Görögország mint a világ legnagyobb hajótulajdonos nemzete meggazdagodik az elöregedő hajók oroszoknak történő eladásából. Ezzel lényegében Moszkva kijátssza a szankciókat.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Amióta tart az orosz–ukrán háború, azóta Görögország hajózási ágazata hatalmas profitot termel az orosz olaj szállításával. Viszont felfedezték, hogy sokkal jövedelmezőbb bevételi forrásra tehetnek szert, ha magukat a hajókat adják el néhány titokzatos – de Oroszországhoz köthető – vevőnek.
A görög cégek a hajózást biztosan uralják. Tavaly az ország ismét a világ legnagyobb hajótulajdonosa lett a hordképesség alapján. Az orosz–ukrán háború viszont betett nekik, mivel a nyugati kormányok megerősítették a büntetőintézkedéseket.
Nem így gondolkodott a G7, az EU és Ausztrália, amikor tavaly decemberben árplafont vezettek be, amely megtiltotta a szankcionáló országokban székhelyet fenntartó vállalatoknak, hogy hordónként 60 dollár feletti áron kereskedjenek vagy szállítsanak orosz tengeri nyersolajat.
A görög hajók jelenleg az orosz kikötőkből induló tankerhajók kapacitásának közel a felét teszik ki.
Összevetésképp: ez az orosz–ukrán háború előtt 33 százalék volt. Ennek ellenére az Oroszország számára kulcsfontosságú balti- és fekete-tengeri kikötőkben hét görög társaság együttesen 50 százalékkal több orosz olajat szállított, mint az orosz állami tulajdonú Sovcomflot.
1. ábra. Adatok forrása: VesselsValue Készítette: Mihálovics Zoltán
Most azonban sok görög hajótulajdonos úgy döntött, hogy a hajók eladásából még nagyobb hasznot húz. Az eladások 2022 februárjában kezdtek szárnyalni. Az azóta eltelt időszakban a görög tulajdonosok mintegy 125 nyersolaj- és hajószállítót adtak el 4 milliárd dollár értékben. Júniusban a Hellenic Shipping News pedig arról számolt be, hogy a görög cégek idén eddig 97 tankert adtak el, ami a világ összes értékesített hajójának a 25 százaléka.
A görög cégek mintegy 290 hajót adtak el a háború kezdete óta, a második helyen a kínai társaságok állnak 221-gyel. Az orosz cégek 57-et értékesítettek, de többnyire más orosz cégeknek vagy ismeretlen vevőknek.
2022-ben 2021-hez képest megduplázódott a tulajdonost váltó Suezmax tankerek száma, míg az Aframax-eladások 30 százalékkal, 121-re emelkedtek.
2. ábra. Adatok forrása: VesselsValue Készítette: Mihálovics Zoltán
Az invázió utáni eladások közé tartozik a Seatrust Aframax tanker, amelyet a görög Thenamaris cég 35 millió dollárért adott el, tehát több mint háromszor annyiért, mint amennyit nyolc évvel korábban fizetett érte. A Kyklades Maritime egy VLCC-t – Very Large Crude Carrier, egy mérettel nagyobb, mint a Suezmax – értékesített 62 millió dollárért, ami így majdnem a duplája annak a 38 milliónak, amennyibe korábban került neki. Egy másik görög cég pedig 140 millió dollárért adta el a négy legöregebb nyersolajszállítóját.
Az eladók szempontjából ezek kedvező hírek, viszont a vevők kilétét többnyire nem hozták nyilvánosságra. Az biztos, hogy az Egyesült Arab Emírségekben székhelyet fenntartó vállalatok vásárolták a legtöbb görög tankert, őket követik a kínai, török és indiai vevők. Viszont érdekes, hogy az S&P Global Market Intelligence jelentése szerint 2022-ben megdöbbentően sok, 864 olyan hajózási vállalat jött létre, amely Oroszországhoz kötődik.
3. ábra. Adatok forrása: VesselsValue Készítette: Mihálovics Zoltán
Annak ellenére, hogy az Emírségek nem úgy ismert mint globális tengeri csomópont, nem meglepő, hogy főszerepet játszik a tartályhajó-beszerzésekben. Az orosz–ukrán háború kitörése óta Dubajt az új Genfként – az orosz olajjal kereskedő vállalatok fővárosaként – aposztrofálják. Kína az invázió óta fokozta orosz olajimportját, és Hongkong is csatlakozott az Egyesült Arab Emírségekhez mint új olajkereskedelmi központhoz.
India szintén jelentősen növelte az orosz olajimportját, és az országban található a Gatik Ship Management az egyik olyan, hirtelen aktív vállalat, amely az orosz olajjal kapcsolatban hatalmas üzleteket folytat. Tavaly a cég használt hajókat kezdett vásárolni, és öt Suezmaxot, 16 Aframaxot, emellett több kisebb, finomított üzemanyagot szállító tartályhajót és egy VLCC-t vásárolt. Így 60 vízi járműhöz jutott a háború kezdete óta, köztük egy Suezmaxért 42 millió dollárt, egy Aframaxért 39,5 milliót és legalább 19 másik hajóért egyenként 30 milliót fizetett.
4. ábra. Adatok forrása: VesselsValue Készítette: Mihálovics Zoltán
Oroszország fokozatosan távolodik a hivatalos világgazdaságtól, ami a tőkétől a biztosításig terjedő szolgáltatásokhoz való hozzáférés elvesztését jelenti, így pedig a jövedelmező olaj szállítása nem olyan egyszerű. Korábban görög tartályhajók csatlakoztak a használt hajók flottájához, amelyek már most is tisztázatlan biztosítási feltételek mellett és gyakran kitérő manővereket alkalmazva szállítanak árukat Oroszországba és onnan, hogy ne vegyék észre őket.
Összefoglalva: a görög hajótulajdonosok az orosz olajexport korlátozása helyett jó pénzt kerestek az olajon – és most már a hajóeladásokon is. Ez nem illegális, de veszélyt jelent a tengerészek, az óceánok és a tengeri élővilág számára.
Eredetileg megjelent a mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.
Borítókép: 123rf
