A geopolitikai feszültségek és az ellátási lánc zavarai veszélyeztetik Európa zöldátállását. A kontinens vezetői tudják, hogy az alapvető nyersanyagok vetélytárs hatalmaktól pusztán gazdasági kényelemből történő beszerzése a végén magas árat jelenthet, és minél nagyobb mértékben támaszkodnak ezekre a riválisokra, annál nagyobb lesz az EU kiszolgáltatottsága – írta cikkében Alberto Rizzi vendégkutató a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (European Council on Foreign Relations), az ectr.eu oldalán.

Jobb ajánlatot kell tenni Kínánál

Szerinte az európai kormányoknak a szövetségeseikhez és a hasonlóan gondolkodó országokhoz kellene fordulniuk a kritikus import biztosítása érdekében, ezáltal csökkentve a kockázatos függőséget. Kína azonban még mindig uralja a zöldtechnológiai ellátási láncok egyes szegmenseit, így azok újratervezése kényes feladat.

Az Európai Unió új gazdasági biztonsági stratégiája elismeri ezeket a külső sebezhetőségeket – vélte a kutató. Ez a stratégia kiterjeszti a kapcsolatokat a partnerek lehető legszélesebb körére, teret nyitva a globális déli országokkal való további partnerségek számára. Az európai tervezet helyesen méri fel a zöldátállás szerepét mint az ezen államokkal való együttműködés lehetséges útját. Bár sokan közülük talán nem hagyományos szövetségesek, másként értékelik az ukrán háborút, vagy nem mindenben igazodnak az EU-hoz az emberi jogok terén, de nem jelentenek olyan veszélyes riválist, mint Kína és Oroszország.

Európa számára alapvető fontosságúnak kell lennie azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a zöldátállás terén a globális Déllel folytatott együttműködésben az ellátási láncai újratervezésére tesz. Egyszerűen:

Kínánál jobb ajánlatot kell tenni a különböző kereskedelmi kérdésekben, beleértve az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekhez nyújtott technikai támogatást.

Az EU és tagállamai így háromszoros hasznot húzhatnának az éghajlatváltozás elleni küzdelem során, a riválisaiktól való függőség csökkentése és a globális Déllel fenntartott kapcsolataik terén elvesztett területek visszaszerzésének köszönhetően – összegezte a Külkapcsolatok Európai Tanácsának vendégkutatója.

A zöldátállás-partnerségre esélyes országok

Az európaiaknak meg kell találniuk a kockázat és a nyereség megfelelő egyensúlyát az ipari és a technológiai együttműködésük során. Van három alapvető és viszonylag kockázatmentes terület, amely eddig ígéretesnek bizonyult számukra: a kritikus nyersanyagok, a fenntartható mezőgazdaság és az érett megújuló technológiák.

A nyugati államok azon törekvése, hogy megszabaduljanak a Kínától való függőségtől a zöldtechnológiai ellátási láncok tekintetében, új alkupozíciót biztosít Ázsia, Latin-Amerika és a szubszaharai Afrika országainak, főként a jelentős nyersanyagtartalékaik miatt. A szélturbinák, az elektromos járművek akkumulátorai és a zöldtechnológiák egyéb összetevői jelentős mennyiségű kritikus nyersanyagot igényelnek: az európaiaknak például ezekből évente mintegy 390 ezer tonnára lesz szükségük a céljaik eléréséhez csupán a szélenergia-termelésben.

Az unió messze nincs egyedül a tekintetben, hogy az erőforrásokban gazdag országoknak udvarol, így biztosítva a nyersanyagokhoz való hozzáférést. Kína, amely már most is uralja ezen anyagok globális feldolgozását, felajánlja a helyi infrastruktúra és az ellátási láncok fejlesztését az olyan országokban, mint például Bolívia, ahol ezt a segítséget a vezetők lelkesen fogadták.

A verseny érdekében az európaiaknak a helyi iparágak fejlesztésére és az ottani gazdaságok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodására kell összpontosítaniuk – hangoztatta az elemző. Támogathatnák például a kritikus fontosságú nyersanyagok korai szakaszban történő feldolgozását Namíbiában, amely nemrég betiltotta a feldolgozatlan ásványok kivitelét. Ez segítene elkerülni azt a csapdát, hogy az erőforrásokban gazdag államokat pusztán a kritikus fontosságú nyersanyagok forrásaiként kezeljék, emellett javítaná az európaiak feszült kapcsolatait egyes afrikai országokkal.

A mezőgazdaság is fontos területe az együttműködésnek

A mezőgazdaság egy másik olyan terület, ahol a gazdasági együttműködés nem járhat jelentős biztonsági vagy geoökonómiai kockázatokkal az EU számára, és jelentős előnyöket nyújtana minden érintettnek. Kazahsztán például már elmélyítette a kapcsolatait az unióval a nyersanyagok és az energia terén, de továbbra is magas vámokat vet ki a mezőgazdasági gépekre. Az EU építhetne a meglévő partnerségre a szabályozási keret finomhangolásával és az ország alkatrészgyártásába való beruházással – vélte Alberto Rizzi.

Az uniónak fokoznia kell mezőgazdasági együttműködését a lehető legtöbb afrikai országgal. Ez rendkívül hasznos lehet az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának kezelésében. Ehhez meg kellene változtatni az uniós kormányok és intézmények mezőgazdasággal kapcsolatos jelenlegi protekcionista hozzáállását, mivel ez a régóta fennálló kérdés még mindig kedvezőtlenül befolyásolja az EU-nak a Mercosur-blokkal Dél-Amerikában kötendő, függőben lévő kereskedelmi megállapodását.

A megújulóenergia-technológia, például a hőszivattyúk, szintén ígéretes lehetőséget jelentenek a viszonylag kockázatmentes együttműködésre a globális Délen. Kína növekvő képességei a hőszivattyú-technológia terén kihívást jelentenek az európaiak jelenlegi erős pozíciói számára. Az új és forradalmi zöldtechnológiák tekintetében az EU-nak és tagállamainak gondosan mérlegelniük kell a G7-eken és a NATO-n kívüli országokkal való együttműködés előnyeit. A bevált technológiák új ellátási láncai azonban – a nyersanyag-feldolgozástól az alkatrészek gyártásáig – növelnék az európaiak pozícióját a globális Délen, emellett elősegítenék a zöldátállást ott és Európában – miközben potenciálisan új piacokat nyitnának meg – magyarázta cikkében a vendégkutató.

Nagy kérdés a költségvetés biztosítása

Egy kutatása szerint a globális Délen Vietnam, Indonézia, Malajzia, Mexikó és Brazília is jó jelölt az uniós partnerségre. Ezek az államok jelentős ipari képességekkel és erőforrásokkal büszkélkedhetnek, így ideális partnerek az EU ellátásának diverzifikálására irányuló kísérletében. Indonézia betiltotta a nikkelérc exportját, ösztönözve a feldolgozásba való későbbi beruházásokat.

A brazil lítiumágazatba történő befektetőkeresés egyértelmű lehetőséget jelent:

ha az EU belépne a versenybe, akkor megoszthatná a bányászati technikákat és fejlesztené a megújuló energiaforrásokkal működő helyi gyártóüzemeket, ezzel pedig segítené az országot gazdaságának zöldítésében.

Az EU már most is hasonló partnerséget alakít ki Chilével, amely a zöldhidrogénre is kiterjed – emlékeztetett Rizzi.

A világ déli részét érintik leginkább az éghajlatváltozás katasztrofális hatásai. Az ottani országoknak azonban gyakran nincsenek meg az alkalmazkodási és mérséklési intézkedésekhez szükséges technológiái és erőforrásai. Mivel az adósság olyan gyorsan emelkedik, mint a hőmérséklet, nehéz választás elé néznek:  most nyújtsák-e az alapvető szolgáltatásokat, vagy drága zöldprojekteket indítsanak, amelyek rövid távon valószínűleg nem hoznak eredményt. Az EU-val és a tagállamokkal a nem stratégiai ellátási láncok terén folytatott szorosabb együttműködés – amennyiben környezetbarát technológiák megosztásával párosul – fellendítheti a gazdasági növekedést és segíthet a kibocsátások visszaszorításában.

Az európaiak számára továbbra is kihívást jelentene e kezdeményezések finanszírozása. Költséghatékony megoldásokat és olyan területeket kell választaniuk, ahol az uniós ipari szereplőknek megvannak a megfelelő képességei. Alberto Rizzi a cikke végén megállapítja, hogy az EU és a tagállamai részéről egy ilyen kezdeményezés politikai és gazdasági elkötelezettséget igényel, de az befektetést jelentene a gazdasági biztonságba és bolygónk jövőjébe.

Címlapfotó: 123rf.com