Pedig igencsak szorult helyzetben van az észak-afrikai állam: egy olyan időszakban, amikor Tunézia pénzügyi válsággal küzd, az ország elnöke, Kaisz Szaíd, hátat fordított az Európa által ígért támogatásnak. Mit kellett volna ezért tennie? Csupán az illegális bevándorlás elleni küzdelmet kellett volna erősíteni. Ám megint jöttek Brüsszelből azok a megjegyzések, hogy milyen dolog diktátorokkal egyezkedni, nem is beszélve az emberi jogokról. Eközben az új tunéziai kölcsönökről a Valutaalappal, az IMF-fel folytatott tárgyalások továbbra is holtponton vannak. 

A lerongyolódott Tunézia inkább visszafizet 

Nagy a feszültség Tunézia és az Európai Unió között, miután Nabil Ammar külügyminiszter a napokban bejelentette, hogy országa inkább visszafizeti az illegális bevándorlás elleni küzdelemre szánt 60 millió eurós európai támogatást – írta az Al-Arab brit pánarab lap.  

A tunéziai miniszter továbbá óva intette az EU-t, hogy nyomást gyakoroljon Tunéziára az Európai Unió és a tuniszi elnök még júliusban kötött partnerségi megállapodása „részleteinek nyilvánosságra hozatalával”.  

Ezzel sikerült felkeltenie az érdeklődést: vajon miben állapodhattak meg az EU-val? 

„A pénzügyi ajánlatot a Tunézia elleni kétirányú európai kampányt követően utasították el” – szögezte le az Al-Arab, hivatkozva a Tunisz ellen felhozott vádakra, miszerint „csak mímeli a küzdelmet az embercsempészek ellen, és megsérti a líbiai, illetve algériai határokon visszafordított migránsok jogait”. 

Tunézia visszanyerte szuverenitását 

A Tunézia és az EU között aláírt megállapodás 150 millió eurós csomagot irányzott elő az ország pénzügyeinek megmentésére, valamint évi 100 millió eurót az illegális bevándorlás elleni küzdelemre. Nabil El-Rabhi tunéziai politikai elemző szerint a közelmúltban közölt állásfoglalással az ország „visszanyerte szuverenitását a nemzeti döntéseiben”. A megfigyelő úgy vélte, hogy Tunéziának „nem a határok, hanem a saját szuverenitása őrének kell lennie”.  

Az ország ügyeit ismerők emlékezhetnek arra, hogy július közepén az Európai Unió küldöttsége sietve tárgyalt egy megállapodásról Tunéziával azért, hogy az ország megfékezze az öreg földrészre áramló afrikai migránsok számának növekedését. Azóta nemcsak az átkelések száma nőtt meg, de Tunisz több ezer szubszaharai afrikait toloncolt ki a sivatagba, több százuk halálát okozva.  

Európában a migrációs válság újra lángol. A földközi-tengeri útvonalon különösen sok afrikai illegális bevándorló érkezik. Idén szeptember közepéig már több mint 126 ezer migráns lépett olasz földre, több, mint 2022-ben egész évben.  

Ezek főként Nyugat-Afrikából származó fiatal férfiak, akik a Földközi-tengeren kelnek át életveszélyes csónakokon Tunézia keleti partjaitól Szicíliáig.  

Az „Európa-csapat” sietős megállapodása 

Déjà vu – mintha már láttunk volna ilyet. Az Európa-csapat, ahogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nevezte a küldöttséget, azért utazott a nyáron Tunéziába, hogy villámgyorsan megállapodjon a migrációs egyezségről. Ezt Kaisz Szájed elnökkel július közepén pecsételtek meg.  

A tuniszi államfő több mint egymilliárd euróért cserébe – ami többéves támogatás – jobb határőrizetet ígért. A megállapodást megelőzően Tunézia rendkívül erőszakosan lépett fel a területén hosszú évek óta élő szubszaharai migránsokkal. Ez a kampány már februárban kezdődött, miután az államfő azzal vádolta meg a fekete bevándorlókat, hogy át akarják alakítani Tunézia demográfiáját.  

Miközben Kaisz Szaíd Európával tárgyalt, a rendszere legalább 1200 bevándorlót toloncolt ki a sivatag közepére a líbiai és az algériai határ térségében. Több tucat ember halt szomjan, köztük kisgyerekek is. Százak tűntek el. A tunéziaiak által júliusban végrehajtott kiutasítás a térségben a második világháború óta az egyik legnagyobb deportálási akció volt. 

„Alku az ördöggel” 

Ez az erőszakhullám azonban nem vezetett a migránscsónakok számának csökkenéséhez – sőt, épp ellenkezőleg. Egy dolog biztos: a megállapodás fiaskó. A Tunéziába vezető út forgalmasabb, mint valaha. Az olasz migránskutató, Matteo Villa rámutatott a tunéziai parti őrség tevékenységének csökkenésére:  

A korábbi években a tunéziaiaknak a migránsok mintegy felét sikerült feltartóztatniuk. Ez az arány stabil maradt. Júliusban azonban, a megállapodás aláírásának hónapjában a tunéziai határőrök a migránsoknak csak egyharmadát állították meg.”  

Az európai színfalak mögött már ekkor nagy volt az aggodalom. A Szaíddal kötött megállapodást sietve hozták tető alá, éppen azért, hogy a nyár hátralévő részében elkerüljék az illegális bevándorlás újabb eszkalációját, amely elsősorban Olaszországot sújtja. „Kétségbeesetten akartunk alkut kötni az ördöggel, de ő nemcsak megbízhatatlannak, hanem tehetetlennek is bizonyult” – mondta egy névtelenséget kérő európai diplomata. 

A megállapodás átláthatatlanságával kapcsolatos kritika mellett, amelyet az Európai Tanács ülésén 13 másik tagállam is megfogalmazott, vannak olyanok is, akik már a megállapodás tartalmát sem helyeslik. Az NRC holland lap birtokába került bizalmas dokumentum szerint Németország felszólalt az emberi jogok tunéziai megsértése ellen, és azokat teljesen elfogadhatatlannak minősítette. Berlint az is bosszantja, hogy a Tunéziával kötött megállapodásból hiányoznak a garanciák. Például az, hogy a sivatagban elkövetett gyilkos deportálások nem akadályozzák a támogatások odaítélését. 

Nem követendő modell 

Az az európai stratégia, amely a migrációs politikát az afrikai országokba szervezi ki, messze nem élvez egyhangú európai támogatást. Számos állam, köztük Németország is szkeptikusan nyilatkozott a megállapodásról – magyarázta a Business News tunéziai hírportál. Annalena Baerbock német külügyminiszter szerint a tunéziai emberi jogi problémák miatt a megállapodás nem lehet követendő modell, mint azt honfitársa, Ursula von der Leyen szeretné. 

Finoman szólva is kudarc az a paktum, amelyet európai vezetők Tunéziával kötöttek. Itt azonnal felmerül, hogy milyen testület nevében jutottak megegyezésre, ugyanis a delegációnak, „az Európa-csapatnak” tagja volt Meloni olasz és Rutte holland kormányfő, bármiféle uniós felhatalmazás nélkül. Mindenesetre Von der Leyen a munka befejezése mellett érvelt az EU parlamentje előtt elmondott egy hónappal ezelőtti beszédében. 

 A baloldali amerikai hírportál, a Jacobin szerint az Európa és Tunézia közötti migrációs megállapodás valóságos humanitárius katasztrófát idéz elő. Az amerikai honlap szerint Kaisz Szaíd elnök politikájával nagyban hozzájárult a rasszizmus és az idegengyűlölet növekedéséhez az országban. „Kevesebb mint egy hónappal az Európai Unió és Tunézia közötti megállapodás után mintegy ötszáz, a szubszaharai Afrikából származó migránst és menedékkérőt a tunéziai nemzeti gárda a líbiai határ veszélyes senkiföldjére szorított, és megfosztotta őket az alapvető szükségletekhez való hozzáféréstől” – jelentette ki a honlap. 

„Von der Leyen képmutatása” 

Október közepén a tunéziai kormány arról tájékoztatta az Európai Parlament képviselőiből álló küldöttséget, amely szeptemberben látogatást tett volna az országban, hogy nem kapnak engedélyt az országba való belépésre. A delegáció főleg a tunéziai elnök intézkedéseit bíráló európai parlamenti képviselőkből állt. Például Tineke Strik holland EP-képviselő korábban kritizálta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének „képmutatását, aki hevesen védi a demokráciát az autokráciával szemben, és büszke arra a kétes megállapodásra, amelyet egy kegyetlen diktátorral, Szaíddel kötött”. 

Az Inkifada tunéziai honlap cikkében kifejtette: a tunéziai elnök a külföldi beavatkozás kérdésében tanúsított határozott álláspontja ellenére abban bízik, hogy lehet építeni Európa kétszínű politikájára. Előbb vagy utóbb Brüsszel rákényszerül arra, hogy megállapodjon a tunéziai vezetéssel. Tunisz szerint az Európai Bizottsággal való együttműködésnek kizárólag a migrációra kellene összpontosítania, és kerülnie kellene az emberi jogok kérdését. 

Annak ellenére, hogy a tunéziai elnök, Kaisz Szaíd uniós politikája kiszámíthatatlan, úgy tűnik, hogy nélkülözhetetlen partner, sőt szükséges rossz az Európai Unió számára. Tetszik vagy nem, vele kell megállapodni, hogy fékezze az Európára rázúduló afrikai migránstömeget. Az is felettébb valószínű, hogy legközelebb többet kér majd ezért. 

Az IMF az egyetlen lehetőség? 

A tuniszi államfő szuverenista retorikája ellenére Tunéziának továbbra is szüksége van arra, hogy feltöltse a pénztárát. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonban, miután elvben hozzájárult egy 1,9 milliárd dolláros hitelhez, később elutasította a kérelmet.  
Az IMF húzza az időt: jól megforgatja a kést Tunézia hátában, és a pénzügyi szervezet igazgatótanácsa még mindig nem vette fel napirendjére a kérdést. 

A Kapitalis liberális tunéziai hírportál úgy tudja, hogy a két fél közötti informális tárgyalások valójában folytatódnak. Dzsihád Azur, az IMF közel-keleti és közép-ázsiai részlegének igazgatója megerősítette, hogy a hitelező küldöttsége a következő hetekben Tunéziába látogat. A Kapitalis szerint azonban Tunézia nem lesz képes kilábalni a válságból, és pangó gazdaságát csak a nemzetközi hitelezőkkel kötött megállapodások révén tudja újraéleszteni, ám ezek mélyreható strukturális reformokat követelnek meg.   

Ezt a nézetet osztja Samir Szaíd gazdasági és tervezési miniszter is, aki még a nyáron a parlamenti képviselőknek azt mondta, hogy az IMF-nek nincs alternatívája. A Business News arról számolt be, hogy a tunéziai elnöknek nem tetszett ez az álláspont, így október közepén úgy döntött, hogy kiadja az útját a problémás tárcavezetőnek. 

Címlapkép: shutterstock