

A vállalatok azzal is érvelnek, hogy a legnagyobb piactól való elszakadás a saját fejlesztéseiket is károsan befolyásolja, hiszen a kevesebb bevétel kevesebb technológiai beruházást jelent, vagyis a Biden-rendelet végső soron az USA technológiai vezető szerepét fogja aláásni.

Veszteséglista

A chipgyártók nem túloznak, amikor óriási anyagi kárról beszélnek. A Qualcomm bevételének több mint 60 százaléka származik a kínai piacról, elsősorban a telefongyártók, például a Xiaomi ellátásával. Az Intelnek természetesen szintén Kína a legnagyobb értékesítési területe, globális értékesítésének negyede után zsebeli be onnan a hasznot, míg az Nvidia bevételének ötöde származik az országból.

Érthető, hogy a nagy trió minden követ megmozgat annak érdekében, hogy jobb belátásra térítse az elnököt és a kormányt. A napokban indított lobbihadjárat egyetlen célja, hogy mentsék, ami menthető.

Abban a cégvezetők sem bíznak túlzottan, hogy nagy eredményt érnek el a már véglegesített határozatokkal kapcsolatban, arra azonban még látnak némi reményt, hogy megpróbálják megértetni a döntéshozókkal: a mostani politika a kereskedelmi háború olyan fokú eszkalációjához vezethet, amely katasztrofális következményekkel járhat mindkét fél számára.

Ki viszi el a balhét?

Az Európai Bizottságnak vannak az amerikaihoz hasonló próbálkozásai az exportkorlátozások kapcsán, ám az, hogy Brüsszel központosított hatalommal nyúlhasson bele a tagállamok vállalatainak kereskedelmi politikájába, nagy valószínűséggel nem valósulhat meg olyan formában, ahogyan azt Joe Biden tanácsolta Ursula von der Leyennek.

Kína kereskedelmi kivéreztetésére vonatkozó elképzelések már első körben a legerősebb ipari védelmi vonalon, Németországon elakadnának. Olaf Scholz addig szorgalmazta a „kockázatmentesítés” politikáját, amíg mind Kína, mind a német ipari főszereplők meg nem unták. Míg előbbi nyíltan megfenyegette Németországot, meg ne próbálja szankciókkal vagy bármilyen módon akadályozni az ipari-kereskedelmi együttműködéseket, utóbbiak egyöntetűen közölték a kancellárral, semmilyen formában nem hajlandóak csökkenteni érdekeltségüket a világ legnagyobb piacán, sőt mindent megtesznek, hogy minél hamarabb új gigabefektetéseket eszközöljenek Kínában.

Scholz végül feladta a küzdelmet, és Németország nemrég bemutatott Kína-stratégiájában már nem próbálta meg befolyásolni a vállalatokat – azzal a megkötéssel, hogy a kockázatot egyedül kell viselniük, vagyis ha bármilyen okból kifolyólag bukják a befektetésüket és a pénzüket, ne is próbáljanak a kormányhoz fordulni segítségért. A tervezet kidolgozásáért felelős Annalena Baerbock külügyminiszter szó szerint úgy fogalmazott:

„Az a megközelítés, hogy békeidőben bízunk a piac áldásos, jól működő szabályaiban, válság idején pedig az állam erős karját követeljük, hosszú távon nem működik. Ezt még a világ egyik legerősebb gazdasága sem tudja megoldani„.

Az amerikai chipgyártóknak nem volt ekkora szerencséjük és mozgásterük. Ahogyan elindították a Washington meggyőzésére létrehozott lobbisereget, azonnal szembetalálták magukat a képviselőház republikánusaival. Mike Gallagher, a kínai kereskedelemért felelős bizottság elnöke azonnal igyekezett tisztázni, mennyire meddő a cégek próbálozása. Mint mondta: „Mélységes aggodalommal tölt el, hogy egyes amerikai vállalatvezetők továbbra is a csúcstechnológia gyengébb exportellenőrzését szorgalmazzák. A kormánynak éppen az ellenkezőjét tanácsoljuk: tovább kell szigorítania a chipek exportkorlátozásán”.

A chipgyártók próbálkozása valószínűleg kudarcba fullad. A kérdés innentől inkább a jövőre vonatkozik: sikerül-e elkerülni az eszkalációt, és megmaradhat-e az amerikai–kínai viszony legalább egy olyan szinten, amely még ad lehetőséget a globális kereskedelem biztonságos működtetésére, és nem sodorja az amúgy is ezer sebből vérző európai gazdaságot a szakadék szélére.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo