Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport tulajdonos-vezetője, illetve Dmitrij Utkin, a magánhadsereg alapítója és névadója – valamint öt társuk – szerda este repülőszerencsétlenségben elhunyt. Hogy ki vagy mi játszott szerepet a katasztrófában, arról – csakúgy, mint a világ médiája – csak találgatni tudunk. Biztosat ma még nem lehet tudni arról, hogy a légi katasztrófát mi okozta: légvédelmirakéta-találat, a fedélzeten elhelyezett bomba, esetleg a magángép meghibásodása – ezekre a kérdésekre adandó válaszra még jó ideig várni kell. Az is lehetséges, hogy nem a Kreml volt a közvetlen megrendelő, hanem az orosz hadsereg vezetése így rendezte le az ismert ukrajnai vitáját, vetélkedését Prigozsinnal. Nagy valószínűséggel soha nem fogunk tisztán látni az ügyben.

Mi vár a wagneresekre? 

A mindenhol összeesküvést látók arra hívják fel a figyelmet, hogy az orosz hagyományok nem engedhetik meg azt, hogy az árulók csak úgy elsétáljanak, előbb vagy utóbb elnyerik a büntetésüket. Ebbe a kategóriába tartozott Prigozsin a két hónappal ezelőtti Moszkvába vonulása után. Putyin elnök eddig egyetlen hazaárulónak sem bocsátott meg, legyenek azok bármilyen külföldi menedékben. Prigozsinra is ez vár – figyelmeztettek már akkor –, vigyáznia kell, hogy az első emeletnél magasabbra ne menjen, még a baráti Beloruszban sem. Ám most 8500 méterre merészkedett, ráadásul orosz légtérben.

Mi vár most a wagneresekre? Mi lesz azokkal a külföldön küldetést vállaló egységekkel, amelyekkel a Kreml jelentősen növelhette a befolyását Afrikában és a Közel-Keleten? Az a gondolat,  hogy erről Oroszország csak úgy lemond, csupán néhány elemző fejében futott át. Olyan forrón nem eszik a kását. 

Az első lehetőség, hogy besorolnak Putyin mögé. Egy másik oligarcha átveszi a külföldön állomásozó egységeket, kapnak valami flancos nevet, egy olyat, amely nem emlékeztet a zeneirodalom nagyságára. A zsoldoscsapatok pedig háborítatlanul folytathatják eddigi tevékenységüket.

Vagy feloszlatják az egész szervezetet, mehet mindenki, amerre lát. Azért Oroszország sem dúskál olyan haderőben, amely Afrikában és a Közel-Keleten ilyen jól teljesíti feladatát. Az utóbbi évek sikerében fő szerepet játszottak, rendkívül hatékonyan, ahol megjelentek, ott növelték Oroszország elismertségét. Ráadásul a Wagner egy jövedelmező üzlet, különösen a vezetőinek, akik bányakoncessziókat kértek az afrikai államoktól a fegyveres támogatásért cserébe. Dollármilliárdokat kellett elosztani a parancsnokaik között, így érthető, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak az afrikai küldetéshez. Nem véletlenül járt  a napokban Prigozsin Maliban, a lázadása óta először a múlt héten jelentkezett egy videótudósítással.

A Wagner 38 afrikai országban van jelen  

Moszkva az utóbbi öt évben egyértelműen növelte a befolyását a kontinensen, miközben új országok „meghódítására” törekszik:  2018-ban a Közép-afrikai Köztársaságban, 2021-ben Maliban, tavaly meg Burkina Fasóban is. Rövid idő alatt a harmadik afrikai állam mondta fel a korábban Franciaországgal kötött katonai-biztonsági szerződést. Mali, Burkina Faso és a Közép-afrikai Köztársaság a közeljövőben nem akar francia katonát látni a területén. Nigerben, ahol legutóbb történt katonai hatalomátvétel, van még egy 1500 fős francia katonai kontingens, de egyre nehezebb a helyzetük.  

Franciaország látványosan veszít politikai, gazdasági és katonai befolyásából a volt afrikai gyarmatain. Az általuk hagyott résbe szinte mindenhol beférkőzik Oroszország, mégpedig a Wagner zsoldosalakulatok révén.

Ezt jelentősen segíti az afrikai országok nyugat- és franciaellenes hangulata. A dominóhatás egyértelmű a Száhel-térségben. 

Az orosz zsoldosalakulatok, amelyek lényegében átvették a franciák szerepét, gondoskodnak arról, hogy fegyveres segítséget nyújtsanak a velük szerződő fél hatalmon tartásában, biztonsági feladatokat látnak el, amelybe a kémtevékenység is beletartozik, továbbá a hadsereg kiképzésében vesznek részt. Fellépnek a Száhel-térségben különösen erős terroristaszervezetekkel szemben. Ez volt a francia katonai erők megbízatása is. 

Erősítenek az oroszok a Száhel-övezetben

A legújabb puccsista államban, Nigerben még nincsenek jelen az orosz zsoldosok, de a helyi katonák nagy szükségét látnák ezeknek a védelmi erőknek. A Wagner-csoport valamilyen szinten, még ha nem is ennyire kiterjedt szerződéssel és csekélyebb katonai létszámmal – általában ezerfősek az orosz egységek, mint a fent említett három országban –, de az 54 afrikai államból 38-ban jelen van. Ez jól mutatja azt, hogy az utóbbi időben mennyire nőtt meg az oroszok elismertsége a térségben.

Moszkvának még az ukrajnai háború közepette is rendkívül fontos a Wagner-csoport afrikai szerepvállalása.

Prigozsinék nemhogy nem vontak ki katonákat a kontinensről, hogy az ukrán frontokon harcoljanak, az utóbbi egy évben az afrikai államokban egyenesen létszámerősítést hajtottak végre. Bár mindenhol azt hangoztatják, hogy ez orosz magánvállalkozás, a Kremlnek semmi köze sincs hozzá, abban azért ne legyen kétségünk, hogy Moszkva meghosszabbított karját láthatjuk, csak az ő tudtával és egyetértésével vágnak bele ilyen nagy vállalkozásokba. 

Az egyik legmagasabb szintről, Szergej Lavrov orosz külügyminisztertől érkezett válasz Prigozsin egynapos lázadása után a külföldi wagneresek sorsáról. Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban minden marad a régiben – jelentette ki. Valószínűleg azért ezt a két helyszínt emelte ki a vezető diplomata, mert ezekkel az országokkal Moszkvának van védelmi szerződése. Ilyenformán a Wagner-csoport tekinthető alvállalkozónak, amely a Kremllel áll kapcsolatban. 

Bányakoncessziókal fizetnek a szegények 

A Wagner-csoport első látványos afrikai színre lépése a líbiai polgárháborúban volt, amikor a Kelet-Líbiában tevékenykedő, Moszkvával baráti kapcsolatokat ápoló Haftár tábornok oldalán megjelentek az orosz zsoldosok. A sereg vezetői a líbiai fizetségüket olajkoncesszióban kérték. Maliban is hasonló szerződést kötöttek, itt a lítiumbányák használata érdekelte őket. 

Közép-Afrika dúskál a föld alól származó javakban, errefelé is találtak megoldást az egyébként tetemes összegbe kerülő fegyveres jelenlét finanszírozására.

Bangui 2018-ban Oroszországgal kötött védelmi megállapodást, nem pedig a Wagnerrel – mondta a közép-afrikai elnök egyik tanácsadója. – Oroszország alvállalkozói szerződést kötött a Wagnerrel. Ha Moszkva már nem ért egyet a ezzel a csoporttal, akkor új kontingenst küld ide. Ez orosz belügy.” 

Wagner-zsoldosok 2018-ban százszámra érkeztek a Közép-afrikai Köztársaságba, Moszkva szerint azért, hogy kiképezzék a hadsereget. Ez csupán fedőszöveg, és bár jó páran a fegyverforgatásra is tanítják az afrikaiakat, elsősorban az országban uralkodó rendszer és vezetői személyes védelme tartozik a feladataik közé. Részt vesznek különböző katonai akciókban, rendszerint elsöprik a kezdetleges fegyverekkel felszerelt lázadó csoportokat. 

Elég volt néhány száz orosz fegyveres 

Mi vezetett ahhoz, hogy több afrikai államban ilyen jó kapcsolatok alakultak ki a wagneresekkel? Például a Közép-afrikai Köztársaságban Touadéra elnök rezsimje nem nézte jó szemmel azt, hogy Franciaország, az egykori gyarmatosító hatalom fokozatosan kihátrál az országból, és csökkenti a csapatai létszámát. Ráadásul Párizs támogatta a fegyverembargót, amely állításuk szerint megakadályozta, hogy felfegyverezzék hadsereget a területének kétharmadát a 2013-ban kezdődött véres polgárháborúban elfoglaló fegyveres lázadócsoport ellen. 2020 végén Touadéra elnök, akit a lázadók Bangui elleni offenzívája fenyegetett, Moszkvát hívta segítségül. A több száz orosz zsoldos gyorsan elűzte a fegyveres csoportokat, meghiúsítva a főváros ostromát. 

A Wagner bűne az is, hogy a világ egyik legkevésbé fejlett országa a csekély erőforrásait – gyémánt, arany és fa – „ragadozó módjára” prédálja – állapította meg az amerikai The Wall Street Journal. A rezsim a biztonságért cserébe több ilyen lelőhelyet adott el a Wagnerhez kötődő orosz vállalatoknak. Ez igaz, a szegény afrikai országok a különféle nagy értékű bányák koncessziós jogaival fizetik ki az oroszokat. Vezetőjük, Prigozsin pénztárcája is így dagadt: olajkutak Líbiában, lítiumlelőhelyek Maliban, aranybányák a délebbre fekvő területeken. 

Szíria kulcsfontosságú helye
Az arab világban is terjeszkedik az orosz fegyveres csoport: 2015-ben Szíriában, 2017-ben Szudánban, majd 2019-ben Líbiában is megjelentek a Wagner harcosai. Bassár el-Aszad elnök Szíriában, Halifa Haftár Líbiában (Kelet-Líbia erős embere, az önjelölt Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője), Mohamed Hamdan Dagalo Szudánban (a gyorsreagálású erők vezetője), valamint az összes többi diktátor és hadúr, aki a Wagnerre támaszkodik. 
Szíriával szoros állami megállapodás van érvényben, a hivatásos orosz haderő egységein túl jelen vannak a zsoldosok is. Oroszországnak a 2015-ös beavatkozás óta hivatalos katonai jelenléte van Szíriában, ráadásul haditámaszpontot bérel, ami Moszkva egyetlen földközi-tengeri katonai kikötője. Tehát itt nem kell különösebb változásra számítanunk.  
A Wagner történetéhez szorosan kapcsolódik a szír terep, ugyanis 2013-ban itt született meg a milícia elődje. Az országban orosz fegyveres önkéntesek százai vettek részt az olajmezők védelmében. A magán fegyveres csoport először a Krím 2014-es annektálása és a Donbaszban vívott háború idején tűnt fel Ukrajnában. A Wagner számára Szíria kulcsfontosságú, ugyanis itt toborzott harcosokat küldött a regionális hadszínterekre, például Líbiába, lehetővé téve Moszkva afrikai terjeszkedését.

Afrikában kitapintható a Nyugat-ellenes hangulat

Oroszország célja nyilván nemcsak az, hogy biztosítsa a nyersanyagkészletét olyan anyagokból, amelyek esetleg náluk nem találhatók meg, bár ilyenből csak nagyon kevés van, hanem az is, hogy az afrikai államok mind szélesebb körével kiváló viszonyt létesítsen. Moszkvának különösen érdeke, hogy az ilyen szankciós időkben, amely még hosszú évekig eltarthat, kiszélesítse a kereskedelmi kapcsolatokat. 

Vlagyimir Putyin jól érzékelte, hogy Afrikában határozott Nyugat-ellenes hangulat érződik, ezt példázza a fekete kontinensen Kína már évtizedek óta tartó előretörése is. Sőt, ma már vannak olyan államok, amelyeknek Kínából is elegük van, korántsem lelkesednek az ázsiai befektetések iránt, de van, ahol nincs olyan jelentkező, amely finanszírozná a felajánlott üzletet. 

Az afrikai vezetők jelentős része felfogja, hogy a nagy nyugati államok milyen körmönfont eszközökkel, elsősorban pénzügyi machinációkkal hozták kiszolgáltatott helyzetbe a kontinenst. Ezt ki is mondják, és – lehetőségeikhez képest – tesznek is ellene. 

Moszkva túl sokat fektetett be a Wagnerbe

Az afrikai földrészen a szovjetek a hidegháborúban már arattak sikereket. Két ideológiai rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus csapott össze, a szovjetek pedig ekkor több országban az úgynevezett felszabadítási frontok mögött álltak, ellátták őket fegyverrel, lőszerrel, anyagi javakkal. Aztán az afrikaiaknak csalódniuk kellett a szovjet eszmerendszerben, rájöttek, hogy ugyanúgy, mint a nyugatiak, ők is csak irányítani akarják őket. Most viszont a Putyin-féle Oroszország mindkét félnek előnyös üzletet kínál. 

Az oroszok felrúgták az eddigi játékszabályokat, elvetik azt a világrendet, amellyel a fejlődők zöme sem ért egyet. 

Nem kérnek a nagyképű, kioktató magatartásból, amely a hamiskártyás Nyugatra oly jellemző. A Nyugat-ellenes hangulat Afrikában a legerősebb – vélik szakértők.

Az államilag támogatott zsoldos szervezetek létrehozása még az alapítóra is veszélyesek lehetnek. Ha ezek a csoportok túl hatalmassá fejlődnek, akkor rátámadhatnak a hivatalos intézményekre, amelynek az eredménye az állandósuló káosz, de legrosszabb esetben a polgárháború.

„Moszkva túl sokat fektetett be a Wagnerbe, felhasználva azt külpolitikai céljai elérésére. Következésképpen, ha a katonái elhagynák a régiót, annak komoly következményei lennének – nyilatkozta Anna Borcsevszkaja, a Washington Intézet orosz közel-keleti politikával foglalkozó szakértője. – Még akkor is, ha Moszkva a zsoldoscsapatot átalakítja, és ezután megpróbál egy másik céget létrehozni helyette.” Valószínűleg nem kell erre számítani. Új tulajdonosra, új névre van esély, ám a lényeg nem változik. 

Címlapfotó: shutterstock