A még 2015-ben életre hívott Három Tenger Kezdeményezés küldetése a kelet- és közép-európai térség regionális integrációja, valamint az észak–déli kereskedelem, infrastruktúra és energiaellátás erősítése. Eddig Lengyelország jelentette a hajtóerőt a kezdeményezésben, de az indo-csendes-óceáni országok is érdeklődést mutatnak. Az viszont nem kizárt, hogy Ukrajna háború utáni újjáépítése lendületet adhat az észak–déli infrastruktúrának, ahogy a lengyelországi választások is a regionális fejlesztési elképzelésnek. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Több mint három évtizeddel a Szovjetunió és vele együtt a szovjet blokk összeomlása után innen, Közép-Európából szemlélve az európai kereskedelmet és infrastruktúrát, óriási problémát jelent, hogy az továbbra is elsősorban kelet–nyugati irányultságú. Az orosz–ukrán háború lehetőséget kínál arra, hogy elinduljon egy észak–déli irányú átrendeződés az energiaellátás tekintetében, egyúttal rávilágít az ukrán gabonaexport átirányításának szükségességére is a Fekete-tengeren fennálló orosz blokád miatt. 

A Három Tenger Kezdeményezés: 2015-ben a közép-európai nemzetek létrehozták a Három Tenger Kezdeményezést (3SI), hogy a regionális infrastruktúra, a gazdasági tevékenység, a digitális integráció, a közlekedés és az energiaellátás fejlesztését a balti államoktól Dél-Európáig húzódó észak–déli folyosó mentén fellendítsék. Tizenkét nemzet csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tengerről kapta nevét. Szeptember óta csatlakozott Görögország is. Így a részt vevő 13 nemzet: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia, Bulgária és Görögország. A kezdeményezés keretében éves találkozókat, egy üzleti fórumot és egy infrastrukturális, energetikai vagy digitalizációs fejlesztési alapot hoztak létre. Javaslat született egy Három-tengeri Kereskedelmi Kamara létrehozására is. Az idén szeptemberben Bukarest adott otthont a legutóbbi éves fórumnak, ahol egyes területeken előrelépés történt, míg volt, ahol a lendület alábbhagyott. 

1. ábra. Adatok forrása: 3seas.eu Készítette: Mihálovics Zoltán 

Magának a kezdeményezésnek mondhatjuk, hogy az eddigi legnagyobb eredménye, hogy elkezdte hangsúlyozni azokat a lehetőségeket és geopolitikai potenciált, ami az észak–déli vonal mentén az infrastrukturális beruházások szükségességében, valamint az eurázsiai piacok integrációjának előmozdításában rejlik. 

A legutóbbi, 2023-as Bukarestben megrendezett csúcstalálkozó fontos eredménye, hogy Görögország partnerországgá vált, ami a kezdeményezés hatókörét mélyen Dél-Európába is kiterjeszti. Ukrajnát és Moldovát is megerősítették mint partnerországok, ami ékes bizonyítékként szolgál arra vonatkozóan, hogy a 3SI az európai integráció és stabilitás kiterjesztésének eszközeként szolgálhat a jövőben. Mindezeken túl a Három Tenger Kezdeményezés az Európán kívüli országok figyelmét is felkeltette. A legutóbbi csúcstalálkozón több ázsiai delegáció is részt vett, köztük egy 30 fős japán küldöttség. Emellett Dél-Korea romániai nagykövetsége is aktívan támogatja a közép-európai befektetéseket. Szöul kiterjedt védelmi együttműködési kapcsolatot alakított ki Lengyelországgal. Mindez azt tükrözi, hogy az indo-csendes-óceáni térség hatalmai – köztük Dél-Korea, Japán, Tajvan és India – a stabil és virágzó Európában gazdasági lehetőséget és kulcsfontosságú stratégiai kapcsolatot látnak a Kínával szembeni ellensúlyozásban.  

Érdekes, hogy miközben Európában a Kínára való összpontosítás érdekében az európai szerepvállalás megszüntetésére szólítanak fel, az ázsiai hatalmak arra törekszenek, hogy Kínára összpontosítva jobban elkötelezzék magukat Európában. 

Egyre többen ismerik fel, hogy egy erős észak–déli infrastrukturális gerinc Európában fontos eszköze lehet az eurázsiai integrációnak. Ez erősíti a kapcsolatokat a viszonylag friss NATO-tag Finnországgal (amelyhez talán hamarosan Svédország is csatlakozik), valamint Európa hozzáférését és jelenlétét az Északi-sarkvidéken. A Fekete-tengeren át a Kaukázuson és Közép-Ázsián keresztül a kezdeményezés erősítené Európa összeköttetését a középső folyosóhoz, amelynek a szerepe az egyre fokozódó geopolitikai feszültségek közepette felértékelődik. Így a Fekete-tengerről a közép-európai régió összekötheti a Földközi-tengert és a Közel-Keletet az Indo-Csendes-óceánnal, Afrikával és az Atlanti-óceánon át a nyugati féltekével. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a diverzifikált ellátási láncok és az energiaellátás értékét egyre fontosabbnak tekintik így logikus, hogy mind nagyobb érdeklődés övezi ezen útvonalak összekapcsolásának lehetőségét. 

Magyarország és a magyar kormány kiemelt helyen kezeli a Három Tenger Kezdeményezést. Ezt fémjelzi, hogy Novák Katalin köztársasági elnök a szeptember eleji bukaresti csúcstalálkozón azon túl, hogy üdvözölte Görögország csatlakozását a kezdeményezéshez, valamint bátorított a hat nyugat-balkáni állam (Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia, Szerbia, Koszovó, Bosznia-Hercegovina) felkarolására a kezdeményezésen keresztül, és elárulta, hogy a 3SI 2024-es litván megrendezését követően 2025-ben hazánk ad otthont a találkozónak. 

Forrás: Gisreports 

Mivel a „régi Európával” való erős kapcsolatok kialakulása nem járt együtt a regionális integrációval, az ÁME (azaz a Műszaki Támogatási Eszköz) három fő területen kívánja összekapcsolni a térség EU-tagállamait: energia, közlekedési infrastruktúra és digitalizáció. A részt vevő országok néhány kulcsfontosságú energia- és szállítási projektet az ÁME zászlóshajójaként azonosítottak, amelyek a fenti térképen láthatók.  

Ami az energiaszektort illeti, legalább négy különálló makroprojekt létezik 

1. Két LNG-terminált összekötő gázvezetékek: a Swinoujscie a Balti-tengernél, amely már üzemel, és Krk, egy horvát sziget az Adriai-tenger északi részén. A két létesítmény lehetővé teszi az Egyesült Államokból, Katarból vagy Algériából származó gáz importját. 

2. A Lengyelország–Litvánia gázhálózati összeköttetés (GIPL) – a térképen rózsaszínnel) –, amely a balti államok elszigetelt gázpiacait integrálná az EU gázhálózatába. 

3. Az észak–déli gázfolyosó vagy BRUA – a térképen naranccsal –, a kétirányú gázvezetékek rendszere. Délen a Fekete- és a Kaszpi-tenger part menti mezőihez kapcsolódna (az új törökországi TANAP-vezetéken keresztül). Nyugati végén az ausztriai Baumgartenen keresztül integrálná a Balkánt az EU gázhálózatába. 

4. Az Eastring vezeték – a térképen feketével –, amely Bulgária, Románia, Magyarország és Szlovákia meglévő gázvezetékeit kötné össze. 

A közlekedési szektorban szintén négy nagy infrastrukturális projektről beszélhetünk: 

1. Via Carpathia, egy új autópálya – a térképen zölddel –, amely összekötne egy balti kikötőt (Klaipéda, Litvánia) egy égei-tengeri kereskedelmi csomóponttal (Thesszaloníki, Görögország). 

2. Az észak–déli autópálya korszerűsítése az E65-ös út mentén – a térképen pirossal –, amely összekötné a Balti-tengert (Szczecintől, Lengyelország) az Adriai-tengerrel (Rijeka, Horvátország). 

3. Rail Baltica, amely Varsót, Kaunast (Litvánia), Rigát, Tallinnt és Helsinkit kötné össze – a térképen barnával. 

4. Rail 2 Sea – a térképen kékkel –, amely összekötné a lengyelországi Gdanskot és Konstancát, egy romániai fekete-tengeri kikötőt 

A kezdeményezés előtt tornyosuló akadályok 

Miközben a Három Tenger Kezdeményezés mint geopolitikai konstrukció egyre felértékelődni látszik, a végrehajtás stagnál, aminek több oka is van. 

Az egyik legnagyobb probléma, hogy  

Európa gazdasági motorja, Németország továbbra is ellenzi a kezdeményezést, mivel tart attól – egyébként jogosan –, hogy az olyan versenytárssá emeli a régió legnagyobb országát – Lengyelországot –, ami veszélybe sodorja az európai integrációban betöltött vezető szerepét.  

Németország a saját maga szempontjából érthető okokól ellenzi a kezdeményezést. A 3SI-ből teljesen kihagyták a közép-európai államok így van egyfajta sértődöttség is a németekben, másfelől annak ellenére hagyták ki őket, hogy a térsgé hagyományosan a befolyási övezetükhöz tartozik. A kihagyással és a kezdeményezés sikerével Berlin elég sok kikötői kapacitást is elbukhat, köztük olyan stratégiai jelentőségű kikötét is, mint Hambrug vagy éppen Kiel. 

Ez az ellentét markánsan megjelenik a közbeszédben, a jelenlegi lengyel (PiS) és a német (SPD–Zöldek–FDP) kormány közötti gyakori nézeteltéréseknek köszönhetően. Az Egyesült Államok főként a Biden-adminisztráció hivatalba lépése óta ambivalens a kezdeményezéssel kapcsolatban, és valószínű, hogy inkább Németország aggodalmait osztja. Donald J. Trump elnöksége alatt ez teljesen más volt, mivel az akkori republikánus elnök pozitívan értékelte a kezdeményezést, ami abból látszik, hogy ígéretet is tett arra, hogy egymilliárd dollárt fektet bele, ami viszont – feltehetőleg a választási vereség okán – soha nem valósult meg. Ha esetleg Trump indulna az újraválasztásért 2024-ben, és megnyerné azt, akkor az USA részéről a kezdeményezés nagyobb lendületet kaphatna. 

A Három Tenger Kezdeményezés iránti érdeklődés nagy részének a hátterében az állt, hogy a kínai Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés (BRI) alternatívájának tekintették. Az ázsiai nagyhatalom közép-európai térnyerése és befektetései azonban egyfelől szerények voltak, másfelől Kína az orosz–ukrán háború kirobbanása óta egyre kevésbé népszerű Európában – az egykori 17+1 kezdeményezésből Észtország, Lettország és Litvánia kilépett, míg a lengyelek passzivitást hirdettek –, mivel Peking nem ítélte el Oroszország invázióját, de a Tajvannal szembeni egyre agresszívabb magatartás is sokat nyom a latban.

Ennek ellenére Kína csendben keresi a réseket és a befolyást, hogy behatolhasson Európába. Erre jó példa Románia, ahol a parlament megszavazta, hogy a Huawei ne menjen az országba, de a kínaiak nemrég egy másik vállalaton keresztül mégis beléptek a távközlési piacra. A nagyobb kínai befektetések inkább a Németországgal való üzletelés következményei. Magyarország például többek között azért is ad otthont egy kínai akkumulátorgyárnak, mert az egy német autóipari összeszerelő üzemmel párosul. Mégis az, hogy nem kell versenyeznie a BRI-vel, némileg elveszi a Három Tenger Kezdeményezés sürgető jellegét. 

A regionális konszenzus hiánya szintén kihívást jelent, mint ahogy az a több országot tömörítő blokkok esetén mindig probléma. Közép-Európában szinte nincs olyan regionális tömb, amely ne lenne valamilyen okból kifolyólag feszültség alatt. A V4-ek például megosztottak az orosz–ukrán háború óta, igaz, most a szlovákiai választások után kérdés, hogy Robert Fico kormánya mennyiben támaszkodik majd a csoportosulásra, ahogy az október 15-i lengyel választás eredménye is minden bizonnyal hatást fog gyakorolni a visegrádi együttműködésre. 

2. ábra. Adatok forrása: 3seas.eu Készítette: Mihálovics Zoltán 

Görögország mint legfrissebb partnerállam szerepe a kezdeményezésben is érdekes. Igaz, hogy Athén mélyíti a kezdeményezést, ám ez további kihívásokat is jelent. Athénnak nem túl derűs a viszonya Ankarával, míg a Három Tenger Kezdeményezés több állama, köztük Románia és Magyarország jó kapcsolatokat ápol Törökországgal. Az eurázsiai állam támogatása nemcsak a magánberuházások vonzása szempontjából lenne értékes, hanem a Fekete-tengeren és a Középső Folyosóhoz (Kaukázus és Közép-Ázsia) való csatlakozásban nyújtott segítség miatt is. A kezdeményezés bővítése, bár a geopolitikai elkötelezettség és a regionális integráció bővítése szempontjából elengedhetetlen, megnehezíti a széles körű politikai összefogás elérését. Kevés a valószínűsége annak, hogy az összes érintett ország politikailag egyesülni tud a nagy projektek mögött. 

A 3SI lendületét fékező súrlódások talán legnagyobb forrása azonban Lengyelország vezetése, amely annak mozgatórugója volt. A lengyel választásokra október 15-én kerül sor. Az ellenzék jobb kapcsolatokat ápol Németországgal, így győzelme esetén háttérbe szoríthatja a kezdeményezést. Mivel azonban a 3SI a jelenlegi kormány egyik kiemelt projektje, a PiS sikere esetén valószínűleg újra lendületet kap. 

Ha egyszer vége az ukrán cirkusznak… 

Jelen állás szerint nehezen elképzelhető, de egyszer véget ér az orosz–ukrán háború, és akkor keleti szomszédunkat újra fel kell építeni. Északkeleti szomszédunk újjáépítése jótékony hatással lehet a kezdeményezésre. A szomszédos országok mind részei a 3SI-nek, és meglesz a lehetőség, hogy az ukrán vállalatokkal együttműködve részt vegyenek az újjáépítési projektekben. A jobb regionális infrastruktúra és integráció iránti kereslet ezáltal növekedni fog. Ukrajna újjáépítése valószínűleg több közvetlen külföldi befektetést vonz majd a régióba. A Három Tenger Kezdeményezés lehet az újjáépítési projekt egyik eszköze, amelyhez az indo-csendes-óceáni és a közel-keleti országok is csatlakozhatnak. 

3. ábra. Adatok forrása: 3seas.eu Készítette: Mihálovics Zoltán 

Vigyázó szemeitek Varsóra vessétek 

Összességében a Három Tenger Kezdeményezés jövője nagyban függ a most vasárnapi lengyel választások kimenetelétől.  

Amennyiben a jelenlegi lengyel kormány megnyeri sorozatban a harmadik parlamenti választást (2015 és 2019 után), és újabb 4 éves mandátumot szerez, akkor nagy az esély arra, hogy Varsó folytatja a projektet.  

Sőt, ha továbbmegyünk és eljátszunk azzal a gondolattal, hogy 2024. június 9-én az európai parlamenti választások eredményeként egy markánsabb konzervatív koalíció alakul az Európai Parlamentben, akkor a 3SI-t támogató hangok adott esetben felerősödhetnek Brüsszelben. A kezdeményezés lendületének helyreállítása tekintetében a másik lehetséges mód a G7-ben való érdekérvényesítés megerősítése. Ehhez viszont a kezdeményezés iránt meg kellene nyerni a G7-államok – Németország, Franciaország, Olaszország, Japán, USA, Kanada, Egyesült Királyság – közül az egyiket. Erre földrajzi elhelyezkedésénél fogva Olaszország a legesélyesebb, így érdemes lenne a Meloni-kormány érdeklődését felkelteni valamilyen módon. Ha ez sikerülne, akkor a régióhoz való közelsége miatt Görögország után Olaszország is segíthetne abban, hogy a kezdeményezést elmélyítsék a mediterrán térségben is. Az Egyesült Államok és Németország érdeklődésének megnyerése is sokat lendítene a kezdeményezésen, de a demokrata, illetve a szociáldemokrata–zöld–szabaddemokrata kormányok nem igazán lelkesednek a 3SI iránt. Épp ezért praktikus kivárni a 2024-es elnök-, illetve a 2025-ös szövetségi választásokat, mivel adott a lehetőség, hogy egy republikánus és egy CDU/CSU–kormány támogatóbb hozzáállást tanúsítana a projekttel kapcsolatban, de ez egyelőre a jövő zenéje! 

Forrás: MTI 

A jelenlegi realitásokat figyelembe véve a 3SI minden bizonnyal politikai projektként fennmarad, viszont nem világos, hogy valaha is össze fogja-e gyűjteni a valóban átalakító infrastrukturális projektekhez szükséges tőkebefektetéseket. 

Rövid távon viszont érdemes a figyelmünket október 15-én Lengyelországra szegezni, ugyanis az ottani választás kimenetele befolyásolja a Három Tenger Kezdeményezés jövőjét. Így azok számára, akik a 3SI sikerében érdekeltek, érdemes vigyázó szemüket Varsóra vetni vasárnap.

Borítókép: MTI/Bruzák Noémi