A NATO egykori európai parancsnoka nem először szeretné kirobbantani a háborút a Fekete-tengeren. Tavaly az amerikai vezérkar főnökének kellett lenyugtatni, ám idén újra próbálkozik.

James Stavridis admirális megint előkapta a tavalyi ütőkártyát, és kijelentette, hogy a NATO-nak kell hajózási útvonalat biztosítania az ukrán gabonaszállítmányoknak, miután Oroszország kilépett a gabonaszerződésből, és figyelmeztetést küldött: minden ukrán kikötőbe vagy onnan kifelé tartó hajót potenciális katonai célpontnak tekint.

Válaszul Kijev is meghirdette a saját tengeri háborúját az orosz kikötők, hadi- és kereskedelmi hajók ellen, ezzel eleve kiterjesztve a háború színterét a Fekete-tengerre.

Az orosz hadiflotta egy hajója a múlt héten – miután az nem engedelmeskedett a leállási utasításnak – figyelmeztető lövéseket adott le a Sükrü Okan nevű teherhajóra, majd ellenőrizte engedélyeit és rakományát.

A NATO-erők volt európai főparancsnoka, aki 2009 és 2013 között vezette a szövetség haderejét, úgy fogalmazott: Oroszország azzal, hogy nemzetközi vizeken tartóztat fel hajókat, egyfelől kalózkodást követ el, másfelől a közvetlen háború kirobbanását kockáztatja a NATO-val. Mint mondta, nem életszerű, hogy a NATO-tagállamok, miközben folyamatos fegyver- és pénzsegélyt biztosítanak Ukrajnának, tétlenül nézik majd, ahogyan Moszkva kivégzi annak gazdaságát a kereskedelmi blokáddal.

Ha Oroszország hajókat foglal le vagy fordít vissza, valószínűnek tartom, hogy a NATO egy humanitárius hajózási folyosó támogatásával válaszol majd, amelyet a szövetség harci repülői és hadihajói biztosítanak

– mondta Stavridis.

Jens Stoltenberg annyira ezt nem tartotta valószínűnek. A NATO-főtitkár az incidens után kijelentette, hogy a szövetség megerősíti a légi felderítést a Fekete-tenger térségében, Stavridis azonban ennél sokkal keményebben fogalmazva Törökország, Románia és Bulgária elsődleges támogatásával a NATO-hadiflotta bevetését szorgalmazta.

Felmelegített ostobaság

Stavridis agyából nem most pattant ki a kolosszális ötlet, hogy a NATO saját maga eszkalálja a háborút. A nyugállományú tábornok tavaly, amikor még nem született meg a fekete-tengeri gabonaegyezmény, és az ukrán kereskedelem a mostanihoz hasonlóan egyhelyben vesztegelt, szintén azt javasolta, hogy NATO-hadihajók kísérjék a gabonaszállítókat egy biztonsági folyosón.

Az amerikai haderő vezérkar főnöke, Mark Milley igyekezett udvariasan válaszolni a képtelen felvetésre, és diplomatikusan úgy fogalmazott: NATO-hadihajókat küldeni az orosz hadihajók ellen olyan fokú kockázat lenne, amely a közvetlen konfliktus kirobbanását jelentené Oroszország és az atlanti szövetség között.

A tengeri útvonal megnyitása óriási katonai erőfeszítést igényel” – mondta akkor Milley, hozzátéve: „Ha a döntéshozók ezt választanák, az nagy kockázattal járna az eszkaláció tekintetében”.

Nyugtalan nyugállományú

Oroszország a gabonaegyezményből kilépése után alapvetően nem a kereskedelmi hajókkal, hanem a kikötők bombázásával foglalkozott. Ennyi elég is volt, hogy a biztosító társaságok szerződést bontsanak a kereskedelmi flottákkal, az ukrán kereskedelem pedig szinte teljesen leálljon. Kijev a napokban bejelentette ugyan, hogy saját erőből biztosít tengeri folyosót azoknak a hajóknak, akik „vállalják a kockázatot”, egy konténerhajót pedig ki is kísértek a kikötőből nemzetközi vizekre, az elemzők szerint azonban a kereskedelem nem fog addig újra megindulni, amíg Moszkva ismét áldását nem adja rá.

Stavridis drasztikus megoldási javaslatára eddig érdemben senki nem reagált, nagy valószínűséggel nem azért, mert komolyan gondolkodnának a NATO-ban az ötletről, hanem azért, mert tavaly Milley tábornok már válaszolt a felvetésére.

És persze azért, mert a háború óta minden volt NATO-főtiszt, nyugdíjas CIA-ügynök és a legendás brit hírszerzés valamennyi nem aktív tagja oda-vissza megfejtett már mindent, és elméletben két hét alatt megnyerte Ukrajnának a háborút, kerül, amibe kerül. Szerencsére az ötletelésben ki is merül a tevékenységük, miután semmiféle döntési jogkörrel nem rendelkeznek, az információikat pedig már nem a napi jelentésekből, hanem a sajtóból szerzik. Maradjon is így.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Joseph A. D. Phillips