A Makronóm Intézet a szeptemberi Gazdasági monitor elemzésében vizsgálta többek között az európai kockázatmentesítési (de-risking) folyamatokat. Ebből az is kiderül, hogy a de-risking hatására néhány európai vállalat már elkezdte a beruházásainak áthelyezését, de a többség továbbra is Kínában tervezi azokat végrehajtani. Mutatjuk a részleteket!
Major Balázs, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
A de-risking, vagyis kockázatmentesítés szűkebb értelemben azt a folyamatot jelenti, amikor a pénzügyi szervezetek megszüntetik vagy korlátozzák az ügyfelekkel és ügyfél-kategóriákkal fennálló üzleti kapcsolatokat az esetleges kockázatok (például pénzmosás) elkerülése érdekében.
Tágabb értelmében a fogalom azt a folyamatot jelöli, amikor vállalatok vagy országok úgy alakítják át az üzleti/gazdasági tevékenységüket, hogy az esetlegesen felmerülő működési kockázatokat a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék. E folyamatba illeszkedik a beszállítói hálózat átalakítása is.
Részlet a Makronóm Intézet 36. heti elemzéséből: „Peking zéró-Covid-intézkedései és a közelmúlt geopolitikai sokkjai jelentősen felerősítették az európai vállalatok aggodalmát a kínai piaccal szemben, amelynek következtében egyre inkább arra kényszerülnek, hogy alternatívákat keressenek. Ennek a kockázatcsökkentési (de-risking) folyamatnak a hátterében nem csak vállalati érdekek állnak: Kína geopolitikai és világgazdasági pozícióit a Nyugat vezető hatalmai, elsősorban az USA, meg akarják törni, és ennek eszközeként a nyugati vállalatokat használják.”
A Financial Times szeptemberi felmérése alapján a de-risking hatására néhány európai vállalat már elkezdte a beruházásaik áthelyezését, ugyanakkor a többség továbbra is Kínában tervezi azokat végrehajtani, a korábbi terveiknek megfelelően.
Hozzávetőleg tízből egy európai vállalkozás tervezi, hogy véglegesen áthelyezi a beruházásait az ázsiai országból.
1. ábra. A Financial Times felmérésében részt vevő európai vállalatok tervezett és folyamatban lévő beruházásai Kínában
2. ábra. A felmérésben részt vevő európai vállalatok áthelyezni szándékozott beruházásainak célterületei (az áthelyezést tervezők/végrehajtók arányában, %)
A befektetések átcsoportosításának a hátterében elsősorban a Kína és a harmadik országok közötti gazdasági szétválasztás hatásainak enyhítése, a kínai üzleti környezetnek való kitettség csökkentése és az ellátási lánc stabilitásának a növelése áll.
3. ábra. Az eredetileg Kínában tervezett befektetések átirányításának motivációi a felmérésben részt vevő európai vállalatok körében
A német ipari vállalatok közel egyharmada inkább külföldön, mint belföldön tervezi a termelés fokozását, mivel egyre nagyobb aggodalomra ad okot az ország jövője az orosz gáz nélkül.
A felmérés legfontosabb eredményei közé tartozik az is, hogy
a megkérdezett vállalatok 52 százaléka úgy vélte, hogy a németországi energiafordulat negatív hatással van az üzleti életre.
Remek példa erre a német BASF vegyipari vállalat, amely Kínában hajt végre egy 10 milliárd euró értékű beruházást a német energiapolitika hatására. Ezzel egyidejűleg azt is bejelentették, hogy a németországi központjukban jelentős leépítést hajtanak végre.
Fontos megjegyezni, hogy a 2022-es felméréshez képest duplájára nőtt azon német vállalatok száma, amelyek Németországon kívül terveznek beruházást.
4. ábra. A felmérésben részt vevő németországi vállalatok Európán kívüli beruházásai
A német energiapolitika mellett a munkaerőhiány, az adópolitika, valamint a kínai export csökkenése is hátráltatja az ottani gazdaság növekedését. Mindezek már egy ideje visszatükröződnek a német ipari termelés alakulásában is.
Az ország ipari termelése júliusban 2,1 százalékkal mérséklődött év/év alapon. Ezzel meghosszabbodott az a visszaesés, amely 2018 eleje óta 12,2 százalékkal csökkentette az ipari termelést. Az energiaintenzív ipari termelés ennél is nagyobb, 20 százalékos visszaesést mutat.
A német gazdasági növekedés motorja hosszú éveken keresztül a Kínába történő export volt. Legutóbb hét évvel ezelőtt volt hasonlóan alacsony a Németországból az ázsiai nagyhatalom felé irányuló kivitel az év első hét hónapjában.
5. ábra. Németország ipari termelésének és a Kínába irányuló exportjának alakulása
A BCI Global által készített Reshoring & Footprint Strategy Report 2022 adatai alapján egyre valószínűbb, hogy az esetleges termelés- és beruházásáttelepítések igazi nyertese a kelet-közép-európai régió lehet, így minden bizonnyal Magyarország is profitálhat a folyamatokból. A BCI Global által megvalósított kutatás eredményei szerint
a megkérdezett vállalatok 60 százalékánál várható reshoring- vagy nearshoring a következő három évben.
Az európai piacot kiszolgáló vállalatok között a kelet-közép-európai régió tűnik az egyik legoptimálisabb termelésáthelyezési célpontnak.
6. ábra. A vállalati reshoring/nearshoring tervezése során figyelembe vett helyszínek a BCI Global felmérésében szereplő cégek között
A de-risking folyamatát nehezíti, hogy Európa nemcsak a kínai, hanem az orosz nyersanyagoktól is jelentősen függ: a szankciók kikerülésére alternatív útvonalakat hoztak létre, a legtöbb esetben ezek Törökországon keresztül haladnak át.
Kiváló példa az említett folyamatra az egyik legnagyobb, árukereskedelemmel foglalkozó angol–svájci vállalkozás, a Glencore esete. A cég a 2023-as évben több ezer tonna rézlemezt importált Törökországból azt követően, hogy a tárgyalt félkész termékeket Oroszországban legyártották, majd exportálták azokat Törökországba. A Financial Times szerint a Glencore nem sértette meg az európai uniós szankciókat, ugyanakkor ez az eset rávilágít arra, hogy Európa jelentősen függ az orosz nyersanyagoktól, és ez a függőség nem csak az autóiparban felhasznált nyersanyagokra vonatkozik.
7. ábra. A török rézimport alakulása a származási országok jelölésével (2023. január–július, ezer tonna)
Borítókép: Shutterstock
