Tajvan 2024 januárjában elnököt választ, amely a sziget története során talán még soha nem váltott ki ennél nagyobb nemzetközi figyelmet. Ennek oka, hogy a Kínával való kapcsolatokat – a hidegháború 2.0, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás kontextusába helyezve – alapjaiban befolyásolja, hogy milyen habitusú elnök kerül Tajvan élére.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
A Tajpejnek és Pekingnek történelmi okokból mindig is feszült volt a kapcsolatuk, viszont az utóbbi években viszonyuk különösen kezd elmérgesedni. Ez jól látszott tavaly is, amikor Nancy Pelosi egykori amerikai házelnök látogatást tett a szigeten. Éppen az ilyen veszélyesen kiélezett kapcsolatok miatt telik majd különösen feszült hangulatban – belföldön és nemzetközileg is egyaránt – a szigetország most következő, januárban tartandó elnökválasztása. A szavazást minden bizonnyal szerte a világon nagy érdeklődéssel fogják követni, de számolni kell beavatkozási kísérletekkel kínai és amerikai részről egyaránt.
Tajvannak mindenképp konstruktív és biztonságos Kína-politikára lenne szüksége, de ennek elérése a jelenlegi komplex folyamatokat figyelembe véve az álom kategóriába tartozik. A szigetország pozícióját, irányvonalát így nagyban meghatározza, hogy januárban a választópolgárok melyik jelöltnek szavaznak bizalmat. Az elnökjelöltek névsora már megvan, és mindegyiküknek különböző stratégiája van a béke megőrzésére. Peking megközelítése pedig nagyban függ attól, hogy kit választanak Tajvan élére.
Tajvan tehát 2024 januárjában történelmének egyik legjelentősebb választását rendezi.
A hivatalban lévő államfő, Caj Jing-ven, a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) elnöke már két cikluson át volt hivatalban, és az alkotmány értelmében nem indulhat az újraválasztásért. Bárki is lesz az utódja, kulcsfontosságú szerepet játszik majd a sziget Kínával való kapcsolatainak alakításában, amely jelenleg az elmúlt évtizedek legfeszültebbjének tekinthető, így az elnökválasztás eredménye kihatással lesz az Egyesült Államok és Kína közötti súrlódásokra, illetve az indo-csendes-óceáni biztonsági környezetre is.
Az elmúlt években Caj elnök asszony alatt a Tajvani-szoros újra veszélyesen közel került a közvetlen katonai konfliktushoz a Kuomintang (KMT) párti Ma Jing-csiu alatt példátlanul nyugodt és együttműködő időszakot követően. Bár Caj megtartotta Ma mérsékelt Kína-politikájának számos elemét és ellenállt a radikális párttagok nyomásának, hogy keményebb irányvonalat képviseljen, Peking bizalmatlan volt vele és a névlegesen függetlenségpárti DPP-vel szemben. Amióta 2016-ban elnök lett, Kína az elmúlt évtizedek legagresszívabb katonai provokációs, gazdasági megfélemlítési és diplomáciai elszigetelési kampányát vetette be. Ezekkel az intézkedésekkel Tajpejt és Washingtont akarta elriasztani, mert Peking attól tart, hogy megpróbálják megváltoztatni a status quót Tajvan legális függetlenségének javára. Ennek érdekében megpróbálta lejáratni a DPP vezetését abban a reményben, hogy a választók egy Kínának jobban tetsző vezetőnek szavaznak majd bizalmat.
A közös pont Tajvan függetlenségének megőrzése
Az ellenzéki KMT szintén elutasítja a pekingi feltételek szerinti egyesülést. Azonban kínai pártként való múltja és az úgynevezett 1992-es konszenzus elfogadása – a KMT és a Kínai Kommunista Párt (KKP) által kidolgozott egyezmény, amely szerint a két fél elismeri, hogy egy Kína van, de fenntartja az eltérő értelmezését annak, hogy ez mit jelent – megnyugvást jelenthet Pekingnek, hogy Tajvan nem halad a hivatalos függetlenség felé. Kína a konszenzust, amelyet a DPP elutasít, a szorosok közötti párbeszéd minimális követelményének tekinti, és nem hajlandó legitimitást adni egy olyan vezetőnek, aki a Kínától elkülönült tajvani identitás mellett száll síkra.
Tajvan hivatalban lévő, első női elnöke: Caj Jing-ven. Forrás: Shutterstock
A meghatározó kérdések: belpolitika és Kína
A legtöbb demokratikus államhoz hasonlóan a tajvani választásokat is elsősorban belpolitikai kérdések határozzák meg: a vita nagy részében a gazdaság, az energiapolitika és a jelöltek közvéleményben kialakított képe a mérvadó. Mindazonáltal a Kína-politika is létfontosságú szerepet játszik az elnökválasztási versenyben. Ezen a téren a tajvani pártok célja szinte azonos: Tajvan de facto függetlenségének megőrzése és a Kínával való közvetlen konfliktus elkerülése. A pártok ennek a kényes egyensúlynak a megőrzésére különböző stratégiát képzelnek el. Lényegében ezek a megközelítések különböztetik meg őket egymástól.
A KMT a békülékeny megközelítést részesíti előnyben, mivel úgy ítéli meg, hogy Tajvan szuverenitása megőrzésének a legjobb módja, ha nem provokálja Kínát. Fő versenytársa, a DPP elutasítja ezt a pragmatizmust az elvek javára – ragaszkodik ahhoz, hogy Tajvant mint szuverén államot tiszteletben tartsák, és nem hajlandó engedni Peking nyomásának. Ezeknek a nézeteknek az eltérő jellege nyilvánul meg abban, ahogyan e két párt jellemzi a közelgő választásokat. Míg a KMT háború és béke közötti választásnak nevezi, a DPP szerint a szavazóknak a tajvani demokrácia és a kínai autokrácia között kell dönteniük.
Tajvan őrizetbe vett egy katonatisztet és több munkatársát azzal a gyanúval, hogy katonai titkokat adtak át Kínának. A védelmi minisztérium közölte, hogy egy alezredest és más vádlottakat azzal gyanúsítanak, hogy Peking beszervezte őket arra, miszerint nemzetvédelmi titkokat és más információkat szivárogtassanak ki. Az őrizetbe vételek a Kína és Tajvan közötti katonai feszültségek további növekedésével egy időben történtek. Kína a saját területének tekinti Tajvant, és régóta folytat kampányt, amelynek célja, hogy nyugdíjas tajvani katonákat toborozzon, hogy azok pénzért vagy ajándékokért cserébe államtitkokat szolgáltassanak ki. Hszie-t azzal is gyanúsítják, hogy kémszervezetet hozott létre jelenlegi és nyugalmazott katonákból, akiknek a feladata a hírszerzés Kínának.
Nancy Pelosi 2022 augusztusi látogatása óta szinte folyamatos a feszültség. Forrás: Shutterstock.
Ezúttal egy harmadik párt is színesíti a versenyt, a Tajvani Néppárt (TPP), amelyet 2019-ben alapítottak. Az ő jelöltjük, Ko Ven-je egy gyakorlatiasabb alternatívaként hirdeti magát a KMT „pánkék” és a DPP vezette „pánzöld” tábor közötti dogmatikus pártkülönbséggel szemben. A TPP kritizálja a KMT-t, amiért túlzottan fél a háborútól, a DPP-t pedig azért, mert véleménye szerint szavaival és tetteivel lényegében fegyveres konfliktust követel. A TPP azt ígéri, hogy gazdasági és társadalmi kapcsolatokat létesít Kínával, elzárkózik a politikai integrációról szóló tárgyalásoktól, és felkészül minden katonai eshetőségre, ha az elkötelezettsége kudarcba fulladna, és nem sikerülne fenntartani a békét. Azt azonban még nem fejtették ki, hogy ezek a tervek a gyakorlatban miben különböznek a másik két fél elképzeléseitől.
Három jelölt, három jövőkép
A választásokon három aspiráns – a DPP jelenlegi alelnöke, Laj Csing-te, Hou Jü-Ih, a KMT és Ko Ven-je, a TPP jelöltje – között szoros verseny várható. Mindhárman jól ismertek Tajvanon és népszerűek a saját választókerületükben.
Laj Csing-te jelentős vonzereje van a DPP szavazói körében. Történelmileg a párt radikálisabb „mélyzöld” frakciójához kötődik, de sikertelenül szállt szembe Cajjal a párt 2020-as jelöltségéért, és ez sok támogatójától elidegenítette. Amióta azonban 2020-ban alelnök lett, mérsékelte a politikáját, és ígéretet tett arra, hogy folytatja Caj elnök asszony irányvonalát. Tavaly Lajt a szavazatok 99 százalékával a DPP elnökévé választották, és a párt 2024-es jelöltállítására tett javaslatát nem támadták meg.
Azonban a párt egységének a fátyla mögött a DPP-ben nem mindenki üdvözli Laj elnökjelöltségét. Sok szavazó attól tart, hogy Laj korábbi dicsekvése, miszerint ő „Tajvan függetlenségének pragmatikus munkása”, Peking szempontjából illegitimmé teszi őt, és a megválasztása tovább fokozná a Tajvan és Kína közötti feszültséget.
Ráadásul a statisztika nem Tajvan mellett szól:
még soha egyetlen párt sem nyert három egymást követő elnökválasztást, és semmi nem mutat abba az irányba, hogy Laj alelnök lesz az, aki megtöri ezt a trendet.
A DPP nyolcéves kormányzása után a közvélemény egyre elégedetlenebb az ország vezetésével, és sokan úgy érzik, hogy itt az ideje a pártváltásnak. A növekvő gazdasági bizonytalanság, valamint a DPP tisztviselőit érintő szexuális zaklatási botrányok sorozata valószínűleg tovább erősíti ezt a vélekedést a választások közeledtével.
Laj Csing-te, aki eddig a DPP alelnöke volt, most elindul az elnökválasztáson. Forrás: Shutterstock
Hou Jü-ih népszerűsége ezzel párhuzamosan megugrott, mert a közvélemény úgy tekint rá, mint egy földhözragadt vezetőre, aki keményen dolgozik a választói életének javításán. Ráadásul tajvani lakosként, akinek a családja generációk óta a szigeten él, a lakosság azon részei számára is vonzó, akik a KMT régi gárdájának a szereplőit – akiknek a szülei vagy a nagyszülei a 20. században érkeztek Kínából – kívülállóknak tekintik.
Összességében Hou legnagyobb kihívása az lesz, hogy a KMT rossz megítélését főleg a fiatal szavazók és a mérsékeltek körében javítsa. Ők ugyanis egyre szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy a párt továbbra is elfogadja az 1992-es konszenzust – még azután is, hogy Hszi Csin-ping elkezdte összekapcsolni azt Peking egyesítési elképzeléseivel. (A KMT elutasítja Hszi értelmezését.)
Ko Ven-je a legsötétebb ló ezen a választáson. Ő egy mindenképp komolyan veendő jelölt, akinek van esélye a győzelemre. Bár a fő támogatói bázisa mindig is Tajpejben volt, a legutóbbi felmérések szerint ő a legnépszerűbb politikus a fiatal szavazók körében az egész szigeten. A legfrissebb felmérések szerint a fiatalok körében kissé lemaradva Laj mögött található, megelőzve Hout.
Amennyiben Ko csak a harmadik helyre futna be, akkor az valószínűleg eldönti a választást. Valószínűleg mind a DPP-től, mind a KMT-től elvesz majd szavazatokat, de nehéz megjósolni, hogy ez melyik pártra lesz a legnagyobb hatással. Ko hagyományosan a pánzöld koalíció pártján áll, és a DPP támogatta első tajpeji polgármesteri kinevezésekor. A Kínával kapcsolatos pragmatikusabb megközelítése azonban elidegenítette a mozgalom mélyzöld részétől, és közülük sokan úgy látják őt, mint aki közelebb áll a KMT-hez.
Vannak, akik arra számítanak, hogy a KMT lesz Ko indulásának a legnagyobb vesztese, különösen tekintettel a Tajpejben meglévő, egymást átfedő hatalmi bázisukra és Ko vonzerejére a „világoskék” szavazók körében, akik csak azért voksolnak a KMT-re, mert nem bíznak abban, hogy a DPP fenntartja a békét Kínával. Ha Ko felemészti Hou támogatói bázisát, akkor a KMT nem valószínű, hogy megnyeri a választásokat. Ez Laj alelnöknek kedvezhet.
Másrészt a mérsékelt DPP-szavazók, akik óvakodnak Laj radikális múltjától, hajlamosabbak lehetnek Kóra szavazni, mint pártjuk választottjára. Ráadásul Ko népszerűsége a fiatal szavazók körében szinte biztosan ártani fog a DPP-nek. Ők tekinthetők a DPP kulcsfontosságú választói csoportjának, és nehéz elképzelni, hogy Laj a fiatalok szavazatai nélkül nyerjen.
Demonstráció a DPP mellett az előző elnökválasztáson. Forrás: Shutterstock.
Mik a jelenlegi lehetséges forgatókönyvek?
- A KMT győzelme
Ha Hou nyeri a választásokat, a Kínával szembeni feszültségek valószínűleg csökkenni fognak, mivel Peking mérsékli a Tajvanra gyakorolt nyomást, hogy megerősítse a KMT hazai legitimitását, és hogy a kétoldalú párbeszéd újraindításán dolgozzon. Ez a forgatókönyv kevesebb katonai provokációt jelentene és nagyobb teret adna Tajvannak a nemzetközi térben való működésre, esetleg megfigyelőként is megjelenhet az egyes nemzetközi testületekben. A háború rövid távú kockázata is csökkenne, igaz, a Tajvan szuverenitását fenyegető hosszú távú veszély továbbra is fennállna.
A kapcsolatok felmelegedésének a mértéke annak függvénye, hogy Peking hogyan értékeli Hou megbízhatóságát. Ha Kína arra számít, hogy Hou olyan rugalmas lesz, mint korábbi elnök, Ma akkor valószínűleg csalódni fog. Mivel az 1992-es konszenzus egyre népszerűtlenebb, és a tajvaniak Pekinggel szembeni bizalmatlansága rekordmagas, egy Hou-kormány sokkal korlátozottabban lenne képes működni. Ez viszont megnöveli annak kockázatát, hogy Peking arra a következtetésre jut, hogy a KMT már nem hasznos. Ez pedig a feszültségek ugrásszerű növekedését eredményezné, és arra késztetné Pekinget, hogy felismerje, hiábavaló a békés egyesülés reménye.
- A DPP győzelme
Amennyiben Laj jelenlegi alelnököt választják meg, a szorosok közötti feszültségek szinte biztosan folytatódnak még legalább négy évig. Peking tovább fokozhatja a nyomást, hogy megfékezze Laj függetlenségpárti impulzusait. Miközben Caj mérsékeltebb Kína-politikájának elfogadása segíthet eloszlatni sok tajvani szavazó aggodalmát, Peking nem ismeri el Caj megközelítését mérsékeltnek. Ráadásul Laj és Caj a DPP különböző frakcióját képviselik. Párton belüliek arra figyelmeztetnek, hogy Laj legmegbízhatóbb tanácsadói keményvonalas tagok, akik nem biztos, hogy az óvatosabb megközelítéshez igazodnak.
Érdekes módon vannak arra utaló jelek is, hogy a KKP vezetői megpróbálnak megbékélni Tajvan változó politikai dinamikájával. Azok a jelentések, amelyek szerint Peking új megközelítést dolgoz ki a Tajvannal folytatott magas szintű párbeszéd lehetővé tételére, politikailag életképes alternatívát jelenthetnek a DPP-kormányzat párbeszédbe való bevonására. Peking azonban még nem erősítette meg, hogy milyen változtatásokra hajlandó, és nincs garancia arra, hogy ezek a feszültségek csökkentésére alkalmasak lesznek.
A tajvani elnöki hivatal, amelyet már két cikluson keresztül a DPP ural. Forrás: Shutterstock.
- A TPP győzelme
Ko elnökségének a hatását a szorosközi kapcsolatokra végképp nehéz megjósolni Kína-politikájának eddigi zavaros jellege miatt. Nyolcéves polgármestersége alatt 18 alkalommal látogatott Kínába, és sok pánzöld szavazót feldühített azzal, hogy azt mondta, a Tajvani-szoros két oldala ugyanahhoz a családhoz tartozik. Ko azonban elutasítja az 1992-es konszenzust, és rendszeresen „lehetetlennek” nevezi az egy Kína politikai koncepciót.
Bár Ko Tajpej polgármestereként általában véve jó fogadtatásra talált Kínában, nem világos, hogy a KKP bízik-e annyira a lehetséges elnökségében, hogy enyhítsen a katonai fenyegetésein. Mindazonáltal Ko nem tagja egy hivatalosan függetlenségpárti pártnak, így nincs ideológiai akadálya annak, hogy módosítsa a politikáját, ez pedig olyan helyzetbe hozhatja őt, hogy fenntarthatóbb pályára állíthatja a szorosközi kapcsolatokat. Mivel Ko politikailag viszonylag újoncnak számít, az erőfeszítései megvalósítása során kihívást jelenthet számára, hogy a háttérben nincsenek tapasztalt külpolitikai tanácsadói.
Borítókép: 123rf
