A fosszilis energiahordozókhoz képest a tiszta energiával kapcsolatos technológiák ellátási láncai még összetettebbek (és sok esetben kevésbé átláthatóak). Ráadásul számos tiszta energiával kapcsolatos technológia és nyersanyagellátási lánc földrajzilagkoncentráltabb, mint a kőolajé vagy a földgázé.
Ez különösen igaz számos olyan ásványi anyagra, amelyek központi szerepet játszanak a tiszta energiával kapcsolatos technológiai eszközök és infrastruktúra gyártásában.
A lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek (REE-knő) esetében a három legnagyobb termelő ország a globális termelés jóval több mint háromnegyedét ellenőrzi. Egyes esetekben egyetlen ország felelős a világ termelésének mintegy feléért. Dél-Afrika és a Kongói Demokratikus Köztársaság a platina-, illetve a kobalttermelés mintegy 70 százalékáért felelős, Kína pedig a globális ritkaföldfém-kitermelés mintegy 60%-át adta 2019-ben, aránya pedig azóta csak nőtt. A réz és a nikkel esetében a kép valamivel változatosabb, de a globális kínálat mintegy fele még mindig a három legnagyobb termelő országra koncentrálódik.
A koncentráció szintje még magasabb a feldolgozó és finomító műveletek esetében, ahol Kína számos kritikus nyersanyag (főként a ritkaföldfémek) esetén erős globális jelenléttel rendelkezik.
A nyersanyagok magas szintű koncentrációja növeli az áruk elakadásának, a kereskedelmi korlátozásoknak és a politikai instabilitásból eredő kínálati hiány veszélyét. A legnagyobb készletek felett rendelkező országok ráadásul könnyen a saját érdekeik szolgálatába tudják állítani a nyersanyagok ellátási láncai feletti befolyásukat, amellyel példátlanul erős alkupozícióba kerültek.
