Lassan a bíró véget vet a meccs első félidejének. Az öltözőben ilyenkor az edző összegzi az eddig látottakat, vérmérséklettől függően jó tanácsokkal vagy szidással próbálja felrázni a pályán szerteszét futkosó futballistáit. A német játékosok láthatóan fáradtak, és egyre több a csapaton belüli összetűzés. Nincs meg az összhang a védelem, a középpálya és a támadósor között. Mindegyik próbál a saját elképzelései szerint játszani, de ez idáig csak katasztrofális eredményre volt elég. Nagy hiány ugyanis a csapategység, az egymásért folytatott küzdelem. Mert ha ez így megy tovább, világra szóló buktával végződik. 

Bajban Európa vezető gazdasága 

Mint az utóbbi időben a Nationalelfnek, a nemzeti tizenegynek sem megy a zöld gyepen a vitézkedés, az elmúlt két évben a német kormánynak sem termett sok diadal. Európa vezető gazdasága 0,2 százalékkal zsugorodott az idei második negyedévben, messziről is látszik, hogy eddig a kabinet gazdaságmentő ötletei nem jöttek be. Félő, hogy a vergődés tovább tart, semmi esélye annak, hogy Berlin az idén kilábaljon a recesszióból. 

Hibák halmaza 

Az EU egykori erőközpontja az egyetlen olyan nagy ipari ország lesz, ahol 2023-ban recesszió következik be – ez az IMF, a Nemzetközi Valutaalap álláspontja a német gazdaságról. Milyen hibákat követett el a német kabinet, amelyek hozzájárultak ehhez a gyászos eredményhez? Az első némiképp az előző Merkel-éra következménye, amelyet mellszélességgel támogatott a mai koalíciós tag, a zöld párt. Ez pedig az atomerőművek erőltetett bezárása, ami az energiaköltségek látványos emelkedéséhez vezetett. Ráadásul ez – legalábbis rövid távon – még a klímacélokat sem szolgálta, ugyanis a kieső atomenergia helyett most fosszilis erőművek ontják az ózonréteget károsító füstöt.  

A német ipar az elmúlt évtizedekben függővé vált az olcsó orosz gáztól. Aztán beütött az orosz–ukrán háború: Berlin kiállt a megtámadott fél mellett. Azóta is tevékenyen részt vesz Kijev fegyverekkel történő ellátásában, és osztozik az európai szolidaritásban, amelytől még egy tétova gondolat erejéig sem tágít Ukrajna megsegítésében. Az orosz gázszállításoknak vége, helyette jön tengeren a méregdrága amerikai cseppfolyósított földgáz. 

A zöldátállás természetesen mindent megelőz, így az innovációt is. A modern technológiában ma már alig rúg labdába Németország, a szabadalmak zöme az Egyesült Államokban és Kínában születik meg. Ráadásul szintén politikai okokból megkezdődött – már amennyire ez kivitelezhető – Berlin fokozatos leválása a kínai gazdaságról. A zöldek azok, akik úton-útfélen verik a tamtamot. Milyen érdekes, sohasem tévesztik el a Washington által diktált ritmust.  

Belső problémák 

Ezek a jobbára külső tényezők, amelyek nem szolgálják a német ipar újbóli fellendülését. De azért lehet itt belső problémákat is találni. Az infrastruktúra fejlesztésének évtizedes hiánya, a lassú léptekkel haladó bürokrácia, az egész társadalom lemaradása a számítógépes technológiákban, ezek mind csak visszahúzzák az országot a versenyképesség terén. Valóban vannak világszínvonalú termékeik, de a termelési költségek magasak.  

Mára bebizonyosodott az is, hogy nem volt helyes a szigorú költségvetési politika.  

Az ország nem adósodott el, ez dicséretes. Ám az is tény, hogy ezért a németek azzal fizettek, hogy számos sürgető beruházásról lemondtak.  

Jelenleg az egyik legnagyobb gond a szakképzett munkaerő hiánya. Hét év múlva a szakértők előrejelzései szerint hétmillió jól képzett dolgozó fog hiányozni a német munkaerőpiacról. Eddig a bevándorlás sem hozott gyógyírt a gazdaságnak, most még könnyebb lesz az állampolgárság elnyerése, sokan azonban ezt is elhibázott lépesnek ítélik. A német társadalom elöregszik.  A politikai vezetés ebbe már rég beletörődött, neki egyszerű volt kihirdetni, hogy a német nemzetállam megszűnt, és helyette itt van a vegyes lakosságú ország.  

A másfél éve kialakult energiaválság nagyon kaotikussá tette a gazdasági reformok bevezetését. A liberális pénzügyminiszter, Lindner és a kormány többi tagja között egyre markánsabb ideológiai ellentét alakult ki a gazdaságélénkítési tervet illetően. A tőkefedezeti nyugdíjrendszer régóta várt reformja egyelőre meghiúsult, és az infrastrukturális beruházások továbbra is holtponton vannak.  

Az üzleti élet és a gazdasági miniszter és alkancellár, a zöld Robert Habeck közötti mézeshetek, amelyek az energiaválság turbófeltöltéssel történő kezelésével kezdődtek közvetlenül az ukrajnai háború kitörése után, szintén véget értek. A német bürokráciával – a kormányon belül és azon túl is – valamint az adózással szembeni kritika egyre erősödik.  

Csapás a gazdasági miniszterre 

Az egyik legkeményebb csapást Habeck miniszterre még augusztusban a kormány saját klímaügyi szakértői bizottsága mérte:  

szerintük Németország nem fogja elérni azt a célt, hogy 2030-ig – az 1990-es szinthez képest – legalább 65 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását.  

A szakértők bírálták a koalíció ambícióhiányát a közlekedési és az építőipari ágazatban, ami robbanásveszélyes téma egy olyan időszakban, amikor az építőiparban állandóan villog a piros figyelmeztető lámpa. 

Robert Habeck a lassú növekedésről szólva azt mondta, hogy a beruházások ösztönzése, a bürokrácia csökkentése és az ipar olcsó áramellátása érdekében a javaslatok már úton vannak. A koalíció kormányprogramja a Merjünk előrelépni címet viseli, ám törekvései továbbra sem világosak, hogy miként tud majd a gazdaság új lendületet venni.  

Választási kérdőjelek 

A közelgő választások nehéznek tűnnek. A zöldek messze vannak attól az iramtól, amelyet a Merkel-évek végén mutattak. Mintha a németek kezdenék felfogni, mekkora tévedés volt rájuk voksolni. A felmérésekben most a legalacsonyabb szinten, 14 százalékon állnak. A konzervatív ellenzéki párt, a CDU/CSU (29 százalék), az AfD, amelyet a kormány kezéből evő média csak szélsőjobboldalinak nevez (24 százalék) és a szociáldemokraták (17 százalék) mögött találhatók a zöldek, de még tőlük is messze lemaradva tanyáznak a liberálisok a 6 százaléknyi eredményükkel.  

Az országot az infláció és a magas kamatlábak nyomasztják, amelyek aláássák a belföldi fogyasztást, míg a feldolgozóiparban a külföldi kereslet apad. A „Made in Germany” termékek exportja lassul, különösen a kínai és az észak-amerikai vevők felé.  

A német gazdaságnak most nem élénkítő programokra van szüksége, hanem olyan jelekre, amelyek azt mutatják, hogy a helyi feltételek javulnak, és valóban történik valami, ami kihúzza az országot a kátyúból. Ám amikor az orvoslásról van szó, az Olaf Scholz kancellár szociáldemokratáiból, a zöldekből és a liberálisokból álló kormánykoalíció nyilvánosan megosztott, ez azonban különösebben nem dobja fel az üzleti életet. 

 

Mégsem lesz itt kannabisz-eldorádó 

A gazdasági ellentmondások hátterében a koalíció most lázasan igyekszik legalább a társadalmi reformok terén megvédeni elképzeléseit. Az ígért intézkedések – törvényjavaslatok formájában – már az asztalon vannak, a közeljövőben csak a parlament jóváhagyására van szükség, hogy ezek Németországban törvénnyé váljanak. Ezek a javaslatok érintik  

a kannabisz liberalizációját, a német állampolgársághoz való hozzáférést, valamint a transznemű és interszexuális emberek életének megkönnyítését.  

Ez lehetővé teszi számukra, hogy az általuk választott identitással jelentkezzenek be az anyakönyvi nyilvántartásba anélkül, hogy szakértői véleménynek kellene alávetniük magukat. 

A német kormány a vártnál jóval kevésbé ambiciózus törvényt terjesztett elő a hasis és a marihuána magánfogyasztásának legalizálásáról. A rendelkezés a dekriminalizációt és a megelőzést próbálja ötvözni. A reformmal Németországot eredetileg a kannabisz eldorádójává akarták tenni, de végül minimális legalizálás lesz belőle.  

Csak kannabisz-klubokban lehet majd füvet vásárolni, minden német csak egy helyen lehet klubtag. A felnőtt állampolgár egy vásárlásra nem vehet többet 25 grammnál. Havonta pedig ez a mennyiség nem haladhatja meg 50 grammot. A 18-21 év közöttieknek pedig még szigorúbb az előírás, a számukra engedélyezett havi mennyiség 30 gramm. Erre a bonyolult rendelkezésre azért volt szükség, hogy ne a klubokból lássák el marihuánával a feketepiacot.  

A törvény lehetővé teszi személyenként három növény termesztését is. Ezzel az Németország olyan államok nyomdokaiba lépett, mint Luxemburg és Málta, amelyek nemrégiben legalizálták a szabadidős (nem pedig orvosi) célú kannabiszt.  

Berlin még messze van a két évvel ezelőtt bejelentett társadalmi forradalom elindításától, így a hegyek egeret szültek. Akkor a kormány egy hatalmas tervet ígért, amely a kender gyógyászati és rekreációs célú termesztését is ösztönözte volna Németországban. Most, akik ilyen beruházásokat tettek, megnézhetik magukat.  

Berlin megkönnyítené a nemváltoztatást 

Augusztus végén a német kormány elfogadta a nemváltoztatás egyszerűsítését célzó törvényjavaslatot, amely az LMBTQ+ közösség régi követelése. A törvénytervezet, amely Olaf Scholz balközép koalíciójának egyik zászlóshajója, vitákat váltott ki, különösen a konzervatívok körében, akik túl liberálisnak tartják. 

A nemi önrendelkezésről szóló tervezet, amelyet még be kell nyújtani a parlamentnek, azt célozza, hogy a transznemű, interszexuális és nem bináris személyek számára megkönnyítse nemük és keresztnevük megváltoztatását az anyakönyvi nyilvántartásban. A keresztnév és a nem megváltoztatásához mindössze egy nyilatkozatot kell kitölteniük az anyakönyvi hivatalban. Németország ezzel csatlakozik azon országok klubjához, amelyek elfogadták az önrendelkezés elvét, mint például Belgium, Spanyolország, Írország, Luxemburg és Dánia. 

Az új törvény felváltja az 1981-es jogszabályt, amely a transzidentitást de facto mentális betegségként kezeli. A nemüket megváltoztatni kívánó személyeknek két pszichológiai vizsgálaton kell átesniük, és válaszolniuk kell néhány intim kérdésre a szexualitásukkal kapcsolatban. Végül egy bíró dönt arról, hogy engedélyezi-e a változást vagy sem.  

Az új szöveg tisztázza a kiskorúak esetét is: a 14 év alattiak esetében csak a szüleik vagy a gyámjuk kezdeményezheti az eljárást.  

A 14 éven felüliek önállóan, de szüleik beleegyezésével kezdeményezhetik az eljárást, ennek hiányában bíróságnak kell majd döntenie. Gondolkodási idő is szerepel: csak három hónap elteltével érvényesítik a névváltozást az anyakönyvben. A nemváltoztatás iránti kérelem csak egy év elteltével lesz lehetséges.  

A konzervatív ellenzék szerint a kormány túl messzire megy. Szerintük a nemüket megváltoztatni kívánó embereknek először szakértőkkel kellene konzultálniuk, és az eljárást a felnőttek számára kellene fenntartani. Ráadásul  

a törvény arra ösztönzi a fiatalokat, hogy megváltoztassák a nemüket, csak mert ez divatos dolog. 

Simább út a német állampolgársághoz 

A német kormány szintén a napokban bólintott rá arra a törvénytervezetre, amely felgyorsítja az állampolgárság megszerzését. A könnyítés célja az, hogy a gyorsabb hozzáféréssel megnyissák az utat a szakképzett migránsok előtt, amivel orvosolni szeretnék Európa legnagyobb gazdaságának krónikus munkaerőhiányát. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az egész folyamat lassabb lehet a vártnál, ugyanis a német közigazgatás már most túlterhelt az állampolgársági kérelmek tetemes elmaradása miatt.  
A tervezet nyolcról öt, illetve három évre rövidíti a migránsok számára előírt tartózkodási időt, ha a bevándorlók különleges integrációs erőfeszítéseket tesznek, például kiválóan beszélnek németül vagy önkéntes munkát végeznek – írta a Reuters brit hírügynökség berlini jelentésében. Lehetővé teszi a kettős állampolgárságot is, és automatikus honosítást biztosít azoknak a gyermekeknek, akik német földön születtek, feltéve, hogy a szülők több mint öt éve az országban élnek.  

Németország, akárcsak az iparosodott államok világszerte, súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Ez különösen égető a magasan képzett szakmunkások körében, 2035-re 7 millió szakképzett munkavállaló fog hiányozni Németországból. Berlin dédelgetett célja, hogy a legtehetségesebb külföldi munkavállalók célországává váljon. Azt remélik, hogy a német állampolgársághoz való könnyebb és gyorsabb hozzáférés lehetősége vonzza majd a képzett migránsokat. 

 

Több ezer külföldi vendégmunkás számára – nagy részük évtizedekkel ezelőtt Törökországból és Dél-Európából érkezett az országba – a törvénytervezet a német útlevélhez vezető utat is leegyszerűsíti. Ezt a német nyelvi követelmények csökkentésével és a honosítási teszt eltörlésével érnék el.  

Tehát ezentúl az állampolgárság megszerzéséhez még konyhanyelven sem kell tudni németül, és nem lesz semmilyen vizsga, amelyet előzetesen teljesíteni kell.  

Sokan azonban kételkednek abban, hogy ez a liberális jogszabály képes elérni fő célját, a szakemberhiány jelentős csökkenését. Egyhez viszont biztosan hozzájárul: tovább erősíti a német társadalom vegyes, soknemzetiségű jellegét. 

Címlapfotó: shutterstock