New Yorkban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában folytatódott a közgyűlési show. Zelenszkijt engedték beszélni, aztán jött Lavrov. Volt kígyó- és békakiabálás, majd mindenki elment vacsorázni.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa mindig híres volt arról, hogy az asztalnál könnyen elszabadultak az indulatok. Nem véletlen: az USA–Oroszország–Kína–Nagy-Britannia–Franciaország összetételű állandó tagsági mix önmagában garancia volt a puskaporos hangulatra: lehetett kiabálni, öklöt rázni, és ami a legfontosabb: semmire sem menni semmivel, miután minden döntéshez az öt állandó tag egyhangú beleegyezése kell, ha csak egy is hiányzik, lehetett kezdeni mindent elölről.

Nem véletlen, hogy az ENSZ BT-t hasonló kritikák érik jó ideje, mint magát az ENSZ-t: egy bürokratikus gépezettel lefékezett, érdemi döntéseket meghozni képtelen szervezet, amely arra jó, hogy tagjai levezessék a feszültségüket, arra viszont már nem, hogy el is tüntessék azt.

Zelenszkij vs. Lavrov

Az idei közgyűlés napirendjét Biden és Zelenszkij alakította, törvényszerű volt tehát, hogy az ukrajnai háború tematizálás minden mást a háttérbe szorítson. Tehették, miután a BT öt tagja közül államfői-kormányfői szinten négy egyáltalán nem tette tiszteletét az ENSZ-eseményen: otthon maradt Putyin, Hszi Csin-ping kínai, Macron francia elnök, de Rishi Sunak, Nagy-Britannia miniszterelnöke sem hagyta el a szigetét.

Ilyen felvezetés után a Biztonsági Tanács ülése puszta formalitásnak ígérkezett, a színt az eseménybe Zelenszkij vitte, akit odaengedtek az asztalhoz – a terv azonban, miszerint farkasszemet nézhet Lavrov orosz külügyminiszterrel, nem jött be.

Az orosz tárcavezető addig be sem lépett a terembe, ameddig az ukrán elnök jelen volt, amikor pedig bejött, már Zelenszkij viharzott ki, így elmaradt a párbeszéd és az adok-kapok, amelyet egyébként sem várt senki.

Némi meglepetésre Zelenszkij nem is Oroszországot ostorozta a legdurvábban, hanem magát a Biztonsági Tanácsot, vagyis annak működési alapjait. Sértőnek és abszurdnak nevezte, hogy Moszkva vétójoggal rendelkezik a testületben (igazság szerint a BT-ben nincs vétó – miután egyhangú szavazás kell a döntésekhez, a vétó értelmetlen lenne), haszontalannak és működésképtelennek nevezve a Tanácsot. Mint mondta,

ha az ENSZ BT nem reformálja meg saját működését, és Oroszországot nem szorítja ki döntéshozatali hatalmából, nem vonja meg a vétójogot tőle, akkor egy működésképtelen szervezetté válik, amely semmilyen konfliktust nem fog tudni megoldani a világon.

„Az ukrán katonák a vérük hullatásával teszik azt, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsának a döntésével kellene tennie. Az agresszor vétójoga az, ami holtpontra taszította az ENSZ-t” – mennydörögte Zelenszkij, majd gyorsan távozott, hogy Lavrov válaszát már ne kelljen élőben hallania.

Ami azt illeti, az orosz külügyminiszter nem is reagált az ukrán elnök támadásaira, helyette precízen felolvasta Moszkva jól ismert álláspontját a háborúhoz vezető útról, a NATO folyamatos provokációjáról, a CIA beavatkozásairól az ukrajnai belpolitikai színtéren. Újra rámutatott az orosz narratíva szerves részét képező „ukrán neonáci” politikára, majd elismételte, hogy a háborút valójában az Egyesült Államok robbantotta ki folyamatos beavatkozási kísérleteivel. Végül megjegyezte: ha az Egyesült Államok valóban békét akarna, akkor egyszerűen csak „utasítania” kellene Zelenszkijt, hogy üljön tárgyalóasztalhoz.

Megfeneklett reformok

A Zelenszkij által ingerülten felvetett probléma természetesen nem csak az ukránok szemét csípi: sokan vannak olyanok, akik az ENSZ-szabályok megváltoztatását szorgalmazzák. Az egyik és talán legtámogatottabb ötlet szerint az ENSZ közgyűlése kétharmados többséggel felülbírálhatná a BT döntéseit.

Ez azonban nem fog megtörténni, legalábbis a belátható jövőben biztosan nem. Lavrov szót sem vesztegetett az ukrán elnök ötletére Oroszország BT-n belül betöltött pozíciójával kapcsolatban, de ugyanezt tette Blinken amerikai külügyminiszter és a Nagy-Britanniát képviselő Oliver Dowden brit miniszterelnök-helyettes is. Zelenszkij érezhetően nem csak Moszkva tyúkszemére taposott felháborodásával, de azon országokéra is, akiknek eszük ágában sincs megengedni, hogy hatáskörüket bármilyen módon korlátozzák. Így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy

Zelenszkij ez irányú javaslata ellen a legszélesebb körű konszenzus alakult ki az asztalnál ülő állandó tagok között, meglepő szünetet iktatva be egymás folyamatos köpködésében.

A helyzet kilátástalanságára Richard Gowan, a Nemzetközi Válságcsoport ENSZ-igazgatója mutatott rá egyértelműen. Mint mondta, érti, hogy az ENSZ-reformot követelve Zelenszkij az ukrajnai háborút globális méretűvé akarja tenni, és elismeri, hogy sok ENSZ-tagország egyetért a szövetség működési alapjainak megváltoztatásával, ám a BT reformja „diplomáciai darázsfészekké válhat”, nem véletlenül építették elé annak idején eljárási gátak tömkelegét.

Az elsődleges akadály nem más, mint az, hogy a BT alapszabályának megváltoztatásához szintén a Tanács tagjainak egyhangú beleegyezése kellene.

A történet így visszakanyarodik önmagába, a reform leghalványabb esélye nélkül. Nem Oroszország miatt, hanem azért, mert az öt állandó tag egyike sem akarja, hogy kizárólagos pozíciója bármilyen formában meggyengüljön.

Az, hogy az ENSZ BT szeptember 20-i ülésén megoldási javaslatok és a párbeszéd megindítása helyett ez volt a legfontosabb téma, jól jelzi a szövetség tehetetlenségét és hatékonyságát. A sajtó is láthatóan unatkozott: a BT-eseményről szóló hírek szépen lejjebb csúsztak az érdemi mondanivalóval is szolgáló anyagok alá. A leghangsúlyosabb mondatok gyakorlatilag azok voltak, amelyben azt ecsetelték, hogy az ukrán és az orosz delegáció azon tagjai, akik végighallgatták a másik felet, tüntetően a telefonjukat bökdösték közben.

Mennyivel szórakoztatóbb volt ennél Hruscsov 1960-as asztalcsapkodása a cipővel.

Arra legalább mindenki odafigyelt, és a mai napig mítosz övezi. A mostani ENSZ-közgyűlés végkicsengése csak az lesz, hogy a Nyugat az USA nyomására folytatja a vég nélküli háborút Ukrajnában, miközben a Biztonsági Tanácsban azonnal összezár Oroszországgal két ökölrázás között, ha nagyhatalmi érdekei éppen úgy kívánják.

Változás nem lesz, unalmában vagy idegességében mindenki nyomkodhatja tovább a telefont.

Fotó: MTI/EPA/Justin Lane