„A kapzsiságot az infláció miatt okolni olyan, mint egy repülőgép-balesetet a gravitációra fogni.” A kartellezésnek vannak sokkal elegánsabb formái is. Az Amazon és a húsárrögzítési ügyben folytatott trösztellenes vizsgálat azt mutatja, hogy az inflációt valószínűleg az adatmegosztás formájában megvalósuló együttműködés is növeli.  

Számos vezérigazgató imádkozott, hogy végre emelhesse az árakat. 2021 végén elmondható volt, hogy a magasabb vállalati profitok magyarázták az inflációs növekedés nagyjából 60 százalékát. Az elmúlt hónap néhány amerikai trösztellenes ügye arra utal, hogy a koncentráció jelentősebb szerepet játszott, mint azt általában gondolják. Persze nem áll rendelkezésünkre a méréshez szükséges adat, de a példák sok mindenre rámutatnak.  

Szolgáltató, amely biztosítja az árak egyeztetését  

A trösztellenes részleg feljelentést tett az Agri Stats nevű cég ellen, amely adat- és tanácsadási szolgáltatásokat nyújtott a baromfi-, sertés- és pulykaiparban meghatározó feldolgozóknak. 

Az ügyben az a vád merült fel, hogy az Agri Stats az árképzés koordinátora volt, és elszámolóházként működött, ahol gyűjtötte és megosztotta az összes főbb húscsomagoló cég részletes ár-, bér- és termelési adatait. A cég tanácsadói szolgáltatásokat is nyújtottak jó pénzért, amit az egyik feldolgozó vezetője így össze: „Csak emelje az árat.” 

A baromfi-, sertés- és pulykaipar technikailag nem tekinthető monopóliumnak, mivel több cég is értékesíti ezeket a termékeket. Ám az Agri Stats – biztosítva, hogy az iparágban mindenki összejátsszon – bevezette az ágazatban az árképzés egységes szabályozásának formáját. Több cégről van szó, de egyetlen központosított kartellben. 

A fő kérdés az, hogy ez a fajta összejátszás rendszerszintű-e az egész gazdaságban. Gyaníthatóan igen. 

Bérleti díjak 

Második amerikai példa a RealPage nevű cég által eladott bérbeadói szoftverekről szólt, amelyek lényegében azt mondták a nagy bérbeadóknak, hogy emeljék meg a bérleti díjat azáltal, hogy megmutatták nekik azokat az adatokat, amelyeket a RealPage gyűjtött az ügyfelektől, beleértve a közeli versenytársak személyes információit is.  

Ebben az esetben is létezik egy kvázi tanácsadási megállapodás, mivel a RealPage nem tanácsolja a bérlőkkel való alkudozást, sőt, bizonyos esetekben azt javasolta a bérbeadóknak, hogy fogadjanak el alacsonyabb kihasználtságot a bérleti díjak emelése és a magasabb bevétel érdekében. 

A RealPage jelenleg legalább hét trösztellenes csoportos magánperrel néz szembe, mivel az alacsonyabb kibocsátás és a magasabb árak a monopóliummal való visszaélés klasszikus jelei.

Ebben az esetben az a lenyűgöző, hogy itt is látható a versenyt, több rivális ad bérbe több ingatlant, viszont e mögött van egy szoftverplatform által koordinált regionális kartell, amely az árak emelése érdekében működik.  

Az Amazon Nessie-projektje 

A fenti példákban az áregyeztetés szoftveren és adatcserén keresztül történt, az Amazon viszont csak jelzések küldésével manipulálta a koncentrált piacot. Az óriáscég ellen nemrég benyújtott panaszában a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság például a Project Nessie nevű belső algoritmust vizsgálta, „hogy tesztelje, mennyire képes a versenytársak befolyásolásával emelni az árakat”.  

Az algoritmus lényege, hogy Amazon megemeli egy termék árát, majd figyeli, hogy a versenytársak követik-e. Ennek alapján magasan tartja az árat, ha követik, vagy visszaengedi, ha nem. 

Az Amazon azonban nem csak a saját árait emelte, hanem jelezte a riválisoknak azt is, mikor emelniük kell az áraikat.  

Jogi szempontból érdekes, hogy a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság nem monopóliummal való visszaélést terjesztett elő a Nessie-projekttel szemben, viszont az az érv, hogy az algoritmus segítségével való összejátszás a tisztességtelen verseny módszere, az egy kiterjedtebb állítás.  

Bizonyos területeken, mint például a drága kamerák eladásánál, az emberek összehasonlítják az árakat. Annak ellenére, hogy létezik az ágazatban verseny, de az Amazonnak van piaci ereje, és a Project Nessie ennek a piaci erőnek a tisztességtelen kiaknázása az árak emelésére mindenhol.  

Ez egy algoritmuson keresztül létrejött kartell. 

Borravalók kérdése 

Azt gondolhatnánk, hogy a vendéglátóiparban a verseny tipikusan jelenik meg, és van is benne igazság. Viszont az éttermek fizetőszoftverei már sokkal kevésbé fogyasztóbarátok, amikor a számla kiállításánál az étteremben, a képernyőn rendszeresen nem a hagyományos 15, hanem 20, 22 vagy 25 százalékos borravaló közül lehet választani. Ez talán nem nevezhető összejátszásnak, de ez az áremelés lazán összehangolt formája.  

Egyébként Amerikában manapság, az adatok szerint a kisvállalkozások 16 százaléka kér az ügyfelektől borravalót, szemben a 2019-es 6 százalékkal.  

Kapzsiinfláció 

Mike Konczal és Niko Lusiani az Árak, nyereség és hatalom című tanulmányukban bemutatták, miképp robbantak a felárak a járvány alatt. Elemzésükben azt találjuk, hogy a vállalatok 2021-ben jelentősen növelték árrésüket, mind a legmagasabb szintre, mind pedig 1955 óta a legnagyobb egyéves növekedéssel.  

Az is lényeges, hogy a haszonkulcsok e hirtelen éves növekedését nagymértékben az eloszlás felső 25 percentilisébe tartozó haszonkulcsokkal dolgozó cégek hajtották végre. Megállapításuk szerint a vállalat mérete szignifikáns kapcsolatban van az egyes cégek világjárvány óta bekövetkezett árrésemelkedésének mértékével. A cégekre a pandémia előtt általában az árrés 10 százalékos éves növekedése volt a jellemző, a 2021-es árrések már 1,6–2,7-szeres növekedéssel írhatók le.  

Az áregyeztetés nem csak az áremelésekről szólt 

A profitot nem mindig az árak emelésével kell emelni, gyakran a bérek és a beszállítói árak csökkentése is kifizetődő.

A húsfeldolgozók nemcsak az áremelésekben játszottak össze, hanem a munkabérek mérséklésében is.

A vállalkozások csak akkor kezdték el drasztikusan emelni az árakat, amikor az infláció irányába elmozdult a narratíva, és ekkor fordul át az áregyeztetés a munkavállalók és az eladók árának leszorítása helyett a fogyasztói árak emelése felé.  

Nem inflációs környezetben, 2021 előtt pedig könnyebb volt csökkenteni a beszállítói árakat, mint emelni a fogyasztói árakat. Valójában a 2010-es évtizedben feltűnően lassú bérnövekedés volt tapasztalható, ami összhangban van a munkaerőoldalon tapasztalható erős koncentráció történetével.  

Nem vaskalapos állítás tehát, hogy a nyereség hajtotta az inflációt, de ezek az esetek arra utalnak, hogy a koncentrációra vonatkozó elképzeléseink hiányosak. Mindenesetre ebben az esetben is érvényes, hogy  

a kapzsiságot okolni az infláció miatt olyan, mint egy repülőgép-balesetet a gravitációra fogni. 

Mi a helyzet az EU-ban? 

A kérdéssel kapcsolatban megszólítottuk Dr. Marosi Zoltán versenyjogászt, a DLA PiperPosztl, Nemescsói, Györfi-Tóth and Partners ügyvédjét, aki szerint 

az, hogy egy piacon valaki tanácsadó céget alapít, és azzal befolyásolja az árakat, hogy minden piaci szereplőnek tanácsot ad az árképzésben, ugyanúgy kartellezésnek minősül, mintha direktben megbeszélnék és egyeztetnék az árakat.  

Erre van Európai Bírósági gyakorlat is: a  C-194/14 P (AC-Treuhand v. Bizottság) ítélete  

Az AC-Treuhand svájci cég, amely honlapja szerint olyan „független tanácsadó cég, amely nemzeti és nemzetközi érdekképviseleteknek nyújt teljes körű tanácsadást”. A cég úgy keveredett a világméretű hidrogén-peroxid, majd a hőstabilizátor kartellügyekbe, hogy maga értelemszerűen nem gyártott sem hidrogén-peroxidot, sem hőstabilizátor anyagokat. Az AC-Treuhand azonban az Európai Bizottság által feltárt tényállás szerint – természetesen díjazás ellenében – több kartelltalálkozót szervezett, a szóban forgó piacokon való értékesítésekre vonatkozó adatokat gyűjtött és azokat a gyártók rendelkezésére bocsátotta, és felajánlotta, hogy a gyártók közötti feszültség esetén moderátorként jár el, valamint azokat kompromisszumok elérésére ösztönözte.  

Az Európai Bizottság – a kartell valódi résztvevőinek példás megbüntetése után – az első kartellért jelképes 1000 eurós, majd a másodikért már izmosabb, 174 ezer eurós bírságot szabott ki a vállalkozásra. Az uniós versenyhatóság úgy vélte, hogy bár az AC-Treuhand a kartell piacán nem volt jelen, a fenti közreműködői magatartás (tehát a kartelltagokkal a szolgáltatási szerződések megkötése) ugyanúgy az uniós kartelltilalom hatálya alá esik, mint a „rendes” kartelltagok között kötött szerződés az árak rögzítéséről és a piac felosztásáról.  

A legfőbb uniós bírói fórum kijelentette:

az uniós kartelltilalom általánosan érvényes valamennyi olyan megállapodásra és összehangolt magatartásra, amely horizontális vagy vertikális viszonyokban torzítja a versenyt a közös piacon, függetlenül attól a piactól, amelyen a felek tevékenykednek.