Bányászat

Szaúd-Arábia páros lábbal száll be a globális bányaüzletbe

Szerző: | 2023. augusztus. 1. | Geopolitika, Világgazdaság

A múlt héten nyélbe ütött 2,6 milliárd dolláros üzlet megalapozta a globális fém- és bányászati befektetések terén bekövetkező, potenciálisan mérföldkőnek számító változást: Szaúd-Arábia a zöldátállás alapkövét jelentő kritikus nyersanyagok egyik kulcsfontosságú szereplőjévé lépett elő.

Szaúd-Arábia saját állítása szerint több mint 1300 milliárd dollárnyi ásványkinccsel rendelkezik, többek között réz, cink, foszfátok, urán és arany formájában. Mohammed bin Szalmán koronaherceg, aki a királyság kőolajexportnak kitett gazdaságának diverzifikálására törekszik, ki akarja aknázni ezeket a tartalékokat. Ugyanakkor a belföldi fejlődés lassú, a legtöbb bányászati projekt pedig még korai stádiumban van.

Az ambíciói és a hazai kitermelés közötti rés kitöltésére Szaúd-Arábia ez év januárjában létrehozott egy új, a monarchia hatalmas Állami Beruházási Alapja (PIF) és a nemzeti bányavállalat által közösen ellenőrzött, Maaden nevű vállalatot, amely világszerte felvásárolja a nyersanyagokat és a királyságba szállítja feldolgozásra.

A globális bányaipar számára, amely nyomás alatt áll, hogy alternatívát találjon a kínai vevők és finanszírozási források helyett,  Szaúd-Arábia új versenyzőként tűnik fel.

És mivel a kérdés, hogy ki ellenőrzi a világ gazdaságainak szén-dioxid-mentesítéséhez szükséges nyersanyagokat, egyre gyakrabban kerül az USA és szövetségesei politikai döntéshozóinak napirendjére, Mohamed herceg úgy gondolja, hogy tudja a választ.

Szaúd-Arábia a múlt héten 2,6 milliárd dollárért, 10 százalékos tulajdonrészt vásárolt a Vale SA nevű brazil multinacionális vállalatban. A Vale SA a világ egyik vezető nikkel- és réztermelője, ezek a fémek pedig elengedhetetlenek a világ szén-dioxid- kibocsátásának csökkentéséhez – írja a Bloomberg.

Az ügyet ismerők szerint a monarchia másokkal is folytat tárgyalásokat, többek között a Barrick Gold Corp. céggel egy nagy pakisztáni rézbányába való befektetésről. A Bloomberg értesülései szerint a legnagyobb bányavállalatok vezetői úgy vélik, az újonnan létrejött üzlet világossá tette, hogy

a szaúdiak készek hatalmas pénzekkel beszállni a nyersanyagüzletbe.

A lépésre akkor kerül sor, amikor a világgazdaságok fenntartásához és szén-dioxid-mentesítéséhez szükséges nyersanyagok feletti ellenőrzés kérdése globális vitatémává vált, és az Egyesült Államokban, illetve Európában a napirendek élére került.

A monarchia lehetőséget lát a Nyugat Kínával szembeni „kockázatcsökkentésében”

Kína a globális bányászat egyik legfőbb vásárlójának és finanszírozójának számít, mivel hosszú évek óta igyekszik biztosítani a gyors iparosításához szükséges alapanyag-ellátást. De ahogy Peking Nyugattal szembeni feszültségei fokozódnak, a bányaiparra világszerte egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy más befektetőket is bevonzzanak.

Itt jön a képbe Szaúd-Arábia, amely arra törekszik, hogy részesedést szerezzen a globális bányászati eszközökben, amelyek idővel segítenek hozzáférést biztosítani a stratégiai fontosságúvá váló ásványi anyagokhoz.

Az ország egy fémfeldolgozó ipar kiépítésére is törekszik, ami vonzóbbá teheti a nemzetközi bányászok számára az ásványkincsek kiaknázását. Ez a gazdaságnak az olajról való diverzifikálására irányuló szaúdi erőfeszítések egyik központi pillére.

Szaúd-Arábia a bányászati ágazatba 170 milliárd dollárnyi befektetést szeretne bevonzani 2030-ig      azzal a céllal, hogy kihasználja az energetikai átmenet során fontossá vált fémek iránti növekvő globális keresletet. A beruházásokat külföldi és helyi cégek – beleértve a szaúdi állami Maaden bányavállalatot is – végzik majd, ami segítené az ágazat bruttó hazai termékhez való hozzájárulását, hogy az 2030-ra évi 64 milliárd dollárt érjen el. A bányászat kulcsfontosságú része a szaúdi gazdaság diverzifikálására irányuló törekvéseknek, amelyeket Mohammed bin Szalmán trónörökös indított el 2018-ban. Ennek érdekében a szaúdi minisztérium most először kívánja árverésre bocsátani a bányafeltárás engedélyeit külföldi befektetőknek, főleg réz-, cink-, arany-, ezüst- és ólomlelőhelyekre.

Szaúd-Arábia, amely jelentős befektetéseket eszközölt ipari és pénzügyi szektorokba, most a bányászat területére lépett be egy új, nagyszabású ügylettel: az állami tulajdonban lévő Manara Minerals, amely a királyság szuverén vagyonalapja, részesedést szerzett a Vale nemesfém üzletágában, amely hatalmas kapacitású réz-, nikkel- és más ipari fémeket termelő bányákat tulajdonol, Indonéziától Kanadáig.

A Szaúd-Arábia által biztosított hozzáférés a tőkeforrásokhoz vonzó lehetőség a nyugati kitermelők számára, különösen, mivel egyrészt a kínai alapok politikailag egyre kevésbé elfogadhatók, másrészt a környezetvédelmi aggályok miatt mind több intézményi befektető fordít hátat a bányászati szektornak.

Aki be akar szállni, az kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni

Az új trendeket figyelembe véve a szektor kínai befolyása mellett hamarosan a közel-keleti befektetők – köztük Katar, amely már most is az angol–svájci bányászati óriás, a Glencore Plc egyik fő támogatója – valószínűleg a tőkehiányos bányászati szektor másik fő finanszírozói lesznek. Robert Friedland, aki az elmúlt években a világ egyik legnagyobb rézüzemét fejlesztette a Kongói Demokratikus Köztársaságban kínai befektetők segítségével, úgy véli,

a bányaipar legnagyobb tőkeellátása valószínűleg egyre inkább a Közel-Keletről fog érkezni.

Szaúd-Arábia nemcsak pénzügyi, hanem politikai támogatást is kínál a muszlim világban terjeszkedni kívánó vállalatoknak. Jó példa erre a Barrick Gold Corporation kanadai bányászati óriás, amely épp a pakisztáni Reko Diq rézprojektben való potenciális részesedésről folytat tárgyalásokat a szaúdi Állami Beruházási Alappal (PIF). Ez a projekt viszonylag érintetlen területnek számít a nemzetközi bányaipar számára. A szaúdiak bevonása nemcsak a Barrick finanszírozási terheit könnyítené meg, hanem egy olyan partnert is hozna a projektbe, amelynek jelentős politikai befolyása van Pakisztánban.

A királyság igencsak költséges kihívások elé állíthatja a legnagyobb termelőket is, akik a saját ügyleteiket keresik. A bányászok, amelyek szeretnének nagyobb részesedést szerezni a rézből és a nikkelből, az elmúlt több mint egy évtized legnagyobb összegű csekkjeit kezdték el kiállítani. A BHP Group és a Rio Tinto Group – a két legnagyobb bányaipari szereplő – nemrég több milliárd dolláros üzleteket kötött a rézpiacon való terjeszkedés érdekében, míg a Glencore Plc a Teck Resources Ltd. megvásárlásával próbálkozott.

A nagy bányatermelőket a bányavásárlások során a szakmában újnak számító kínai szereplők gyakran túllicitálták, mivel az ottani állami tulajdonú fém- és bányavállalatok hajlandónak mutatkoztak olyan árakat fizetni, amelyeket a nyugati cégek egyszerűen képtelenek voltak. Most úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia hasonló megközelítést alkalmaz, ami a hagyományos iparági vevőket is kiszoríthatja a piacról.

A múlt heti ügylet vételára a két legnagyobb bányavállalat vezetőit is meglepte – akik nem mellesleg évek óta értékelik a Vale tulajdonában lévő nemesfémvagyont. Szaúd-Arábia stratégiája azonban eltér a kínaitól, mivel a jövőbeni ásványkincsellátás biztosítása érdekében inkább a vállalatokban való részesedések biztosítására összpontosít, mintsem az eszközök teljes tulajdonlására és üzemeltetésére.

Az év elején Szaúd-Arábia azzal jelezte elköteleződését a bányászati ágazatban való aktív részvétel iránt, hogy bejelentette, egy új vállalat 3,2 milliárd dollárt biztosít a kezdeti globális bányászati befektetésekre. Emellett évente bányászati konferenciát  rendez, amelyen az idén olyan vezető bányászati cégek – mint a BHP és a Rio Tinto – vezérigazgatói is részt vettek. A jövőben további jelentős vállalatok vezérigazgatóinak a megjelenésére számítanak, ez pedig egyértelműen jelzi a monarchia befolyásának erősödését a szektorban.

A bányászati befektetések az elkövetkezendő években jelentősen átalakulhatnak, mivel a kulcsfontosságú fémipari vállalatokba történő kínai befektetésekkel kapcsolatos közelmúltbeli amerikai és kanadai kormányzati korlátozások lehetővé tették a közel-keleti országok, köztük Szaúd-Arábia belépését a szektorba.

Az amerikai kormány „ABC” (Anything But China – bármi, csak ne Kína) politikája arra ösztönzi a közel-keleti uralkodókat, hogy alternatívákat kínáljanak az afrikai bányák finanszírozására és a petrodollárok újrahasznosítására.

Kapcsolódó cikkünk:

Címlapfotó: shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn