A titkosszolgálati kiszivárogtatások természetéről  

Szerző: | 2023. szeptember. 13. | Geopolitika, Társadalom

Mindig voltak és lesznek kormányzati kiszivárogtatások. Most az ukrajnai háború kapcsán is láthatunk ilyeneket az amerikai sajtóban. Az egykori CIA-ügynök, Larry Johnson megosztotta az élettapasztalatát, és örök érvényű igazsághoz juttatott minket, ami segíthet abban, hogyan tekintsünk a jelenségre. Mert minden kiszivárogtatás mögött húzódnak érdekek, célok és kirajzolódnak a háttérben húzódó mély konfliktusok.  

Larry Johnson akkor találkozott először titkos információkkal, amikor 1985-ben csatlakozott a CIA-hoz. Kezdetben azt hitte, hogy a titkosítási rendszer célja az volt, hogy a nyilvánosság ne tudja meg a „valódi igazságot” arról, mi történik a világban. Az ezt követő hónapokban kellett megtapasztalnia, hogy  

a szigorúan titkos, különlegesen bizalmas hírszerzési információk rendszeresen megjelentek a Washington Post és a The New York Times címoldalain.  

Johnson ezek után strukturálisan megkülönbözteti a kiszivárgott hírszerzési információkat a sajtóban meg nem jelent hírszerzési jelentésektől.  

A magyarázata egyszerű:  

Ha egy bizonyos politikával, például nukleáris rakéták Európába telepítésével kapcsolatban nézeteltérés volt, akkor az a hírszerzési információ kiszivárgott.  

Ezzel szemben, ha konszenzus volt egy politikát vagy programot illetően, akkor ez az információ ritkán szivárgott ki.  

Sajnos Murphy „mester” törvényeiben a hírszerzés nem kapott külön fejezetet, pedig ott Larry Johnson fenti axiómája előkelő helyen szerepelhetne.  

Bár az axiómákat nem kell bizonyítani, Johnson komolyan gondolta törvényének hatályosságát, így jó néhány példát felsorol az ukrán katonai helyzet jelenlegi tálalásáról. Szerinte nem véletlen, hogy mostanában  

a bennfentes médiában számos olyan cikk jelenik meg, amely szörnyű, borús képet fest Ukrajna sokat hangoztatott ellentámadásáról.  

Úgy véli, hogy Washingtonban kezd összeomlani az Ukrajna támogatása mögötti kiállás. Míg Austin, Milley, Blinken és Nuland továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a győzelem már a következő utcasarkon várja az ukránokat, addig mások a Pentagonban, a CIA-ban, a DNI-ben és a DIA-ban már minden bizonnyal látják azt a felírást a belső üzenőfalakon, amely előrevetíti a fenyegető katasztrófa üzenetét.  

Jó pár friss példa felsorolása után megállapítja:  

Ezek a cikkek a korai figyelmeztető jelek, mint a kanári a bányaaknában, hogy szeptembertől Washingtonban, Londonban és Brüsszelben elkezdődik az ujjal mutogatás és a hibáztatás arról, hogy ki is veszítette el Ukrajnát.  

Teljes mértékben arra számít, hogy a Biden-kormányzat továbbra is ragaszkodni fog ahhoz a téveszméhez, hogy az utolsó ukrán katonáig küzdjön Oroszországgal. A Nyugatnak csak türelmet kell gyakorolnia, és várnia kell, amíg Oroszország összeomlik.  

Johnson szerint az ukrajnai helyszíni események fogják kikényszeríteni a gondolkodásmód megváltoztatását.  

A kongresszus tagjai már inkább a 2024-es választásokkal lesznek elfoglalva, és valószínűleg nem támogatják a további fegyvereladásokat és az Ukrajnának nyújtott masszív pénzügyi támogatást.  

A legtöbb amerikai politikus amúgy sem hajlandó patronálni egy vesztes országot.  

A szerző számos olyan lehetséges eseményt felsorol, amely az ukrán kérdés háttérbe szorulását eredményezheti. A Washington és Peking közötti kapcsolatok romlása Tajvan miatt növeli a Dél-kínai-tengeren kialakuló katonai konfliktus kockázatát. Esetleg jöhet egy lehetséges pénzügyi válság, hiszen október történelmileg az a hónap, amikor „váratlanul” gazdasági káosz robban ki a Wall Streeten. Ha ez bekövetkezik, akkor Ukrajna esélye, hogy további segélyeket kapjon, megszűnik.  

(Forrás: Sonar21)  

Kapcsolódó:  

 A cikk eredetileg megjelent a makronóm.mandiner.hu oldalon.  

Ezek is érdekelhetnek

trend

[monsterinsights_popular_posts_widget]

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn