Annak ellenére, hogy rengeteg bírálat érte, 2023. július 11-én Brüsszelben mégiscsak azt jelentették be, hogy az Európai Unió versenyügyi főigazgatóságának vezető közgazdásza posztjára kiírt pályázatot az amerikai Yale Egyetem professzornője, az 56 esztendős Fiona Scott Morton nyerte el. Szeptember elsejétől Scott Mortonnak kellett volna vezetnie a monopóliumok elleni küzdelemmel megbízott testületet, ő felügyelte volna a különböző gazdasági szabályok megfogalmazását. Emellett hatáskörébe tartozott volna az is, hogy felülbírálja a vállalatok fúzióját, sőt állami támogatásokat engedélyezhet és tilthat meg. Ezért 

a főközgazdász szerepe korántsem közömbös, az EU egyik legrangosabb hivatalnoka, hiszen a gazdaságban „élet és halál” kérdésében dönthet. 

Európában nem találnak ilyen szintű közgazdászt?

Talán joggal várnánk el, hogy a főközgazdász semlegességében senki se találjon kivetnivalót. Ám itt van rögtön az állampolgárság, amely gondot jelenthet. De nem az EU-ban. Ugyanis a bizottság már márciusban eltörölte azt a szabályt, hogy ilyen felelősségteljes pozíciókat csak európaiak tölthessenek be. Ma már nem is kétséges, hogy Morton asszony előtt akarták szabaddá tenni az utat. 

„Ha nincs ilyen szintű európai kutató, akit a bizottság felvehetne, akkor nagyon nagy baj van az európai tudományos élettel”

– ez volt Emmanuel Macron francia elnök észrevétele a kinevezésről. Macron először példázhatta a gyakorlatban, hogy miről is szól az általa hangoztatott „európai stratégiai autonómia”: az unióban még az amerikaiak sem juthatnak ilyen meghatározó poszthoz.

Franciaország mindvégig fellépett Fiona Scott Morton kinevezése ellen. Nem úgy, mint Németország: Olaf Scholz kancellár mélyen hallgatott, amikor felmerült ez az ügy, tekintettel volt a koalíciós társára, a zöldekre, nem akart több összetűzést velük, ők ugyanis bőszen támogatták az amerikai professzort.

A biztos gőgösen válaszolt a Európai Parlamentnek

Egy bizottsági meghallgatáson Vestagerre záporoztak a kérdések az Európai Parlament képviselőitől. A dán versenyjogi biztos egyértelműen pártolta az amerikai kinevezését, nem is titkoltan ő volt a favoritja. A versenypolitikai főigazgatóság bonyolította le az adott pályázatot. Vestager a sorjázó kérdésekre sértődöttségét egyáltalán nem palástolva, gőgösen válaszolt az elszámoltatásra. Röviden helyretette az őt vegzáló képviselőket: az Európai Parlamentnek nincs semmi joga arra, hogy beleüsse az orrát a bizottság munkatársainak kiválasztásába.

Tekintsünk bele Fiona Scott Morton 13 oldalas – egyébként az uniónak késve elküldött – önéletrajzába. Az amerikai professzor a MIT-n, a Massachusetts Institute of Technologyn, a világ egyik legjobb közgazdászképző egyetemén végzett, majd az Obama-kormányzat versenyjogi munkatársa is volt. 

Dollármilliókkal honorálták az óriáscégek Morton tanácsait

Többek közt kormányhivatalnokként támogatta a GAFAM-nak is nevezett öt hatalmas technológiai vállalatot (a Google, az Apple, a Facebook – ma már Meta –, az Amazon és a Microsoft) abban, hogy világszerte monopóliumokat alakítsanak ki. Kormányzati megbízatása után, mily érdekes, tanácsadói szerepet vállalt az Amazonnál, az Apple-nél és a Microsoftnál. A saját szavai szerint ezért a tevékenységéért esetenként „egy-két millió dollárt” kapott. 

Mi a gond ezzel? Csak az, hogy 

a mindenkori főközgazdásznak az Európai Uniót képviselve éppen az amerikai óriáscégek ellen kellene most tűzzel-vassal fellépnie. Ugyanis a nagyvállalatoknak nincs ínyére az, hogy Európában különböző szabályokkal egzecíroztassák őket. 

A fő probléma az összeférhetetlenség, a tegnapi kenyéradó gazdáját kellene most megrendszabályoznia, de különösebben ez sem érdekelte azokat, akik támogatták.

A bizottság politikai hibájára már korábban rájött a biztosok némelyike is. A francia Thierry Breton, az olasz Paolo Gentiloni, a spanyol Josep Borell, a portugál Elisa Ferreira és a luxemburgi Nicolas Schmit levélben arra kérte Von der Leyent, hogy vizsgálja felül, gondolja át még egyszer a kinevezést. 

Vajon javasolták neki, hogy mondjon le a posztról, vagy magától döntött így? Tulajdonképpen mindegy, az amerikai Fiona Scott Morton távozott. De miért is támogatta foggal-körömmel az amerikai jelöltet Margrethe Vestager és főnöke, Ursula von der Leyen? Mindenkinek jól jön, ha egy nagyhatalom elkötelezett feléje. Hónapokkal ezelőtt felmerült, hogy Von der Leyen veszi át Jens Stoltenbergtől a NATO főtitkári posztját. Az észak-atlanti szövetség vezetőjének igencsak jóban kell lennie Washingtonnal. 

Porban a dán biztos esélyei a londoni bank vezetésére

Vestager asszonynak is jövőre búcsúznia kell a versenyjogi biztosi tisztségtől. Ő Londonba vágyik, mégpedig az Európai Beruházási Bank elnöki posztjára. A most lezárult Morton-vita azonban jelentősen csökkentette a dán esélyeit arra, hogy irányítsa a londoni bankot – legalábbis a Berlaymont-palota, az EU székháza folyosóin ezt csiripelik a verebek.  

Ursula von der Leyen pedig a botrány következtében jócskán meggyengült, a vezetői képességeit nem először kérdőjelezik meg. Hivatali idejének utolsó évébe lépve némely tagállam megmutatta neki, hogy ki az úr az Európai Unióban. Újból a bizottság elitjének a politikai ítélőképessége kérdőjeleződik meg. Talán a leszerepelt politikusoknak nem új beosztásokon kellene törniük a fejüket, nem válna hátrányukra, ha inkább kiélveznék az unió által biztosított nyugdíjat.  

Címlapfotó: MTI/AP/Mindaugas Kulbis