A tudósok szerint a szén-dioxid-szint emelkedéséből adódó zöldítő hatás már elmúlt. A növények növekedése csökkent, ami összefügg a globális felmelegedéssel, a levegő csökkenő nedvességtartalmával. 

A világ fokozatosan szárad. A növények növekedése az egész bolygón hanyatlik, és az új kutatások a jelenséget a levegő nedvességtartalmának csökkenésével kapcsolják össze, ami szerintük az éghajlatváltozás következménye. A műholdas megfigyelések az 1980-as és 1990-es évek nagy részében a növényzet terjedését mutatták ki világszerte. De azután, körülbelül 20 évvel ezelőtt ez a tendencia megállt, majd megfordult.  

Azóta a világ növényzettel borított tájainak több mint felén „barnulási” tendencia, vagyis a növények növekedésének csökkenése tapasztalható. 

Az éghajlati feljegyzések szerint mindez az úgynevezett páranyomás hiányával függ össze – ez a mutató adja meg a levegőben ténylegesen megtartott és a benne tárolható maximális nedvességmennyiség közötti különbséget. A magas hiányt néha légköri szárazságnak is nevezik. 

A friss kutatások szerint az 1990-es évek vége óta a világ növényzettel borított tájainak több mint a felénél növekedési deficit, vagyis kiszáradás tapasztalható. 

Az éghajlati modellek azt jelzik, hogy a páranyomás hiánya a világ felmelegedésével valószínűleg tovább fog növekedni – ez pedig egy olyan mintázat, amely jelentősen negatív hatással lehet a növényzetre. 

Nem ez az első tanulmány, amely a növényzet globális csökkenését dokumentálja. A Science című folyóiratban már 2010-ben megjelent egy tanulmány, ami az elsők között bizonyította, hogy az 1990-es évek zöldülésének a növekedése megállt, illetve már akkor megfordult. Az a tanulmány azt is felvetette, hogy a csökkenés valószínűleg a légkörben lévő csapadékvízzel, páratartalommal függ össze. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy a Föld minden egyes szeglete elveszíti a növényzetét. Néhány nemrég végzett tanulmány kimutatta, hogy

az Északi-sarkvidék egyes részei kizöldülnek, ahogy a hűvös táj felmelegszik, és a világ más régióiban is növekszik a növények növekedése. Globális szinten azonban, az egész bolygón átlagolva, a tendencia lefelé mutat. 

A csökkenés megkérdőjelez egy olyan érvet, amelyet a mainstream klímatudomány szkeptikusai gyakran hoznak fel a globális felmelegedés következményeinek kicsinyítése érdekében: azt az elképzelést, hogy a növények nagyobb mennyiségű szén-dioxiddal gyorsabban nőnek. Ez az érv arra az elképzelésre épül, hogy ezzel az élelmiszer-kínálat is növekedni fog. 

A növekvő szén-dioxid-szint valóban előnyös a növények számára, legalábbis egy bizonyos pontig, de ez csak az egyik tényező. A növényeket az éghajlatváltozás számos más tünete is érinti, beleértve a hőmérséklet emelkedését, az időjárási minták változását, a vízellátottság változását és így tovább. 

Több kutató felvetette, hogy az éghajlatváltozás összességében valószínűleg nettó negatív hatással lesz a világ növényzetének nagy részére, beleértve a mezőgazdasági terményeket is. Az új tanulmány azt sugallja, hogy ezek a következmények már most jelentkeznek. 

Mivel pedig az éghajlatváltozás hatással van a növények növekedésére, ennek a csökkenő üteme az éghajlatváltozás sebességét is befolyásolhatja, hiszen csökken a kipárolgás, amely enyhíteni tudja a hőséget. Az erdők és más, növényzettel borított tájak általában jelentős szén-dioxid-elnyelők, amelyek kiszívják a szén-dioxidot a légkörből és elraktározzák azt. A kevesebb növekedés viszont kevesebb szén-dioxid-tárolást jelent. 

A légköri nedvesség, akárcsak a szén-dioxid, csak egy tényező a sok közül, amely a következő években hatással lehet a világ növényzetére. Mivel azonban úgy tűnik, hogy a „száradási tendenciák” különösen jelentős hatást gyakoroltak az elmúlt két évtizedben, a kutatók szerint „gondosan meg kell vizsgálni, amikor a szénciklus jövőbeli reakcióit értékeljük”. 

Sőt, talán érdemesebb lenne tovább menni, és nem csak a szén-dioxiddal foglalkozni. Esetleg

érdemes volna megvizsgálni, hogy miért nincs elég víz egy adott régióban, miért szárítjuk ki főképp a városi környezetünket és az intenzív mezőgazdasági tájat. Ehelyett miért nem próbáljuk megtartani a vizet bőség idején, hogy az az aszályos időszakokban a segítségünkre legyen?