Az afrikai országok nagyon régóta olyan adóreformokat sürgetnek, amelyek meggátolnák vagy legalábbis akadályoznák, hogy a multinacionális vállalatok becsapják őket az adóbevételek elszámolása során. Unalmas és bonyolult a nemzetközi adó. Persze sokan szeretnék, ha ez így is maradna, hiszen – a zavaros helyzetekhez hasonlóan – a pénzügyekben is a bonyolultságon és az átláthatatlanságon keresztül sok pénzt lehet keresni. Várhatóan a nemzetközi adóügyi együttműködés lesz az egyik fő téma a 2023. szeptember 20-i ENSZ fejlesztésfinanszírozási párbeszédben. 

A nemzetközi adóreformok, ha úgy vesszük végül is elindultak. A globális dél nem hajlandó elítélni Oroszországot, csatlakozni a nyugati szankciókhoz. A gazdag országoknak reagálni kell erre, és úgy tűnik hajlandóak rá, hogy ne csak néhány csontot dobjanak a világ szegényebb részeinek.  

Az afrikai országokat sújtó egyik nagy adózási kihívás jelenleg az, hogy a legtöbbjüknek a társasági adó a legnagyobb adóbevételi forrása. Ugyanakkor a nagy nemzetközi vállalatok viszonylag egyszerűen ki tudják vonni a bevételeiket ezekből a magas adózású országokból, így ez az összeg az afrikai országok költségvetéséből hiányozni fog. Mellette pedig a transzferárakkal is jól lehet játszani. Néhányan már rámutattak, hogy Afrikából jóval több pénz áramlik ki, mint amennyi tőke érkezik. (A transzferár ugyanis azt az árat jelenti, amilyen árat a nem független felek (például leánycég és anyacég) egymás között alkalmaznak. Mivel a transzferár jellemzően eltér a szokásos piaci ártól, így alkalmas a profit észrevétlen kiszivattyúzására.) 

A gazdag nemzetek több évtizedes ellenállása után az afrikai kormányok sikeresen szorgalmazták, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vezesse a nemzetközi adóügyi együttműködést. A hivatalos ENSZ-főtitkári jelentést az ENSZ Közgyűlésében szokatlanul konszenzussal fogadtak el 2022 végén. 

„A világjárvány, a háború és a jogellenes szankciók miatti jelentős visszaesések után most minden országnak azon kell dolgoznia, hogy a fenntartható fejlődési célok (SDG) és az éghajlati igazságosság megvalósítása érdekében előrelépést érjen el a finanszírozás terén.”  

– írta Jomo Kwame Sundaram, az ENSZ volt gazdaságfejlesztési főtitkár-helyettese és Nazihah Noor közpolitikai kutató, akik a Jomo oldalán tették közzé javaslataikat.  

A gazdag országok a 2015 közepén tartott addisz-abebai fejlesztésfinanszírozási csúcstalálkozón megakadályoztak egy korábbi adóügyi együttműködési kezdeményezést. A súlyosan elégtelen finanszírozás miatt az SDG-ket halálra ítélték. (Az előbb említett SDG, azaz a Sustainable Development Goals tehát a fenntartható fejlődési célok alakulását szolgáló mutatókat tartalmazza az ENSZ által megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési cél szerinti csoportosításban.) 

A nemzetközi adóügyi együttműködés megerősítésének lehetőségeiről szóló ENSZ főtitkári jelentés vitathatatlanul a legfontosabb közelmúltbeli javaslat a fejlesztésfinanszírozás fokozására az SDG-k előrehaladása érdekében.  

Három lehetőséget javasol: egy többoldalú adóegyezményt, egy nemzetközi adóügyi partnerségi keretegyezményt és egy nemzetközi adóügyi együttműködési keretet. Az első kettő jogilag kötelező érvényű lenne, míg a harmadik önkéntes jellegű. 

Eurodad javaslat 

Válaszul az Európai adósság- és fejlesztési hálózat (Eurodad) is tett javaslatot, amelyet a Globális Szövetség az Adóigazságosságért (GATJ) támogat. Ebben kinyilvánítják: „itt az ideje, hogy az adóparadicsomok felszámolása és az adórendszerek igazságos és hatékony működésének biztosítása érdekében a kormányok teljesítsenek és nemzetközileg működjenek együtt”.  

Megjegyzik, hogy a nemzetközi adócsalás évente több százmilliárd eurónyi elmaradt adóbevételt jelent az állami költségvetéseknek, ezért sürgős, ambiciózus és valóban nemzetközi válaszra van szükség.  

Erre a feladatra az Eurodad megfelelő eszköznek tartja az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködésről szóló keretegyezményét, és felszólítanak minden kormányt, hogy támogassa ezt a lehetőséget. 

Az elmúlt fél évszázadban az OECD vezette a nemzetközi adózási szabályokról szóló nemzetközi döntéshozatalt, és az eredmény egy olyan nemzetközi adórendszer lett, amely szinte hatástalan, bonyolult és tele van kiskapukkal, valamint a gazdagabb országok és adóparadicsomok érdekében elfogult. Ráadásul az OECD folyamata sohasem volt nemzetközi. A fejlődő országok ebben nem tudtak egyenlő feltételek mellett részt venni, a tárgyalások pedig nehezen átláthatók és a nyilvánosság elől elzártak voltak. 

Régi kívánság, hogy a nemzetközi adótárgyalások átláthatóak és tisztességesek legyenek, és olyan testület vezesse őket, amelyben minden ország egyenrangú félként vesz részt. Az ENSZ az egyetlen hely, amely ezt biztosítani tudja. 

Nagy lépés előre? 

A nemzetközi adóügyi együttműködés megerősítése várhatóan a fő téma lesz a 2023. szeptember 20-án megrendezésre kerülő egynapos, magas szintű ENSZ fejlesztésfinanszírozási párbeszédben. 

A nemzetközi adóügyi együttműködésről szóló ENSZ-határozat – amelyet a Közgyűlés 2023 szeptembere után vitat meg – egy ENSZ-vezette kormányközi folyamatot tervezne. Végül is az ilyen megoldások kidolgozása a multilaterális ENSZ egyik fő célja. Az ENSZ Afrikai Csoportja már 2019-ben egy adóügyi egyezményt sürgetett, hogy segítsen megfékezni a tiltott pénzügyi kiáramlást.  

Jomo Kwame Sundaram és Nazihah Noor írásukban azt javasolják, hogy az ENSZ-határozatban az alábbi pontoknak kellene megjelennie:  

• Hozzanak létre egy befogadó nemzetközi adóügyi testületet. Az egyezménynek nemzetközi adóügyi irányítási szabályokat kell létrehoznia, a részes felek konferenciájának (CoP) megközelítésével, amelyben minden ország egyenrangúként vesz részt. Jelenleg a nemzetközi adószabályokról különböző testületek döntenek, amelyekben a fejlődő országok soha nem vesznek részt egyenlő súllyal.  

• A fokozatos megközelítést kell lehetővé tenni más kormányközi megállapodások elérése érdekében. Az eredménynek egy keretegyezménynek kellene lennie, amelynek alapvető struktúrái, kötelezettségvállalásai és megállapodásai lehetővé teszik a későbbi újabb frissítéseket és fejlesztéseket. 

• A fejlődő országok érdekeinek, aggodalmainak és szükségleteinek figyelembevétele az adóügyi igazságosság elérése érdekében. Az egyezménynek a fejlődő országok érdekeivel, aggodalmaival és szükségleteivel kell foglalkoznia, felváltva a gazdagabb nemzeteket előnyben részesítő jelenlegi adóügyi normákat és szabályokat. 

• A nemzetközi koherencia fokozása. Az egyezménynek koherens rendszert kell kialakítania valamennyi nemzet számára, beleértve a fejlődő országokat is. Az egyezménynek végül a meglévő két- és többoldalú adóegyezmények és megállapodások sokaságát egy koherens átfogó keretrendszerrel kell felváltania. Ez javítaná a hatékonyságot és csökkentené az adócsalást. 

• A tiltott pénzmozgások elleni nemzetközi erőfeszítéseket meg kell erősíteni, különösen az adókikerülés és adókijátszás terén, egyszerűbb, koherensebb és egyértelműbb szabályokkal és szabványokkal az átláthatóság és a kormányok közötti együttműködés javítása érdekében. 

• A transzferárképzés megszüntetése. Az egyezménynek meg kell szüntetnie az igazságtalan  transzferárképzést, mégpedig az ilyen visszaélésszerű gyakorlatokat lehetővé tevő szabályok felváltásával. 

• A transznacionális vállalatok globális megadóztatása. A transznacionális vállalatok konszolidált nyereségét globális alapon kell megadóztatni. Az adóbevételeket a kormányok között úgy kell elosztani, hogy a társasági jövedelemadó minimális tényleges mértéke egy igazságos és elvek alapján elfogadott képleten alapuljon, amely elismeri a fejlődő országok termelői hozzájárulását. 

• Az elfogult vitarendezési eljárások kényszerített elfogadásának megszüntetése. Az egyezmény nem kötelezheti az országokat arra, hogy tudomásul vegyék az elfogult eljárásokat, például a kötelező érvényű választottbírósági eljárásokat, amelyek előnyben részesítik azokat, akik megengedhetik maguknak a költséges jogi forrásokat. A hatékony vitamegelőzési rendszer csökkentené a vitarendezés szükségességét. A vitarendezés alternatív mechanizmusairól is lehetne tárgyalni – inkluzív és átlátható döntéshozatali folyamatok alkalmazásával – az egyezmény keretében. 

• A fenntartható fejlődés és az igazságosság fokozása. Az egyezménynek elő kell mozdítania a progresszív adózást nemzeti és nemzetközi szinten. Biztosítania kell, hogy a jobb nemzetközi adóügyi kormányzás támogassa a kormányzati kötelezettségvállalásokat és kötelezettségeket, különösen az ENSZ Alapokmányával és a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban. 

• A kormányzati elszámoltathatóság javítása. Az egyezménynek átlátható és részvételen alapuló adóügyi döntéshozatalt kell biztosítania, továbbá a kormányok elszámoltathatóságát a nemzeti közvélemény felé. 

• Biztosítani kell az átláthatóságot. Az Eurodad javaslata hangsúlyozza az „adózási átláthatóság ABC-jét”, vagyis az automatikus információcserét, a haszonhúzó tulajdonosi átláthatóságot és az országonkénti jelentéstételt. 

A tényleges előrelépés nem lesz könnyű, különösen azok után, hogy a legnagyobb gazdaságokat tömörítő G7-csoport és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) erőskezű taktikával próbálta a fejlődő országokra rákényszeríteni a számukra előnytelen adójavaslatait.