Bár az utóbbi években egyre több nő lesz programozó, a számuk továbbra is igen alacsony. Több kutatás is vizsgálta ennek az okát, némelyik a kognitív képességek közötti különbséggel, mások az eltérő neveltetéssel magyarázták a jelenséget. Ezt a témát jártuk körbe dr. Yang Győzővel, a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársával. 

Miért van ma ilyen kevés női programozó? Különbség lehet a kognitív képességeink között? Beleszólhat a gyermekkori neveltetés vagy a technológia világát jellemző úgynevezett geek kultúra? 

Nehéz válaszolni erre a kérdésre. Személyes tapasztalatom alapján a saját korosztályomban a férfiak jobban érdeklődtek a reálos, műszaki, míg a nők a humán tárgyak iránt, ennél fogva az érdemjegyek közötti különbségek is szemmel láthatók voltak. Talán ennek lehet a következménye a később kialakult szakmai orientáltság. Azt azonban nem tudom, hogy ez az alapvető érdeklődés neveltetés vagy természet adta tulajdonság-e. Alapvetően emberfüggőnek mondanám, mert vannak női geekek, de valóban, a statisztika eléggé egyoldalú tendenciát mutat. 

 
Hogyan lehetne népszerűsíteni a programozást a nők körében, vannak erre törekvések? 

Igen, például létezik a Nők a tudományban kezdeményezés, aminek van kiválósági díja és konferenciája is. A Pázmány ITK szintén szervezett rendezvényeket, amelyek ezt népszerűsítették. Továbbá egyre több az olyan multidiszciplináris – több tudományág vagy szakterület független együttműködését magában foglaló – ágazat, amely megkívánja a különböző szakterületek együttműködését. Ilyen a digitális bölcsészet vagy a bionika, ahol összeérnek a nők körében népszerű humán/biológia szakok az informatikával. 

Mit tapasztalt, van különbség a női és a férfiprogramozók között? Vannak olyan területek, ahol inkább egyik vagy másik nem képviselőit alkalmazzák? 

A saját területemet tekintve a fejlesztői feladatokon inkább férfiak dolgoznak, míg az annotációs munkákon inkább nők. A fent említett gondolkodás-, illetve szemléletkülönbség miatt úgy vélem, van különbség. 

Alapvetően kevés hölgy választja a programozó szakmát. A briteknél a programozók kevesebb mint az egyötöde nő. Mi a helyzet a „magasabb körökben”, ott még nagyobb a szakadék? 

Már az alapképzésen sincsenek annyian, így nem túl nagyok a számok a magasabb körökben sem. Viszont egyre több a határterületi szakma, így ez segít az egyensúlyozásban. Például létezik digitális bölcsészet mesterképzés, és a doktori képzésben is egyre több az olyan téma, ami két különböző szakterületet ötvöz. 

Átrendeződhet-e az oktatás a mesterséges intelligencia (MI) miatt? 

Véleményem szerint az oktatás folyamatosan változik, fejlődik. A Covid alatt át kellett állni az online tanításra, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy még mindig tartanak internetes órát. Az új generáció már a digitális világban nőtt fel, mások a szokásai és az igényei, amihez idővel az oktatási rendszert is igazítani kell, vagy már sok helyen hozzá is igazították. A mesterséges intelligencia szerintem ezt a meglévő folyamatot támogatja, gyorsítja, valamint új perspektívákat adhat. 

 
Leválthatja az MI a junior programozókat? Ha igen, hogyan lesznek szenior programozók, ha a régiek kiöregszenek? 

A mesterséges intelligencia támogatja az embert, felgyorsítja a munkafolyamatot. Már én is úgy programozok, hogy egy részét magamtól, de egy nagy részét a Google segítségével. Amit szeretnék megvalósítani, azt az MI megcsinálja, így nekem elég a kreatív részével foglalkozni. Természetesen, ahogy egy junior programozót egy szenior felügyeli, úgy egy gépet is felügyelni és ellenőrizni kell, hogy valóban azt csinálta-e, amit szerettünk volna. Programot pedig képtelenek vagyunk ellenőrizni, ha nem tudunk programozni.  

Ahogy változik a világ és fejlődik a technológia, úgy kell nekünk is alkalmazkodni hozzájuk. 

Talán a jövőben mást jelent az újgenerációs junior és szenior, de az nem feltétlenül baj. 

 
Szűkítheti a mesterséges intelligencia a programozók kereslete és kínálata közötti rést? 

Véleményem szerint ha a MI elég stabil lesz, akkor átrendezheti a munkaerőpiacot. Egy MI által generált programkód integrálásához másféle tudás kell, mint egy programkód megírásához a nulláról. Ez újfajta lehetőségeket adhat a kisebb vállalatoknak és csökkenthetik a nagyvállalatok költségeit, azonban szerintem nem tudja teljesen kiváltani az emberi munkaerőt. Ahogy a fordító szakmában is szükség van utószerkesztésre, úgy itt is kialakulhat egyfajta MI-utószerkesztő igény. Már most is látni sok felhívást prompt mérnök pozícióra, ez is jelzi az átalakulást. Én azonban inkább ez utóbbit látom, nem pedig helyettesítést. Az informatikusok egy részének ezt fel kell ismernie és alkalmazkodnia kell, emellett pedig folyamatosan képeznie szükséges magát.