Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

Kína Latin-Amerikával és a Karib-térséggel folytatott űrkutatási együttműködésének előmozdítása része annak a stratégiai célkitűzésnek, amelyben a földközeli világűr uralmát a magáénak tudhatja. Emellett ezen keresztül tudatosan erősíti a stratégiai regionális partnerekkel való kapcsolatokat, egyben aláásva a nyugati és amerikai vezetésű szövetségeket, illetve intézményeket.

Bilaterális kapcsolatok

Az ázsiai nagyhatalom a legjelentősebb előrelépéseket a latin-amerikai és a karibi államokkal folytatott kétoldalú űrkutatási együttműködés terén olyan populista rezsimekkel érte el, amelyek osztják Kína világnézetét, és gyakran pénzügyi segítségre szorulnak.

A 2003-as pénzügyi válságot követően Argentína 2004-ben keretmegállapodást írt alá Pekinggel az űrkutatási együttműködésről. Az Argentin Nemzeti Űrtevékenységek Bizottsága és a Kínai Nemzeti Űrügynökség közötti megegyezés középpontjában a kínai Long March rakéták használata állt (argentin műholdak indításához) az akkoriban újonnan létrehozott nemzeti műholdvállalat (Argentina Satellite Solutions Company) által.

A Cristina Fernández de Kirchner argentin és Hszi Csin-ping kínai elnök által 2014-ben elfogadott és 2017 végén üzembe helyezett létesítmény kettős felhasználásúnak tűnik – kínai polgári és katonai célokra egyaránt használják.

Célja, hogy megkönnyítse a kommunikációt a mélyűri küldetések és a déli félteke felett áthaladó űreszközök között. Emellett szerves részét képezi Kína Mars-kutatásának és a többcélú követési, telemetriai (nagy távolságú adattovábbítás) és parancsnoki képességek (MTTC) fejlesztésére irányuló terveinek, amelyek lehetővé tennék az összetett küldetések összehangoltabb kommunikációját.

Argentína mellett az ázsiai ország kétoldalú űrkapcsolatokat létesített Bolíviával, Chilével, Ecuadorral és Venezuelával is. Eddig minden együttműködés középpontjában a kínai indítási szolgáltatások, műholdkomponensek és -platformok biztosítása állt, amelyeket többnyire a Kínai Fejlesztési Bankon keresztül nyújtott hitelekből finanszíroztak. Ezek a képességek lehetővé tették a latin-amerikai és a karibi országok számára, hogy figyelemmel kísérjék a természeti erőforrásaikat és a mezőgazdasági tevékenységüket – többek között a Kínába irányuló export céljából. Lehetővé tették továbbá a távközlés javítását és olyan térinformatikai adatok gyűjtését, amelyek segíthetnek a határőrizetben, valamint más nemzetbiztonsági kérdésekben.

Kína előrenyomulása Latin-Amerikában és a Karib-térségben aggodalmakat kelt az Egyesült Államokban. Ennek a nyugtalanságnak több oldala van. Évtizedek óta magától értetődő volt az amerikai befolyás a térségben, amely erodálódott, miközben Amerika máshová fordította a fókuszát. Közvetlen biztonsági vonatkozásai is vannak mindennek az Egyesült Államok számára.

Peking számára a latin-amerikai és a karibi államokkal folytatott kétoldalú űrkutatási együttműködés része az űrinformációs folyosónak, amely szerves részét képezi az Egy Övezet Egy Út kezdeményezésnek (BRI). Ennek az a célja, hogy a műholdak, a földi állomások, az adatközpontok, az egyéb földi alkalmazási rendszerek telepítése és a külföldi űrszemélyzet képzése révén fokozza az űrrel kapcsolatos együttműködést és adatmegosztást a BRI-ben részt vevő államok között. A Kínával kétoldalú űrkapcsolatokat fenntartó latin-amerikai és karibi országok Peking szélesebb körű űrhálózatának egyfajta csomópontjai, amelyek nem meglepő módon az Egyesült Államok által vezetett párhuzamos struktúra felhígítására és végső soron kiszorítására irányulnak.

Regionális kezdeményezések

Az ázsiai ország a globális biztonsági kezdeményezésében (GSI) kifejezetten kijelenti, hogy támogatja a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét (CELAC) abban, hogy „aktív szerepet játsszon a regionális béke és biztonság fenntartásában”. Peking 2011 óta demonstrálta, hogy a CELAC-on keresztül előnyben részesíti a LAC-régióval való együttműködést, még akkor is, ha a blokknak nincsenek meg az intézményi mechanizmusai. Az ázsiai nagyhatalom a CELAC-ot az Amerikai Államok Szervezetének (OAS), a régió hagyományos multilaterális kapcsolatrendszerének rovására támogatja.

Kína szándékosan igyekszik új együttműködési struktúrákat kialakítani, ahelyett, hogy a meglévőkön belül dolgozna. A 2022–2024-es Kína–CELAC közös cselekvési terv javasolja egy Kína–CELAC űrkutatási együttműködési fórum létrehozását, amelyen keresztül a tagok a tervek szerint együttműködnének a műholdas technológia, a távérzékelés és a kutatás területén. A terv azt is megjegyzi, hogy Peking célja, hogy a BRI-t kihasználva saját rendszerét, a Beidou műholdas rendszert kiterjessze az egész régióra, hogy

így vetekedjen az Egyesült Államok által működtetett globális helymeghatározó rendszerrel.

Miért ez a két térség?

Az elmúlt években Peking új, hivatalos és informális multilaterális kezdeményezések létrehozásába kezdett, amelyek célja, hogy a már létezők politikai feladataival versengjenek. Ezek közül több is a világűr köré összpontosul: a Kína–CELAC közös terv például felkéri a CELAC-államokat, hogy „csatlakozzanak az Oroszországgal közösen fejlesztett Nemzetközi Holdkutató Állomáshoz” (ILRS). Áprilisban Venezuela kifejezte az érdeklődését, hogy a lehető leghamarabb a tagja lenne ennek.

Brazília érdeklődése az ILRS iránt azért figyelemre méltó, mert ez megnehezítheti a részvételét az Egyesült Államok által vezetett Artemis-megállapodásban, amelyet Mexikó és Kolumbia is aláírt. 

Brazília elnöke, Lula da Silva nyíltan hangot adott azon szándékának, hogy szorosabb kapcsolatokat ápoljon Pekinggel a „világ geopolitikájának kiegyensúlyozása” érdekében.

Áprilisban Kína bejelentette a Nemzetközi Holdkutatási Állomás Együttműködési Szervezet (ILRSCO) létrehozását. Az Artemisz-megállapodásokkal ellentétben, amelyek nem kötelező érvényű többoldalú megegyezések, az ILRSCO-t hivatalos szervezetként tervezik létrehozni, amelynek a vezetése és a bürokráciája valószínűleg kínai lesz. A Peking által vezetett ILRSCO az elvekről szóló megállapodások és a későbbi tervezés révén a tagállamokkal összehangoltan holdi küldetéseket fog végrehajtani. A létrehozása azzal a kockázattal jár, hogy két rendszerű holdi kormányzás jöhet létre.

A latin-amerikai és a karibi országok számára az ILRSCO-ban és más kínai vezetésű űrkezdeményezésekben való részvétel hozzáférést biztosíthat az erőforrásokhoz, valamint az űralapú navigációs, helymeghatározási és kommunikációs infrastruktúrákhoz.

Az sem lehet véletlen egybeesés, hogy a májusi G7-csúcstalálkozó második napján, Hirosimában sebtében megtartott Quad (USA, India, Ausztrália, Japán)-csúcstalálkozón az Egyesült Államok javasolta a biztonsági együttműködés kiterjesztését az űrre. A közös nyilatkozat keretében a tagok számára előírja a műholdas képi adatok megosztását és közzétételét az óceán állapotának felmérése érdekében. Ez a lépés egyértelműen tükrözte, hogy az Egyesült Államok prioritásként kezeli Kína tengeri tevékenységének visszaszorítását a térségben.

Mi következik?

Úgy tűnik, hogy a kínai–LAC űrkutatási együttműködés mind a két-, mind a többoldalú csatornákon keresztül fokozódik.

Peking továbbra is agresszívan folytatja az űrkapcsolatok elmélyítését, mivel globális stratégiai partnereket keres céljai előmozdításához. Az LAC-országok számára ezek a kapcsolatok az USA-val folytatott űrkutatási együttműködés rovására mehetnek. 

A Beidou-rendszer, az Espacio Lejanóhoz hasonló földi állomások és a Pekinggel kötött adatmegosztási megállapodások elfogadása után egyre valószínűbb, hogy azokat az USA nemzetbiztonsági fenyegetésként fogja értelmezni. 

Ebben az összefüggésben a Lula da Silva vezette Brazília az az ország, amelyre érdemes odafigyelni. Brazília és az Egyesült Államok megállapodást kötött az űrbeli helyzetfelismerés megosztásáról, amely megkönnyíti az űrbeli objektumokkal kapcsolatos információcserét. Ha azonban Brazília beleegyezik az ILRSCO-ba, akkor ez és más amerikai űrprogramok is csorbulhatnak.Ahogy Kína elmélyíti az űrkutatási együttműködést a LAC-régióban, úgy lesz egyre nagyobb képességű és többdimenziós űrpolitikai szereplő, amely képes a világűrre vonatkozó normák alakítására, ami viszont hozzájárul a Nyugat számára ellenséges térgeopolitikához.

Eredetileg megjelent a mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.

Borítókép: 123rf