Nem csökken az afrikai sertéspestis jelenléte a közép-szerbiai Csácsákban (Čačak) és környékén, sőt napról napra bővül a fertőzött és veszélyeztetett területek száma. Szerbia már hónapok óta küzd a kórral.
Miklós Hajnalka írása a Makronómon
Eddig a szerb mezőgazdasági minisztérium hivatalos adatai alapján 14 közigazgatási körzetben, vagyis 45 település mintegy 1860 gazdaságában jelent meg a sertéspestis. A fertőzött telepeken az utolsó hivatalos adatok alapján 30 ezer sertést altattak el, illetve távolítottak el a farmokról, majd fertőtlenítették a tartáshelyeket.
Ám nem csak a gazdaságok vannak veszélyben, hanem a vadászterületek is, hiszen a vaddisznók körében is terjed az igen fertőző vírus. Legutóbb a Nyugati-Morava folyó völgyében található Jelica vadászterületet minősítették magas kockázatú, fertőző területté. Így az Állategészségügyi Igazgatóság (Uprava za veterinu) által összeállított fertőzött területek listáján már 19 vadászterület szerepel, az ország szinte minden tájáról.
Félő, hogy az afrikai pestisjárvány az állattenyésztés ezen ágának végét jelenti Szerbiában, már csak azért is, mert már a fertőző betegség terjedése előtt is, éveken keresztül folyamatosan csökkent a sertésállomány.
A Köztársasági Statisztikai Intézet (Republičkog zavoda za statistiku) legutóbbi adatai alapján a sertéshús ára vetekszik a haléval. Mint arra a Danas napilap rámutatott, a sertéscomb kilogrammjáért a dél-szerbiai Vranjéban 630 dinárt (5,40 eurót) kérnek, míg Krajevoban, Kragujevacban, Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) és Szabadkán az ára meghaladta a 800 dinárt (6,80 eurót).
A cenoteka.rs portál adatai alapján, ami naprakészen szemlélteti a különböző áruházláncok árait, a sertéscomb kilogrammjáért egyes üzletek 1200 dinárt (10,20 eurót) is kérnek, majdnem annyit, mint a marhacombért, és kétszer többet, mint egy kilogramm pontyért, ami 630 dinárba kerül.
Nenad Budimović (Nenad Budimovity), a Szerbiai Gazdasági Kamara Állattenyésztő Egyesületének titkára a Danas napilapnak elmondta, hogy a húsfogyasztási szokások is változtak az elmúlt években. Az emberek sokkal több baromfihúst fogyasztanak, mint korábban, hiszen az jelentősen olcsóbb, mint a sertés. A cenoteka.rs portál szerint a csirkemell a legdrágább üzletben is 630 dinár.
Budimović szerint, amennyiben sertéshúshiány mutatkozna a piacon, az nem kellene, hogy változásokat hozzon más húsfélék árában. A csirkehús nem drágulhat meg, ugyanis körülbelül 18 kilogramm csirkét fogyasztanak évente fejenként Szerbiában, és ezt a mennyiséget nem lehet 40-re megnövelni, mutatott rá. Kihangsúlyozta ugyanakkor, hogy fel kell készülni a jellemzően nagyobb húsfogyasztást hozó időszakra, novemberre és decemberre.
Tekintettel az európai és a szerbiai helyzetre, a sertéshúsellátásban gondok merülhetnek fel, mondta. Emelkedett a hús ára Európában is, most egy euróval drágább a feldolgozásra használt fagyasztott sertéshús, mint korábban.
A friss sertéshús behozatalához új beszállítókra, illetve új megoldásokra van szükség, ugyanis a friss hús esetén sokkal rövidebb a határidő, az hetekig nem szállítható
mutatott rá az országra váró problémákra.
Elmondta ugyanakkor, hogy miután a sertéspestis miatt a sertéstermelés jelentős mértékben lelassult, további drágulásokra is számítani lehet. Ebben az esetben azonban nem lehet irreális árakat szabni a sertéshúsnak, hiszen az előállítása sem drágult, a takarmány és a kukorica is olcsóbb lett, mint tavaly volt.
Branislav Gustov (Braniszlav Gusztov) agrárszakértő szerint a sertéshús fogyasztásának a visszaesése, illetve a baromfihús növekedése az elmaradott országok egyik alapvető jellemzője. Szerbia állattenyésztése pedig komoly válságban van. Ma annyi sertés van az ólakban, mint amennyit 1947-ben, a második világháború pusztítása után mindössze két esztendővel számoltak.
A statisztikák szerint az ország területén 2,7 millió egyedet számolnak a sertésfarmokon, miközben a legnagyobb állattenyésztők szerint ez a szám a kétmilliót sem éri el. Mára az egy főre jutó évi fogyasztás 16 kilogrammra csökkent, ami komoly válságot jelez. Mint kiemelte, egy közepesen fejlett ország sertésállománya annyi egyedet számol, ahány polgára van. Dániában például jóval magasabb is ez az arány: 5,6 millió lakos él és 32 millió sertéstalálható az országban. Az agrárszakértő véleménye szerint a 6,6 millió lélekszámú Szerbiának egy teljesen új koncepcióra lenne szüksége a mezőgazdaságban, az állat-, különösen a sertéstenyésztésben, ha meg akarja őrizni ezt az ágazatot.
Kiemelte, hogy a Spanyolországból importált sertések 40 százalékkal olcsóbbak, mint a szerbiai nevelésből kikerült állatok,
hiszen szavai szerint azokat a sertéseket GMO-termékekkel etetik.
„Tavaly két országból 300 ezer malacot szállítottak be, és ugyanennyi került a vágóhídra. Jelena Tanasković (Jelena Tanaszkovity) agrárügyi miniszter az idén 500 ezer malac behozatalát jelentette be. Ez azonban nem mentheti meg az elpusztult állatállományunkat. Jelenleg 100 ezer anyaállatunk sincs, és legalább egymillió kell ahhoz, hogy újjá tudjuk éleszteni a termelést.
Az állattenyésztés a szerb mezőgazdaság GDP-jének a 28,1 százalékát adja, ami a világ legkevésbé fejlett országainak a szintjén van.
„És ha ez így folytatódik, az év végére a százalékarány 20-ra csökken, ami borzasztó, hiszen húsimporttól függő ország leszünk” – mondta Gustov, majd hozzátette, hogy Szerbia már így is nagyon sok fagyasztott húst szállít be az unió területéről, hiszen mint megjegyezte, az Európai Unió félévente újítja fel az árutartalékait, így a fagyasztott húshoz Szerbia szimbolikus áron juthat hozzá. Vagyis lesz elég élelmiszer déli szomszédunkban is, csak importból, szögezte le az agráranalitikus.
