Mint minden országban, úgy Magyarországon is elsőbbséget élveznek az energiabiztonságot érintő kérdések. Ezt többek között indokolja az energiahordozók körül kialakult globális verseny, a szomszédban zajló háború, a termelés növekedésével együtt járó ipari energiatöbblet-igény, valamint a háztartások energiaigényének alakulása is. Ebben a fokozott versenyben az energiahordozó-exportőrök kezében egyre nagyobb politikai erő összpontosul. 

Az importfüggő államoknak az energiabiztonságuk érdekében diverzifikálni kell a beszerzési forrásaikat. Magyarország gázellátása jelenleg biztosított, de ahhoz, hogy ez a jövőben is így maradjon, érdemes időben felmérni és kiaknázni a kihívásokat, illetve a lehetőségeket.

A gázellátás jelene és jövője – növekvő igények és kihívásaik

Az Oroszországból érkező gázszállítások 2022-es radikális csökkenése – az onnan Európába érkező gáz mennyisége ötödére esett vissza 2021-hez képest – felforgatta a piacot, és ha nem lett volna ennyire enyhe tél és nem csökken a fogyasztás, akkor ennél is nagyobb lett volna a fejetlenség. 

Magyarországon is megfigyelhető volt a csökkenő tendencia, hiszen míg 2021-ben 11 milliárd m³ volt az ország fogyasztása, addig 2023-ban valószínűleg 9 milliárd alatt lesz. 

A témában tehát Zarándy Tamást, a Quirtas Zrt. energetikai szakértőjét kérdeztük, akinek a várakozásai szerint az évtized második felétől ismét fellendül a fogyasztás. „A kilátások azt mutatják, hogy az ipari termelés emelkedése és az új gáztüzelésű erőművek hatására az évtized második felében várhatóan ismét növekedni fog a magyar gázfelhasználás.” A szakértő kiemelte, hogy „az ellátásbiztonsági kockázatokat csökkenteni lehet az energiahatékonysági potenciálok kiaknázásával, és ezek érinthetik mind a lakossági, mind az ipari felhasználás optimalizálását, valamint az olyan alternatív energiaforrások szerepének növelését, mint a biometán”.

Magyarország a gázfogyasztásának 85–87 százalékát importból fedezi, aminek a körülményei jelenleg kielégítők. A határkeresztező vezetékek kapacitásain akár az ország éves fogyasztásának négyszeresét is képesek lennénk behozni. Mivel ezen kapacitások kihasználtsága sohasem teljes, az ellátás biztonságát a felhalmozott földgázkészletek adják. A föld alatti tárolók lehetővé teszik, hogy a nyári időszakban készleteket halmozzunk fel, amelyeket télen, a fűtési szezonban lehet elhasználni, és ezzel a fogyasztási csúcsok úgy is kielégíthetők, ha az import egyenletesen érkezik. Ez kereskedelmi szempontból szintén előnyös, mert jellemzően a gáz olcsóbb nyáron, mint télen. 

Gázelőrejelzés – egyre növekvő igények

Annak ellenére, hogy 2023-ban az ország fogyasztása várhatóan 8,5–8,6 milliárd m³-nél áll meg, az évtized második felében ismét növekedni fog a felhasználás. Zarándy Tamásék felhívják a figyelmet, hogy

rövid távon szűkösek az addicionális földgázbeszerzési lehetőségek, ahhoz pedig, hogy hosszú távon kiaknázhassuk a lehetőségeket, Magyarországon és a szomszédos államokban is fejlesztésekre van szükség”. 

Fogyasztási előrejelzés

A fogyasztási prognózis két forgatókönyvet tartalmaz, az egyik alacsonyabb, a másik nagyobb mértékű fogyasztásemelkedéssel számol. Az eltérés elsősorban az ipar növekedése ütemére, illetve az új gáztüzelésű erőművek termelésére vezethető vissza. Ezenkívül hatással van rá a lakossági fogyasztás alakulása is. 

Mind a két forgatókönyvet – elsősorban a lakossági gázfogyasztást – tovább szofisztikálja az időjárás alakulása. Ennek kiszűrése érdekében a 2029-ig való előrejelzéshez az elmúlt 10 év hőmérsékleti adatainak az átlagát vettük alapul. 

Míg a magasabb fogyasztási forgatókönyv esetén 2029-re az ország igénye 11 milliárd m³, addig az alacsonyabb esetén 10,2 milliárdnyi várható. 

A felső táblázatban a magasabb, míg az alsón az alacsonyabb forgatókönyv előre jelzett adatai láthatók. 

Fölgázforrások és -kapacitások jelenlegi szintje 

Magyarország gázfogyasztási igényét kisebb mértékben a belföldi termelés (13-15 százalék), nagyobb arányban az import (85-87 százalék) elégíti ki. Hazánknak jelenleg – Szlovéniát kivéve – minden szomszédos országgal van földgázvezeték-összeköttetése, a következőkben ezeket mutatjuk be: 

• Szerbia felől 8,5 milliárd m³ érkezhet évente hazánkba – a kapacitások 90 százalékát a Gazprom hosszú távon lekötötte –, és itt jön az országba a 4,5 milliárd m³ orosz szerződésből 3,5 milliárdnyi kereskedelmi mennyiség. Ebből az irányból ősszel emelkedik meg a beszállítás mennyisége a szerbeknek való bértárolás következtében.
• Románia felől 2023. október 1-jétől az eddigi 2,45 milliárd m³-ről 2,6 milliárdra emelkedik a határkeresztező pont kapacitása. 2022-ben 1 milliárd m³ érkezett innen, de ez az idén valószínűsíthetően 1,5 milliárdra növekszik. Ebből az irányból jellemzően romániai saját termelés és egyéb balkáni gázforrások jönnek. Hosszú távon még érkezhetnének görög, török és azeri források is, de ehhez a határpont mind a két felén további fejlesztések szükségesek.
• Horvátországból 1,75 milliárd m³ érkezhet évente, bár itt a magyar infrastruktúra 7 milliárd m³ fogadására is képes. Az útvonal kihasználtsága jelentős a horvát Krk cseppfolyósítottföldgáz (LNG)-terminál 2021-es indulása óta. Jelenleg innen érkezik be az országba LNG-terminálból származó gázmolekula (2022-ben 1 milliárd m³).
• Az ukrajnai – mint legnagyobb kapacitású határpont – 17 milliárd m³/év teljesítményű, azonban mivel az orosz hosszú távú szerződés már a szerbiai vonalon érkezik, így ezen a szakaszon inkább csak exportálunk Ukrajna felé. 
• A szlovák határpont 4,4 milliárd m³ kapacitású, azonban csak akkor használjuk ki, amikor az osztrák oldalról nem lehet több gázt Magyarországra importálni. A szlovák kapcsolatnak tovább nő jelentősége, ha Lengyelország megvalósítja a gdanski LNG-terminált. 
• Az osztrák határpont csak importra képes, évi 5,2 milliárd m³-es kapacitással. Itt a Gazprom – a szerződés értelmében – évi 1 milliárd m³-t szállít be. A határpont fő jelentőségét az adja, hogy a magyar és a külföldi kereskedők itt igyekeznek hozzáférni a hazai piacnál 5-10-szer likvidebb CEGH közép-európai gáztőzsdéhez, ahonnan további gáz szerezhető be.
• A hazai kitermelést többéves negatív tendencia jellemzi, ugyanakkor potenciál – még ha átmeneti is – rejlik még benne. Jelenleg ennek a mértéke éves szinten 1,5 milliárd m³ körül alakul, ez azonban az évtized végéig 2 milliárdra növelhető.

Milliárd m3	Betáplálási pont kapacitása	Kiadási pont kapacitása	Importmennyiség	Exportra képes?
Szerbia	8,5	4,8	3,5	igen
Románia	2,6	2,6	1,5	igen
Horvátország	1,75	7	1	igen
Ukrajna	17	7 (megszakítható)	0	igen
Szlovákia	4,4	1,75	0,25	igen
Ausztria	5,2	–	3	nem

Földgázforgatókönyvek 

Zarándy Tamás és elemző csapata hat forgatókönyvet (A-tól F-ig) vetít előre a rövid és középtávú ellátásbiztonságra nézve. 

Az elmúlt tíz évben a magyar földgáztározók átlagos maximális készletszintje 70 százalékos volt, amit jellemzően októberre – a fűtési időszak kezdetére – ért el az ország. Amennyiben a tárolók éves maximális készletszintje nem éri el a kétharmados töltöttséget, úgy már ellátási biztonsági kockázatok azonosíthatók.”

A Alapforgatókönyv – ha minden a régiben megy tovább  

Az alapforgatókönyv esetén az alacsonyabb fogyasztásnak köszönhetően a magyar gázellátás biztosított, a tárolók töltöttsége megfelelő mértékű. A megnövekedett igények esetén azonban 2026/2027-től minden évben 20 százalékkal csökkenne a maximálisan elérhető tárolói töltöttségi szint. A források iránti növekvő igényt az ipari és villamosenergia-termelés adja, így erre az időpontra már érdemes változtatásokat eszközölni a forrásstruktúrán.

B forgatókönyv: addicionális importforrások 

Amennyiben a romániai és horvátországi addicionális források is elérhetővé válnak, úgy már rövid távon meglenne a 80 százalékos tárolói töltöttség. Ám ha hosszabb távon az alacsony fogyasztású forgatókönyv valósul meg, úgy 2029-re túlkínálat jelentkezne a piacon, így a többletgázt külföldön lehetne értékesíteni. Ennél a szcenáriónál tehát nem is lenne indokolt a fejlesztések megvalósítása mind a két oldalon. Magas fogyasztású forgatókönyv esetén viszont csak 60 százalékos tárolói töltöttségi szint elérésére lenne elegendő a forrásmennyiség, ami hosszabb távon már nem kevésnek bizonyulna az igények biztonságos szinten tartásához.

C forgatókönyv: magyar volumennövelés 

A harmadik szcenárió a hazai gáztermelés fokozatos növekedésével számol, ami 2029-iga 2 milliárd m³-t is elérné a jelenlegi 1,5 milliárdról, miközben a többi forrás az alapforgatókönyv szerint valósulna meg. Ebben az esetben a csökkenő igények esetén szintén túlkínálat keletkezne, míg a megnövekedett igénynek köszönhetően csak 60 százalékos tárolói kapacitás lenne elérhető 2029-re. Ha így alakul, akkor 2030-at követően mindenképpen új forrás bevonzására volna szükség. 

D forgatókönyv: magyar termelés növelése + román és/vagy horvát import 

Hosszú távon tehát a hazai termelés növelése nem elegendő, ugyanakkor a szomszédos országok együttes forrásbővülésére sincs feltétlenül szükség a magyar ellátásbiztonsághoz. Ebben a forgatókönyvben akár a román, akár a horvát versengő projekt lehetne a hazai igény kielégítésének a megfelelő módja. A fekete-tengeri mezők 2027-es beindulásával elegendő gáz érkezhetne ahhoz, hogy növekvő igény esetén is 80 százalékos tartaléka legyen az országnak. Egy alacsonyabb szcenárió során viszont ez a többlet teljes mértékben már nem lenne tárolható, így Magyarország tranzitszerepe felértékelődhetne. Horvátország irányából a 2025-től induló importnövekedéssel (és a hazai termelés fokozásával) a magas szcenárió esetén is többlet alakulna ki, vagyis ekkor hazánk tranzitszerepe még erősebb lenne.  

E forgatókönyv: az ukrán tranzit leállása 

Ennek a szcenáriónak a feltételezése, hogy 2025-től 1 milliárd m³-rel csökken az Ausztria felőli import, mivel az ott leszállítandó orosz gázmennyiség az ukrán tranzit leállása miatt nem érkezik meg. Ugyanakkor a fentiek alapján Szerbiából zavartalan tranzittal, romániai és horvátországi importbővüléssel, emellett magyar termelésnövekedéssel számol. Ennek eredményeként az alacsony fogyasztási forgatókönyv szerint 80-100 százalékos tárolói töltöttséget lehetne elérni, míg növekvő igények esetén 60 százalék körül stabilizálódna az évtized végére a tartalék. Így tehát az ukrán tranzit kiesését vizsgálva hosszabb távon szintén meg kell fontolni a pluszintézkedéseket. 

F forgatókönyv: leáll az orosz gázszállítás 

Az utolsó szcenárió értelmében sem Ausztrián, sem Szerbián keresztül nem érkezne több orosz gáz. A diverzifikálás megvalósulása esetén mind a magyar termelés, mind a román és a horvát import növekedne, emellett Ausztria, valamint Szlovákia felől Nyugat- és Észak-Európából, illetve délről – Azerbajdzsánból és a török–görög LNG-terminálokból – érkezne mintegy 3 milliárd m³ gáz évente. A magas fogyasztási forgatókönyv esetén az ország biztonságos ellátásához további 1 milliárd m³ alternatív beszállításra lenne szükség. 

Összegzés
„Megvizsgálva a lehetséges forgatókönyveket, a hazai termelés növekedésével és az alternatív beszállítások erősítésével még a növekvő hazai igények is kielégíthetők, sőt, az ország tranzitszerepe is erősödhet. Ehhez az energiahatékonyság javítása mellett szükség van a hazai termelés fokozására, valamint annak biztosítására, hogy mind román, mind horvát oldalról több gázt lehessen behozni, illetve üdvözlendő az a kormányzati politika, amely az egyéb gázimportot – azeri, török stb. – is elősegíti” – zárta gondolatait a szakértő. 

Címlapfotó: shutterstock