Karabah kiürült. Legalábbis az évszázadok óta ott élő örmények számára, akik tömegesen hagyják el a szülőföldjüket azt követően, hogy az azeri hadsereg egynapos háborúban végleg legyőzte a helyi szeparatistákat.
Hegyi-Karabahért az elkövetkező évtizedekben nem fog háború kitörni. Azerbajdzsán kiütéses győzelmet aratott: huszonnégy órán át tartó támadását követően jött a bejelentés, hogy a szakadár örmény erők kapituláltak. Fehér zászló és az azzal járó megaláztatás. A kiéheztetett, a hazájuktól elvágott, magukra maradt karabahi örmények erre voltak képesek. Megpróbáltak ellenállni, de szinte azonnal megkapták a kegyelemdöfést.
Feloszlatják a közigazgatás szerveit is
Nemcsak, hogy leteszik a fegyvert, hanem fel is oszlatják a fegyveres erőiket, a védelmi csoportokat, és ez vár a köztársaságukra, Arcahra is, amelyet egyetlen jelentős nemzetközi szereplő sem ismert el. A térség, amelyért az örmények és az azeriek ki tudja hány háborút viseltek, jogilag Azerbajdzsán része. Ebben egyetértett majd az egész világ, csak abban nem, hogy ez miként valósul meg. Most szépen visszakerül minden a helyére: az azeriek az egész Karabah felett érvényt szereztek területi fennhatóságuknak, az örmények, akik nem akarnak ilyen ellenséges környezetben élni, pedig áttelepülnek Örményországba.
Mint ismert, a helyi hatalom, Törökország által támogatott és Izrael által felfegyverzett azerbajdzsáni fegyveres erők szeptember 19-én teljes körű támadást indítottak Hegyi-Karabah ellen – amely már kilenc hónapja azeri blokád alatt áll. A fegyveres erőik elvágták az egyetlen utat, amely a térséget összeköti az anyafölddel, Örményországgal. Számítani lehetett arra, hogy ez a zárlat egy fegyveres összetűzés előjátéka, a világsajtó hónapok óta kongatta a vészharangot.
Azerbajdzsán acélvihart szabadított az örmények által még birtokolt városokra: bombák, tüzérségi tűz, drónok, rakéták hullottak Martakertben, Martuniban, Askeranban, a határ menti falvakban és még az enklávé fővárosában, Sztepanakertben is.
Teljes vereség
Másnap, egy késsel a torkán folytatott tárgyalások után a karabahi szeparatista köztársaság bejelentette, hogy az orosz békefenntartó erők parancsnoksága által közvetített, az ellenségeskedések beszüntetéséről szóló tűzszüneti megállapodást írt alá, amely gyakorlatilag a totális vereség beismerése.
Ez a kapituláció kivételes győzelmet jelent Ilham Alijev azerbajdzsáni elnöknek:
átveheti a teljes ellenőrzést a túlnyomórészt örmények által lakott 120 ezres régió felett, amely az elmúlt évtizedekben két háború színhelye volt, az egyik 1988 és 1994 között, a másik pedig 2020 őszén.
Az örmények szerint a most lezajlott villámháborúban legalább 200 ember meghalt és 400 megsebesült. Hat orosz békefenntartó is életét vesztette a tűzharcban.
Mi az a Hegyi-Karabah?
Hegyi-Karabah egy hegyvidéki térség a Dél-Kaukázusban, amelyet örmények laknak, és gyakorlatilag egy enklávé, mert szinte teljesen körülveszi Azerbajdzsán szuverén területe. Örményországgal mindössze egy keskeny sáv, a Lachin-folyosó köti össze. Ez az enklávé 4400 négyzetkilométert foglal el, eddig 120 ezer örménynek adott otthont. De ennek a területnek több mint háromnegyedét az örmények a 2020-as háborúban elvesztették, a tűzszüneti megállapodással kénytelenek voltak átadni az azeri erőknek.
A régió az 1917-es orosz forradalom és a cári birodalom vége óta az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktus középpontjában áll. Hegyi-Karabah Azerbajdzsáni Köztársasághoz csatolásáról Moszkva még 1921-ben döntött. Amikor a Szovjetunió 1991-ben összeomlott, Hegyi-Karabah népszavazáson kikiáltotta függetlenségét. Azerbajdzsánnal háború tört ki, amely több mint 30 ezer emberéletet követelt. 1994-ben tűzszünetet hirdettek, de a konfliktus soha nem ért véget. Ez volt az örmények diadalának időszaka.
Majd jött a visszavágás: a gazdaságilag és katonailag megerősödött Azerbajdzsán sohasem mondott le a terület visszaszerzéséről. 2020. szeptember 27-én a Törökország által támogatott azeri fegyveres erők ismét megtámadták a régiót. Több hónapos konfliktus és 6500 halálos áldozat után Azerbajdzsán visszaszerezte a Hegyi-Karabah és az iráni határ közötti teljes területet. November 10-én a két fél és Örményország orosz szövetségese, Vlagyimir Putyin tűzszünetet írt alá. A megállapodás ellenére a fegyveres összecsapások továbbra is rendszeresen zajlottak.
2022 decemberében az azerbajdzsáni csapatok blokád alá vonták Hegyi-Karabahot, elzárva a Lachin-folyosót, az egyetlen útvonalat, amely Örményországot az enklávéval összeköti. Súlyos humanitárius válság alakult ki, miközben az orosz csapatok erre semmit sem léptek. Az örmény lakosságot a kilenc hónapja tartó blokád megfosztotta az élelmiszer-szállítmányoktól, az olajtól és az áramtól. Most viszont használhatják az örmények az utat, de csak egy irányba, ha hazafelé tartanak Örményországba.
Azerbajdzsán nem áll meg Hegyi-Karabahnál
Az enklávén túl Alijev elnök soha nem rejtette véka alá azt a szándékát, hogy Dél-Örményországot annektálja, és a nagyon régi pántürk elgondolásnak megfelelően egy Törökországtól a Kaszpi-tengerig tartó folytonos útvonalat hoz létre.
Az azeri elnök mindig is világossá tette, hogy Azerbajdzsán területi ambíciói nem állnak meg Arcahnál (Hegyi-Karabah örmény neve). Tavaly decemberben az azeri minisztertanács ülésén kifejtette, hogy kormánya tanulmányozza a Nyugat-Azerbajdzsánba, azaz Örményországba való visszatérés lehetőségét. „Most, hogy a karabahi konfliktus megoldódott, ez a kérdés napirenden van” – jelentette ki néhány hónappal a szeptember közepi katonai művelet megindítása előtt.
Baku egy másik enklávét tart szem előtt. Nyugatabbra, Örményország, Törökország és Irán közé ékelődve Nahicseván régiója Azerbajdzsánhoz tartozik, de Bakuból közvetlenül nem érhető el. Ezt a sztálini átkot, hogy teleszórják más nemzetiségű területekkel a tagköztársaságokat – például Nahicsevánban tucatjával találhatók az örmények őskeresztény emlékei – azóta sem sikerült semlegesíteni.
A következő állomás a Zangezur-folyosó
Alijev számára az iráni határ mentén fekvő Zangezur örmény folyosó annektálása lehetővé tenné, hogy területi folytonosság jöjjön létre egészen Nahicsevanig, és ezáltal összekapcsolódjanak Törökországgal, a testvérországgal, amellyel közösek a kulturális, nyelvi és etnikai gyökerek.
Az örmény miniszterelnök, Nikol Pashinyan többször is kijelentette, hogy egy ilyen folyosó létrejötte az abszurd kategóriába tartozik. Ellenben kész átengedni az azeriket azzal a feltétellel, hogy az örmény fennhatóság alatt álló utat használják. Ilham Alijev azonban 2021-ben figyelmeztetett, hogy a Zangezurt el fogja venni, „akár tetszik Jerevánnak, akár nem”.
Alijev elnök a hódítási törekvéseiben számíthat török szövetségese támogatására. „A török vezetők régóta egy hatalmas, a Földközi-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedő pántürk térségről álmodoznak” – mutatott rá Jean Radvanyi, az Inalco emeritus professzora a Le Figaro francia napilapnak nyilatkozva. – A Zangezur az egyetlen szegmens, amely hiányzik ebből a területi álomból.”
A háború politikai haszonszerzés is volt
Hegyi-Karabahban, a megmaradt örmény földdarabon az orosz békefenntartók jelenléte sem akadályozta meg Bakut abban, hogy 2022 decemberétől lezárja a folyosót, elszigetelve a lakosságot, megfosztva őket az élelmiszerektől és gyógyszerektől.
Alijev elnök számára a háború politikai haszonszerzés is volt. A 2025-re kitűzött elnökválasztáson Mehriban Alijeva, a jelenlegi államfő felesége valószínűleg indulni fog. Férje az addig hátralévő időt arra használja ki, hogy befejezze hódítási céljait és helyreállítsa az imázsát. Ugyanis a 2020-as háború előtt Alijev népszerűsége jelentősen csökkent. Egyes vélemények szerint épp ezért kezdett a háborút: Hegyi-Karabahra irányította a figyelmet, ami által népszerűsége fokozatosan nőtt.
Azerbajdzsán szemszögéből nézve Hegyi-Karabah a területének része. Az örmény etnikumúak ugyanolyan állampolgárok, mint bárki más, és Bakunak nem kell számukra semmilyen különleges garanciát nyújtania, még az autonómia sem kerülhet szóba. Így az örmények zöme, szinte a teljes lakosság az elkövetkező napokban elhagyja Hegyi-Karabahot.
Ez etnikai tisztogatás – vélik egyes elemzők, akik szerint a térségben egy erős történelmi identitás eltűnésének lehetünk tanúi. Azokban a régiókban, amelyek felett Azerbajdzsán 2020-ban visszaszerezte az ellenőrzést, az örmény történelmi örökség nagy részét egyszerűen eltörölték. A két közösség közötti erőszakos történelmet figyelembe véve egyszerűen lehetetlennek tűnik az együttélés egy olyan jelenlét nélkül, amely megvédené a hegyi-karabahi örményeket.
A jereváni miniszterelnök, Nikol Pashinyan döntései összhangban vannak a 2020-as háború óta követett irányvonalával, amikor tudatára ébredt Örményország elszigeteltségének, amely az orosz biztonsági garanciára támaszkodva elégtelennek bizonyult.
Ekkor úgy döntött, hogy Örményország sorsát elhatárolja Hegyi-Karabahétól. Azt mondja, hogy hazája nem részese ennek a konfliktusnak. Örményország megőrzése mellett tör lándzsát, még akkor is, ha ez Hegyi-Karabah feladását jelenti. Ez bátor, ugyanakkor nagyon kockázatos döntés.
