Ellenszélben: az EU harca a szélenergiáért

Szerző: | 2023. október. 31. | Kiemelt, Klímaváltozás, Technológia, Zöldenergia

Az EU újabb vizsgálatot indíthat Peking ellen, ezúttal saját szélenergiai vállalatainak megmentése érdekében. Az indok ismert: a kínai olcsóbb, ezért letarolja az uniós piacot. A fegyver azonban ezúttal nagyon csúnyán sülhet el.

Szeptember közepén jelentette be Ursula von der Leyen, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot indít annak megállapítására, hogy az állami támogatások mekkora szerepet játszanak a kínai elektromosautó-iparban, és az áll-e az európai piacot eltömítő „pekingi importdömping” hátterében. „A globális piacot elárasztották az olcsó elektromos kínai autók, amelyeknek az árát a mögöttük megbúvó óriási állami támogatások nyomják le. Ez viszont egyértelműen piactorzító hatású az Európai Unióra nézve” – indokolta akkor Von der Leyen a szubvenciós vizsgálat megindítását, amelynek a vége minden valószínűség szerint tekintélyes extravámok kivetését jelenti majd a kínai importautókra.

Most pontosan egy ugyanilyen vizsgálatot készít elő az EB, ezúttal azonban a szélturbinákkal kapcsolatosan. Az indoklás ugyanaz: az ázsiai nagyhatalom a saját szélenergiai iparának terjeszkedését jókora állami hátszéllel lendíti fel, így félő, hogy az olcsó kínai turbinák az EU-ban hasonló problémákat fognak okozni, mint az elektromos autók.

A témában a Politico kanyarított összefoglalót, Brüsszel (és a brüsszeli lap) állításait azonban több helyen fenntartásokkal kell kezelni. Az egyik alap kiindulópont az, hogy az európai szélenergiai ipar nem Kína miatt került aggasztó helyzetbe. A másik pedig, hogy egyelőre semmi nem igazolja a távol-keleti ország állami támogatásának a szerepét, így a piactorzítással vádolt Peking elleni szubvenciós vizsgálat nem tényekre, hanem egy hipotézisre épül.


Bolond lyukból

A megújuló energiákkal kiemelten foglalkozó EP-képviselő, a dán Morten Petersen szerint „a Kínából származó fenyegetés nagyon is valós. Ha ma nem védjük meg az iparunkat, egy egész ágazatot fogunk tálcán átnyújtani nekik”, és Brüsszelnek kötelessége kiharcolni a torzításmentes, egyenlő versenyfeltételeket – ezért van szükség a vizsgálatra.

Az EU-s ipari szereplők attól rettegnek, hogy ismét megesik az, ami a napelemekkel kapcsolatban történt a 2010-es évek elején. Akkor egy vizsgálat azt tárta fel, hogy „a kínai napelemeket jóval a szokásos piaci ár alatt értékesítették”, ezért 47 százalékos dömpingellenes vámot vetettek ki az importra.

Hogy most mi a helyzet, azt Petersen képviselő talán már teljes bizonyossággal tudja, a vizsgálat lezárultáig azonban hiba lenne elhamarkodott következtetéseket levonni, főleg a szélenergiai szegmensben. David Fickling a Bloomberg hasábjain úgy fogalmazott: „az a baj a kínai zöldtámogatásokkal, hogy nem léteznek”. A rovatvezető szerint

ideje lenne, hogy a politika különbséget tudjon tenni az állami támogatások egészséges és valóban piactorzító verziói között,

különös tekintettel arra, hogy az európai kormányok és az amerikai vezetés előszeretettel használnak fel több 100 milliárdos állami támogatásokat a saját piacuk megmentése érdekében – az EU-ban például 2021 vége óta 651 milliárd eurót költöttek arra, hogy egyes iparágak vállalatait megvédjék az energiaárak hatásaitól.

Nehéz már eldönteni (még az alig vegetáló Kereskedelmi Világszervezetnek is), hogy mi számít piactorzításnak és mi jogos fejlesztési ösztönzőnek, de

az már régen kevés, hogy mindenre, ami olcsóbb a miénknél, elkezdünk szubvenciót kiabálni.

Az amerikai inflációcsökkentő törvény vagy az elég szerencsétlen nevű REPowerEU pontosan a Kínára vádlón mutató elvre épül: állami támogatással fokozni a tiszta energia saját iparágainak a fejlesztését.

Az alacsony kínai árak ráadásul – mutat rá Fickling – a zöldtechnológia kapcsán valószínűleg tényleg nem léteznek abban a formában, ahogyan Petersen gondolja. A helyzet egyszerűen az, hogy a klímacélok érdekében a gyártók olyan mértékű beruházásokat eszközölnek, amilyenekről a világ többi részén (az EU-t is beleértve) álmodni sem mernek. Ezt a feltevést igazolja az is, hogy maguk a kínai gyártók is akkora versenyben állnak egymással, ami egyszerűen a szélturbinák árának leszorításához vezetett – ez pedig a legnagyobb ottani gyártó, a Xinjiang Goldwind Science & Technology 98 százalékos éves bevételcsökkenését eredményezte.

Emmanuel Macron francia államfő megtekinti az állami beruházással épülő Saint Nazaire szélerőműparkot

Hol van már a tavalyi szél?

Európa valaha valóban a globális piac ura volt a szélturbinák gyártásában, az energiaátállás miatt az igény pedig egyre csak nő a megújulók területén. A trónt azonban könnyű elveszíteni: az infláció, az energiaárak emelkedése, az ellátási láncok újbóli akadozása és a bürokratikus útvesztő mind hozzájárultak ahhoz, hogy az EU szélenergiával foglalkozó vállalatai hátrébb kerüljenek az erős versenymezőnyben, különösen a kínai társakkal szemben.

Ami a bürokráciát illeti: Németország, amely 2030-ra az elektromos áramot 80 százalékban megújulókból szeretné biztosítani magának, szó szerint már az odavezető úton elakad: csak a turbinák közúti szállításának engedélyezéséhez több hónapnyi papírmunka és várakozás szükséges.

A raktározási költségek az egekig emelkednek, egyetlen engedély pedig több mint 1000 euróba kerül – márpedig egy darab turbina szállításához átlagosan 150, az alkatrészekhez pedig nagyjából 60 engedély szükséges. A dokumentumok benyújtása egy 2007-es szoftver „segítségével” történik, de minden hatóságnak saját adminisztratív szabályzata van az kérelmekre vonatkozóan. A gyártóknak ez a huzavona nagyjából 115 millió euró pluszköltséget jelent évente. Ezt például bajos lesz Kínára fogni.

Az ellátási láncokra is sok mindent rá lehet kenni. A Politico például előzékenyen a hosszú távú hitelkonstrukciók kamatemelkedése és az ellátási láncok akadozása példájaként említi a Siemens Energy tragikus helyzetét. A lap azonban itt nem kicsit maszatolt a tényekkel.

A vállalat épp 16 milliárd eurót próbál az államtól kérni, mivel szélturbinagyártási ága finoman szólva is összeomlott. Csakhogy a Siemens nem az említett okoknak, egyedül magának köszönheti a bajt: 2017-ben jó ötletnek tűnt felvásárolni a spanyol rivális Gamesa vállalatot. Aztán kiderült, hogy a vétel óta a Siemens Gamesa nagyjából 2000 hibás turbinát telepített, ahol a csapágyproblémák rekordgyorsasággal tönkretették a szerkezeteket. Ennek a malőrnek csupán a javíttatása 1,6 milliárd euróba fog kerülni, az éves vesztesége pedig egyedül ebből a hibából 4,5 milliárd lesz a Siemensnek.
Ezt is nehéz lesz Pekingre kenni.

Tény, hogy az európai konstrukciókhoz képest Kína jóval kedvezményesebb hiteleket tud nyújtani a gyártóinak, mint az EU-s államok, ez azonban önmagában messze nem jelent szubvenciót. „Európa két év leforgása alatt elveszítette a vezető szerepét a szélenergia legnagyobb piacaként az ázsiai csendes-óceáni térséggel szemben. Most ez a tendencia itt, az EU-ban is érezhetővé válik” – mondta Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa, amikor a héten bemutatta azt a mentőövnek szánt csomagtervezetet, ami tulajdonképpen egy Kína-ellenes protekcionista tervezet.

A kezdeményezés megkönnyítené az uniós szélenergia-vállalatok támogatáshoz jutását (amelyek ezáltal előnyt élveznének a külföldi gyártókkal szemben), valamint fokozottan ellenőrizné az EU-ba érkező import külföldi támogatásait – ez utóbbi ígéret lesz a várható szubvenciós vizsgálat.

Az ipari szereplők hálásan fogadták a javaslatot, a politikusok pedig azonnal a kínai dömpinggel kezdték indokolni, hogy miért lesz ez jó mindenkinek.

Tényleg jó lesz?

A buktató a történetben a zöldátállás rohamtempója miatt éppen az EU lába alá kerül. Európa már most jócskán lemaradt a szélenergia versenyében, azzal viszont, hogy gyakorlatilag kitiltaná vagy méregdrágává tenné az olcsó kínai turbinákat, maga alatt vágja a fát, vagyis a saját energetikai átállását lassítja le még jobban.

Ez az a pont, ahol a kereskedelem átpolitizálása felülírja a pragmatikus gazdasági gondolkodást.

Az uniós célok magasztosak: 2030-ra a teljes energiamixben 42,5 százalékos arányban akarja használni a megújulókat. Ebből 36 gigawattnyi energiát már a szélenergiától remél –

egészen merész gondolat, tekintve, hogy az idei év első felében mindössze 1,3 GW-nyi új kapacitást sikerült telepíteni, ami meg sem közelíti az évente tervezett 11 gigawattot.

Európa nagyjából 10 gigawattal van elmaradva a saját gyártási céljaitól is, pedig jelenleg saját piaca ellátásának 85 százalékát EU-s cégek biztosítják.

Az idő tehát sürget, ennek ellenére vannak elemzők, akik szerint még meg lehet fordítani a tendenciát, miután a kínai vállalatok „csak az évtized második felében válhatnak versenyképessé az EU-ban”. A gyártók egyenesen sorsfordítóként üdvözlik az új szélenergia-csomagot, az Európai Beruházási Bank hozzá illesztett hitelkonstrukcióit pedig olyan ösztönzőknek, amelyek be fogják robbantani a szélipari magánbefektetéseket.

Létrejön tehát egy olyan protekcionista támogatási csomag, amely bár nem nevezi meg Kínát, minden elemében az ottani gyártók kiszorítását célozza meg az európaiak ellenében. És ezzel nincsen az égvilágon semmi gond. Macronnak teljesen igaza volt, amikor úgy fogalmazott: „jogunk van a protekcionizmushoz”. A zöldátálláshoz nagyon is szükség van egy európai uniós paktumra, amely jelentős támogatásokat biztosítana a zöld- és klímavédelmi technológiák innovációjához és ipari fejlesztéseihez.

Az viszont, hogy ezt a protekcionizmust ismét az átpolitizált Kína-ellenes törekvésekkel mossa össze az EU, könnyen kontraproduktívvá válhat. „A szélipar európai sikertörténet, és ennek így is kell maradnia” – mondta Kadri Simson. Az óhaj jogos, a kivitelezéssel lehet, hogy probléma lesz. Megvédeni az iparágat ugyanis feltehetően egyenlő lesz azzal, hogy az energetikai átállás annyira lelassul, hogy végképp álomországba űzi a 2030-as merész terveket.

***

Kapcsolódó:


Fotó: Robert Habeck német gazdasági és klímavédelmi miniszter a WindEnergy Hamburg szélenergia-ipari szakvásáron.
MTI/EPA/Hannibal Hanschke
Belső fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Stephane Mahe

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn