A nigeri beavatkozás korántsem hoz lázba mindenkit 

A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) szombaton már nem tudta tovább húzni a döntést, és megállapodásra jutott abban a kérdésben, hogy mozgósítja készenléti haderejét, amellyel a tervek szerint rendet tesz Nigerben. Az ECOWAS-on belül, amely 15 országot tömörít, a fegyveres erő mozgósítása soha nem volt magától értetődő kérdés. 

Ez eleve egy gazdasági együttműködés, mi köze van a haderő mozgósításához? Mint láttuk azt más térségbeli kapcsolatokban is, például az Európai Unióban, az együttműködő felek gyorsan beleütköznek a közös katonai erő kérdésébe. Így az ECOWAS-nak Nyugat-Afrikában már idejekorán fel kellett vállalnia különböző békefenntartó, sőt béketeremtő feladatokat. Az Ecomog csoport, a készenléti erő felállítása még 1990-re, a libériai polgárháború idejére nyúlik vissza, ezt az egységet – az ENSZ kéksisakosok mintájára – afrikai fehérsisakosoknak nevezték el. 

A készenléti erő jelenleg inkább fantomkontingens, amelynek igen korlátozottak az erőforrásai. Mely országok hajlandók a katonáikkal részt venni egy ilyen akcióban? Jelenleg Nigéria, Elefántcsontpart, Szenegál és Benin nyilvánította ki, hogy kész fegyvereseket küldeni Nigerbe. Eddig csak Elefántcsontpart részéről hangzott el konkrét szám arról, hogy hány katonával kíván részt venni a nigeri alkotmányos rend visszaállításáért folytatandó küzdelemben.

Alassane Ouattara elefántcsontparti elnök – hazatérve a hétvégén Nigéria fővárosában, Abidjanban rendezett ECOWAS-csúcsról – 850–1100 fegyveresről beszélt. 

A többi állam még nem nyilatkozott, de minden szem Nigériára szegeződik, amely az egész afrikai térség legnagyobb gazdasági hatalma, hogy ő mennyi katonát ajánl fel. Az ottani hadsereg 100 ezer főt számlál, de meg kell jegyeznünk, hogy a legjobb időszakában a tizedannyi terroristát soraiban tudó iszlám csoport, a Boko Haram – amely mára kettészakadt, és felénél is kevesebbre csökkent a létszáma – az évek folyamán nemegyszer megszorongatta a hivatalos haderőt, és jelentős veszteséget okozott neki. 

A nigériai akció tétje az ECOWAS túlélése 

A nagy kérdés továbbra is az, hogy az afrikai harcosok mikorra állnak fel harci egységekkel a nigeri puccsistákkal szemben. A lehető leghamarabb – ez a válasz hangzott el a csúcson, mindenféle megfogható dátum nélkül. A szakértők szerint ez több hetet, sőt akár több hónapot igényelne. Hatékony haderőt faragni a felajánlott fegyveresekből nem megy pillanatok alatt. Tegyük fel, hogy a nyugat-afrikaiak gyorsan legyőzik a puccsistákat, ám be kell rendezkedniük arra, hogy Nigert nem lehet csak úgy otthagyni. Hosszú jelenlétre kell számítaniuk, nehogy a levert erők újból megkíséreljenek revansot venni.

De miből telik ilyen nagyszabású katonai akcióra a világ egyik legszegényebb térségében?

Az ECOWAS-nak saját pénzeszközei vannak, amelyek a tagállamok hozzájárulásaiból, a kivetett illetékekből, valamint más nemzetközi közösségektől – az Európai Uniótól, az ENSZ-től – kapott támogatásokból származnak. A nyugat-afrikai tagországok közötti szolidaritás nem mindig magától értetődő. Ezt már a gazdasági közösség 1975-ös alapításától lehetett érezni, alig palástolt ellentét van az egykori brit és francia gyarmatok között. 

Az elemzők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy csak a nemzetközi közösségek jelentősebb pénzügyi támogatásával lehet beavatkozni Nigerben. Ha valóban mozgósítják az ECOWAS készenléti erejét a nigeri puccsisták elleni harcra, akkor a szervezet története első jelentős próbatételével néz szembe. Mivel a régióban egyre több az államcsíny, ez a teszt döntő lehet az ECOWAS túlélése szempontjából.

Mali és Burkina Faso kész támogatni a nigeri puccsistákat

Miért változtathatja a nigeri puccs az egész Száhelt tűzfészekké? Már most – legalábbis szavakban – létrejött a térségbeli puccsisták véd- és dacszövetsége. A katonák kezén lévő Burkina Faso és Mali világossá tette, hogy a nigeri beavatkozás az ellenük is irányuló agressziónak minősül. Tehát készek fegyveres segítségnyújtásra a nigeri puccsistáknak. 

Ez pedig azt jelentené, hogy bármilyen katonai beavatkozás egy afrikai vérfürdőt kockáztat. 

Az óvatosabb Guinea, ahol szintén a hadsereg ragadta magához a hatalmat, sem áll messze attól, hogy támogatásáról biztosítsa a nigeri juntát. Algéria, amelynek 950 kilométer hosszú közös határa van Nigerrel, szintén tiltakozik minden beavatkozás ellen, mondván, attól tart, hogy az egész régió lángba borul.

Egy katonai beavatkozásban jártas gazdasági szervezet
Az ECOWAS már többször is bevetette katonai kontingensét, hogy helyreállítsa a rendet a felfordulások és lázadások sújtotta nyugat-afrikai országokban. 
Közbelépés Libériában (1990–1999, majd 2003) – 1990-ben az ECOWAS létrehozta a Nigéria által vezetett Ecomogot, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének tűzszünetet felügyelő csoportját, hogy megállítsa a Libériában dúló polgárháborút. A mintegy 20 ezer katonának hét évig tartott a béke helyreállítása. A Libériában eltöltött idő alatt az emberi jogok megsértésével is megvádolták az afrikai fehérsisakosokat. 2003-ban új missziót küldtek a lázadók által ostromlott fővárosba, Monroviába. A kis létszámú kontingens nem tudta átvenni az ország irányítását, így az ENSZ váltotta fel azt.
Sierra Leone-i bevetés (1997–2000) – Libéria után az Ecomog a szintén polgárháború sújtotta Sierra Leonéban avatkozott be. A katonai juntát megbuktatták, és Ahmad Tejan Kabbah leváltott elnököt visszahelyezték a hatalomba.
Bissau-guineai beavatkozások (1999) – 1999-ben az Ecomogot Bissau-Guineába vezényelték, hogy helyreállítsa a rendet egy sikertelen puccskísérletet követően. A fehérsisakosok azonban nem tudták megakadályozni az elnök megbuktatását. 2012 és 2020 között az ECOWAS katonái béketeremtő misszióban vettek részt az országban. 2022-ben ismét több száz katonából álló kontingenst küldtek Bissau-Guineába, hogy stabilizálják az országot egy elvetélt hatalomátvételt követően.
Békefenntartás Elefántcsontparton (2003) – A francia Licorne-hadműveletet és az ENSZ-békefenntartókat erősítő 1300 ECOWAS-katona a helyi reguláris fegyveres erők és az ország északi részét birtokló lázadó csoportok közötti tűzszünetet biztosította.
Dzsihadistaellenes művelet Maliban (2013) – Az ország északi részét ellenőrző dzsihadista csoportok a fővárost, Bamakót is fenyegették. Az ENSZ határozatának megfelelően az ECOWAS intervenciós erőket küldött a mali hadsereg támogatására, a Serval hadművelet francia katonái mellé.
A demokrácia helyreállítása Gambiában (2017) – Mivel a gambiai elnök, Yahya Jammeh, akit 22 év után legyőztek a választásokon, nem volt hajlandó lemondani, az ECOWAS megindította a demokrácia helyreállítását célzó műveletet. A missziót néhány óra után felfüggesztették, hogy egy utolsó esélyt adjanak a tárgyalásoknak: a bukott elnök végül távozott a hatalomból. 

Ha megtörténne a nigeri beavatkozás, az afrikai szervezet katonái vajon milyen ellenállásra számíthatnak? Ez az egymillió dolláros kérdés, amire teljes bizonyossággal senki nem tud felelni. Senki sem tudhatja, hogy a niger nép támogatja-e a puccsistákat, vagy sem. A hatalmat gyakorlók által szervezett tüntetéseken mindenki nagyon lelkes, de kiszámíthatatlan, hogy merre húz a többség.

Az ország elleni szankciók már éreztetik a hatásukat, nő az áruhiány, ami különösen a legszegényebb rétegeket sújtja. Ám ennek lehet ellenkező hatása is, hogy a lakosság a junta mögé áll. Egy katonai művelet számára az egyik legrosszabb forgatókönyv az, ha azt ellenséges környezetben kell végrehajtani.

A nigeri haderő még az elmúlt évtizedben kapott francia és amerikai támogatásnak hála, meg tudta őrizni a mintahadsereg minősítést. Tehát kiképzett, harci tapasztalatokkal felvértezett fegyveres erőre kell számítania annak, aki beleüti az orrát az ország belügyeibe. A fegyveres állomány a 25 milliós országban 30 ezer fő körül van, ami a környező államokhoz hasonlítva jelentősnek mondható. A nigeri hadsereg a nyugati határ térségében és keleten, a Csád-tó vidékén évek óta folytat felkelésellenes műveleteket a dzsihadista csoportok ellen. Ám a franciák támogatása nélkül, amely főleg légi segítségnyújtásban valósult meg, a harci eredmények csekélyek. 

A külföldi erők létszáma nem haladja meg a háromezret

Nigerben mintegy 1500 francia katona állomásozik, a legtöbbjük a főváros, Niamey melletti bázison szolgál. A francia légierő és a Reaper drónok is itt kaptak helyet. Az Egyesült Államok nigeri katonai bázisa az északabbra fekvő Agadezben található, 1100 amerikai dolgozik az egész Afrikát ellátó dróntámaszponton. Német- és Olaszországnak is vannak itt katonái, de csak elenyésző számban. Egyelőre nincs szó sem arról, hogy a nyugatiak kivonulnának az országból, sem pedig hivatalos részvételről bármilyen katonai műveletben. 

Most minden figyelmükkel arra ügyelnek, hogy ne üljenek fel a nigeri lakosság provokációinak, amelyek mögött a niameyi katonai vezetés húzódik meg. 

A legfőbb feladatuk lapulni, mint a nyuszi a fűben. 

Még a nyugati politikusok is mérséklik megjegyzéseiket, nehogy beavatkozással vádolják őket. Ellenben szándékukban áll megvédeni az érdekeiket, és igyekeznek gátat szabni annak, hogy Afrikában puccsokkal rendezzék a hatalmi vitákat. 

Ebben a kötélhúzásban Franciaország hajthatatlan, és lehetetlennek tartja a tárgyalásokat a puccsistákkal. Párizs a hatalomátvétel első napjaiban felfüggesztette a katonai együttműködést Niameyjel. Franciaország kényes dilemma előtt áll: hagyja, hogy a térségben az Oroszország által többé-kevésbé támogatott puccsista rezsimek, azaz a Bamako–Ouagadougou–Niamey-szövetség gyökeret verjen, vagy megpróbálja visszaszerezni az irányítást, annak minden kockázatával együtt. Önmagában a tétlenség is az egyik legsúlyosabb kockázatnak tekinthető – ez a szakértők véleménye. 

A Nyugat segítséget nyújt-e a nigeri beavatkozáshoz?

Vajon az ECOWAS-erők kérhetik-e a nyugati támogatást a katonai beavatkozáshoz? Az afrikai szervezetnek nincs meg az elegendő képessége ahhoz, hogy biztosítsa a fölényt. Hiányoznának a légi vagy logisztikai kvalitások, a hírszerzési források. A támogatás kérdését először Franciaországnak kellene feltenni, hiszen az ő érdekei a leginkább veszélyeztetettek Nigerben.

Úgy tűnik, még nem érkezett konkrét kérés, de Párizs sem zárta ki azt, hogy ilyen támogatást nyújtson. 

Az afrikai térség szakértői valósnak tartják azt a lehetőséget, hogy az orosz Wagner-csoport további befolyást szerez a régióban. A puccs óta Nigerben a szabók ki sem látszanak a munkából, olyan nagy az igény a kék, fehér és piros színű zászlókra. A vevők azonban most nem a francia trikolórt kérik, a műhelyből az oroszok nemzeti jelképével távoznak.

Címlapfotó: Bola Ahmed Tinubu nigériai elnök (k) a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) vezetőinek a nigeri válság további kezeléséről tartott tanácskozására érkezik a nigériai fővárosban, Abujában 2023. augusztus 10-én./MTI