A német gazdaság csetlik, botlik. Franciaország ellenben ellenállónak bizonyul. Ráadásul ez a nyugati közgazdászok véleménye. A német Der Spiegel pedig egyszerűen egekbe magasztalja Párizs gazdaságpolitikáját.
Az Európai Bizottság a napokban közölte, hogy a német és a francia gazdaság az idén eltérő pályán halad: Németország az előrejelzések szerint az év végére 0,4 százalékos recesszióban lesz, Franciaország pedig 1 százalékos növekedést vár. Európa legnagyobb gazdaságát a már eddig is gyenge építőipar teljesítménycsökkenése súlyosan érinti, így a korábbi 0,2 százalékos növekedési előrejelzéséből is bőven visszavettek, míg Franciaországét 0,7 százalékról tovább javították.
Kétfelől is fújhat a szél
Párizs javuló kilátásai nagyrészt a különösen erős második negyedévnek köszönhetők, amikor a gazdaság 0,5 százalékkal nőtt. „Az biztos, hogy Németországnak nem megy túl jól. De azt állítani, hogy Franciaország szárnyal, az azért túlzás” – idézte Mathieu Plane-t, a párizsi OFCE közgazdasági agytröszt munkatársát a Reuters.
Az eurózóna két legnagyobb gazdaságának ellentétes sorsa azzal is magyarázható, hogy a „szél” különbözőképpen befolyásolja a gazdaságokat: Németország esetében szembefúj, míg Franciaországot segíti. A gyártásra összpontosító Németország gazdasága nehezen alkalmazkodik az olcsó orosz gáztól való elszakadáshoz – mondta Charles-Henri Colombier, a párizsi Rexecode közgazdasági agytröszt munkatársa.
A franciák teljesítményére még a közgazdászok is rácsodálkoztak
A gázra éhes német vegyiparban a termelés 18 százalékkal csökkent a 2019-es szinthez képest, míg Franciaországban csak 8-cal – folytatta Colombier. Eközben a német gépjárműgyártás 26 százalékkal visszaesett, míg Franciaországban csak 6 százalékkal nőtt.
A közgazdászokat a francia munkaerőpiac erőssége is meglepte. Elemzők rámutattak, hogy ennek a hatása enyhülni fog, mivel a cégek az üzleti kilátásaikba vetett gyenge bizalomra reagálva visszavesznek. Így a háztartások megtakarításain kívül kevés olyan támasz marad, amely a jövőben a francia növekedést támogatná.
A második negyedévben a háztartások megtakarítási rátája – a rendelkezésre álló jövedelem elköltetlen része – megközelítette a 19 százalékot, és ez fellendítheti a kiadásokat – magyarázta Plane, aki szerint a francia gazdaság 2024-ben is szerény növekedésre számíthat.
Németországgal ellentétben Párizs nem alapozhat az államháztartás támogatására, mivel a francia kormány ismét elkötelezte magát a kiadások visszafogása mellett, amelyek a Covid idején rekordszintre emelkedtek, és a tavalyi energiaár-válság idején is magasak maradtak. „Németországnak szerkezetileg óriási a költségvetési mozgástere. Ebben az összefüggésben a kérdés az, hogy minderre hogyan fognak reagálni” – mondta Plane.
Az euróövezet más országaiban sem jobb a helyzet
Az Európai Bizottság a jelentésében csökkentette az euróövezet gazdasági kilátásait: ebben azt jósolta, hogy az idei évet a német visszaesés számai határozzák meg. Az Európai Unió végrehajtó szervének múlt hétfőn közzétett adatai szerint a 20 országot tömörítő valutaövezet árukibocsátása 2023-ban 0,8 százalékkal emelkedik majd, szemben a korábbi 1,1 százalékos növekedési előrejelzéssel. A jövő évi kilátásokat ugyanennyivel, 1,3 százalékra csökkentették.
A régió legnagyobb gazdasága, a német ezért nagyrészt felelős. A visszaesés számaiban Hollandiáé az első hely, 1,8 százalékról 0,5-re korrigálták lefelé. Spanyolország és Franciaország a spektrum másik végén a bővülést segíti. Az infláció még ezekben a gazdaságokban is megmarad. A gyengébb növekedési lendület az EU-ban várhatóan 2024-ig kitart. Mindemellett a szigorú monetáris politika hatása még mindig visszafogja a gazdasági tevékenységet. A közzétett adatokból kiderült, hogy a júniusig tartó három hónapban alig nőtt az eurózóna termelése, amit a gyenge külföldi eladások miatt lefelé korrigáltak.
Ezek a problémák sehol sem mutatkoznak olyan élesen, mint Németországban. „Természetesen a német gazdaság hatással van más országokra is – mondta egy sajtótájékoztatón Paolo Gentiloni, az EU gazdasági biztosa. – Összességében, ha az unió legnagyobb gazdasága visszaesést mutat, az mindenkit érint.”
A Bloomberg amerikai portál is közzétette elemzői felmérését, amely a bizottságénál pesszimistább véleményt fogalmazott meg: az euróövezet gazdaságának 2023-ban 0,6, jövőre pedig 0,8 százalékos növekedést jósol.
A Der Spiegel Párizs lábainál hever
Az egyértelmű német vezetés évtizedei után Párizs egyre inkább Európa „erős emberének” számít – állapította meg a befolyásos hamburgi Der Spiegel hetilap, amely piedesztálra emelte a korábban szapult szomszédot.
Amilyen népszerűtlen Franciaországban, olyannyira csodálják német földön a francia államfő politikáját. Ezúttal szintén a Der Spiegel jelentetett meg egy vezető cikket, ráadásul ilyen címmel: „Franciaország Németország jobb kiadásban”. Ez gyakorlatilag felér egy hátraarccal a korábban Párizsról megjelent német véleményekkel összevetve.
„Emmanuel Macront az utóbbi időben nem kímélték a német szerkesztők – szögezte le a cikkíró. – Sem mostanában, sem a korábbi években.” Ám ha a főbb gazdasági mutatókra összpontosítunk, a kép gyökeresen megváltozik – ismerte el. Az idén és jövőre a szomszédos állam növekedése több mint a duplája lesz Németországénak. De összehasonlíthatjuk az áramárakat vagy a versenyképességet is, amely fokozatosan helyreáll Franciaországban.
Németország pedig évek óta lassan, de biztosan visszacsúszik a gazdasági világranglistán. Franciaországban egyre több a beruházás, többek között az olyan ágazatokban is, amelyek Berlin privilégiumai voltak, például az autógyártásban. Az újságíró arra a következtetésre jutott: Franciaország jelenleg jobb, mint Németország.
Kinek köszönheti Ursula von der Leyen a tisztségét?
Ezek a gazdasági különbségek hamarosan Németország határain túl is éreztetik hatásukat, különösen az Európai Unión belül. Ezt a helyzetet Berlin nem fogadja el harc nélkül. A két főváros az elmúlt években számos csatát vívott egymással, de úgy tűnik, hogy szinte mindegyikből Párizs került ki győztesen.
A szerző több példát is említett, például a nagyobb integráció iránti vágyat, amelyet a berlini bürokratikus apparátus kezdetben leereszkedően elutasított, majd vonakodva elfogadott. Macron volt az is, aki Ursula von der Leyent nevezte ki az Európai Bizottság elnökévé. Az Élysée-palota lakója európai választ kezdeményezett a Kína és az Egyesült Államok közötti „hideg konfliktusra”, előtérbe helyezve a földrész stratégiai autonómiáját, amelyre a Rajnán túlról ismét fanyalgó válasz érkezett.
Ám ha van egy kérdés, amelyben kikristályosodik Németország visszalépése, az az atomenergia. Olaf Scholz maradt az egyetlen jelentős európai vezető, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a kérdést is „döglött lóként”, azaz eldöntött ügyként kezelje.
„Egy fecske azonban nem csinál nyarat, és a franciák tévednének, ha az erős ember szerepében tetszelegnek – szögezte le a Der Spiegel újságírója, aki a cikke végén szükségesnek tartotta megpendíteni a remény hangjait. – Az európai gazdasági erőviszonyok még változhatnak. Németország bruttó hazai terméke több mint 40 százalékkal meghaladja a franciákét. Nem is beszélve az államháztartás állapotáról.”
