A Makronóm Intézet elemzéseinek eredményeként került a köztudatba a profit húzta infláció vagy kapzsinfláció mint fogalom. Érdemes a dolgok mögé nézni: mi az oka az ilyen típusú infláció erősödésének, és hogyan lehet kezelni azt? Ezt fejti ki Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza.
Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza a Magyar Nemzetben megjelent cikke szerint „A profit húzta inflációt viszonylag nehéz tetten érni. Ha gyengül a forint vagy emelkedik az olajár, és emiatt nőnek az üzemanyagárak, az érthető és szemmel látható. Ha emelkedik a liszt ára, nem csoda, ha emelkednek a kenyérárak is. Ha pedig elfagy a barack, nem csodálkozunk annak drágulásán sem – vannak jól látható okok.”
Ellenben a profit húzta infláció a közgazdász szerint más természetű. Ha bemegyünk a boltba, nincs kiírva az ellátási lánc egyes szereplőinek profitja, nem tudjuk, miért kell egyik vagy másik árat emelni vagy csökkenteni.
Hozzátette, hogy nem ennyire nyilvánvalók az ok-okozati összefüggések sem: nem tudjuk, hogy azért emelkednek az árak, mert nőnek a profitok, vagy más okok állnak a háttérben. És pont ez segíti elő a profit húzta inflációt: ha már amúgy is nőnek az árak, miért ne emelhetnék még jobban a vállalatok, növelve ezzel a saját nyereségüket?
És pont ez nehezíti meg a mérését is: csak más statisztikai mutatókból, például a bérhányad csökkenéséből, és így a profitráták növekedéséből következtethetünk arra, hogy profit húzta inflációról beszélhetünk.
Regős Gábor leszögezte, hogy „árat emelni nem tilos. Sőt, a profitmaximalizálás sem tilos, a vállalkozások természetes célkitűzése, a kapitalizmus működésének alapja. Mégsem beszélünk mindig profit húzta inflációról. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mikor volt leginkább profit húzta az infláció, azaz mikor járult hozzá leginkább a pénzromlás gyorsulásához a vállalati profitéhség. A profit húzta infláció elemzéséhez induljunk ki korábbi cikkünk ábrájából, amely azt vizsgálta, hogyan alakult volna a GDP-deflátor értéke, amennyiben a nyereségek csak a munkabérek növekedésének megfelelő ütemében bővülnek 2022-ben.”
Hogyan változott volna a GDP-deflátor értéke, ha a profitok a munkavállalói jövedelmekkel megegyező mértékben emelkednek 2022-ben (százalékpont)
Forrás: Eurostat, Makronóm Intézet számítása
Ez alapján tehát 2022-ben a profit húzta infláció problémája Írországot, Romániát, Görögországot és Lengyelországot érintette leginkább, de hazánk sem marad el túlzottan a sorban. Írország helyezte a nemzetközi cégek adóoptimalizációja miatt speciális, a továbbiakban ezért nem foglalkozunk vele – folytatta Regős Gábor, majd hozzátette, hogy a maradék négy állam esetén a bérhányad csökkenése 2020 második negyedéve és 2023 második negyedéve között a négy negyedéves mozgóátlagok alapján jelentős volt: Görögországban 3,5, Magyarországon 4,1, Lengyelországban 1,8, Romániában pedig 4,3 százalékpont.
A következő táblázat azt mutatja, hogy a bérhányadok hogyan változtak negyedévről negyedévre az egyes országokban – kiemelve azokat a negyedéveket, amikor a csökkenés legalább –0,5 százalékpontot tett ki.
| Görögország | Magyarország | Lengyelország | Románia | |
| 2020. I. név | 0,2 | –0,3 | 0,1 | –0,3 |
| 2020. II. név | 0,5 | 0,5 | –0,5 | 0,3 |
| 2020. III. név | 0,5 | 0,0 | –0,2 | 0,4 |
| 2020. IV. név | 0,4 | –0,3 | 0,2 | 0,0 |
| 2021. I. név | –0,5 | 0,5 | –0,1 | 0,0 |
| 2021. II. név | –0,7 | –1,1 | 0,4 | –0,8 |
| 2021. III. név | –0,6 | –0,5 | –0,7 | –1,0 |
| 2021. IV. név | –0,5 | –0,9 | 0,3 | –0,7 |
| 2022. I. név | –0,3 | 0,5 | –0,4 | –0,2 |
| 2022. II. név | –0,5 | –0,5 | –0,1 | –0,7 |
| 2022. III. név | –0,9 | –0,8 | –0,4 | –0,8 |
| 2022. IV. név | –0,7 | –0,7 | –1,1 | –0,6 |
| 2023. I. név | –0,1 | –0,4 | 0,0 | 0,1 |
| 2023. II. név | 0,2 | 0,2 | 0,2 | 0,0 |
A négy negyedéves bérhányad változása az előző negyedévhez képest (százalékpont) Forrás: Eurostat, Makronóm Intézet számítása
A szakember szerint a fenti táblázat alapján az elmúlt évek profit húzta inflációjának két jól elkülöníthető szakasza volt: a 2021 második és negyedik, illetve a 2022 második és negyedik negyedéve közötti időszak. A két gazdasági helyzet teljesen más volt, így érdemes mindkettőről röviden szót ejteni.
Regős Gábor részletezte, hogy a 2021-es a Covid–19 utáni gazdaságnyitás időszaka: fokozatosan jöttek a vakcinák, nőtt a beoltottság, így ismét lehetett boltokat látogatni, költeni. A keresleti oldal tehát erőteljes volt. A kínálati azonban gyengélkedett: az ellátási láncok még szakadoztak, a szállítási költségek megnövekedtek, azaz összességében a vállalkozások termelési költségei nőttek.
Hozzátette, hogy a vállalatoknak volt hivatkozási alapjuk az árak emelésére, hiszen ismert volt, hogy vannak növekvő költségelemek. Az ugyanakkor nem volt ismert, hogy ezek a költségelemek mennyivel emelkednek, és ez mekkora tétel a cégeknél. Azaz a vállalatok kihasználhatták a pillanatot: volt kereslet, örültünk, hogy vásárolhatunk, nyitva vannak a boltok, és volt ok árat emelni is.
Kitért arra is, hogy a második, a 2022-es helyzet ettől különbözik: ez a háború és a szankciók nyomán bekövetkező energiaválság időszaka. Magyarország kivételével nem volt keresleti sokk, azonban a kínálati oldal ismét szembesült áremelkedéssel: nőttek az energiaárak, esetleg gyengültek a valuták. Itt is volt tehát mire hivatkozva árat emelni.
Regős Gábor szerint így az áremelések nagysága nagyobb lehetett az indokoltnál – vagy sok esetben a legpesszimistább tervek alapján emeltek árat, azaz például arra számítottak, hogy nem követi a magas energiaárakat, vagy a rekordgyenge forintárfolyamot korrekció.
Összevetésképp elmondta, hogy mindkét időszakban közös, hogy volt egy ársokk, amivel indokolni lehetett az áremeléseket – igaz, ezek az ársokk által indokoltnál nagyobbak lettek. Szintén közös a két időszakban, hogy – egyelőre legalábbis – hiányzik az ezeket követő korrekció. A szállítási költségek normalizációja, az energiaárak csökkenése vagy épp a forint erősödése után nem következett be az árak visszakorrigálása, netán a profitráták mérséklődése – ebből a szempontból érdekesek lesznek a következő negyedéves adatok, hiszen most már az elszabadult infláció miatt mindenhol a gyenge kereslet a jellemző, azaz nem annyira lehet árat emelni. Viszont a munkavállalói oldalról megjelenik egy jogos igény a bérek növelésére, amelyet a több országban fennálló munkaerőhiány is támogat.
Majd a szakember hozzátette, hogy ez a hiányzó normalizáció rámutat arra is, hogy nehéz mit tenni a profit húzta infláció ellen. Bizonyos szektorokra lehet különadókat kivetni (bár még most is hallani olyan véleményeket, hogy extraprofit nem létezik), ahogy az egyre több tagországban, legutóbb Olaszországban történik, de ez minden terméknél és minden részpiacnál alkalmazva csak indokot adna a további áremelésekre – bár bizonyos részpiacokon működhet. A verseny fokozása is csak részben lehetséges, mivel a mérethatékonyság miatt óhatatlanul lesznek nagyvállalkozások, ezért a verseny korlátozott marad. A fogyasztói tudatosság segíthet, de ez is csak mértékkel.
Regős Gábor szerint érdemes azt is megnézni, hogy mely országok voltak leginkább érintettek a profit húzta inflációban.
A szakember kiemelte, hogy a profit húzta infláció éllovasai részben a régiós, részben pedig a dél-európai, gazdasági problémákkal küszködő államok voltak.
A profit húzta infláció tehát országfüggő: a fejlettebb gazdaságokban hiányzik. Hogy ennek az okát a kevésbé fejlett piacgazdaságnak és így nem elég erős versenynek vagy a magasabb külföldi tulajdoni hányad pénzéhségének nevezzük, döntse el az olvasó – zárta gondolatait Regős Gábor.
Borítókép: 123rf
