A németek nagyot akartak durrantani a szélturbinák piacán, helyette mínuszba vitték az egész vállalat mérlegét. A Siemens Energy vezetői az államtól kérnek pénzt, a hírre a részvények még nagyobb mélyrepülésbe kezdtek, mire beindult a válságkommunikáció. Szeles idők járnak Münchenben.

A Makronómon a minap górcső alá vettük, miként hathat Brüsszel legújabb Kína elleni, kifejezetten a szélturbinák importjával kapcsolatos vizsgálati kezdeményezése, amelynek az eredménye – hasonlóan az elektromos autók területéhez – óriási extravámok kivetése lehet.

Említést tettünk a Siemens Energy (SE) mélyrepüléséről is, amely a szélturbinapiac felrobbantására készült, helyette azonban csak a megújulóenergia-ipar lufidurrantását tudta produkálni.

A vállalat 2017-ben vásárolta meg a spanyol rivális Gamesa céget, ám aranybánya helyett csak egy sárgödör alján találta magát:

a Siemens Gamesa immár rosszul működő és különböző technikai problémák miatt rekordidő alatt tönkremenő turbinák százaiért felelős, amelyeknek csupán a javítási költsége 1,6 milliárd euróba fog kerülni. A teljes veszteség éves szinten 4,5 milliárd euró lesz, de ennél is rosszabb, hogy a tendencia jól láthatóan nem fordul meg, vagyis a turbinák közül még több fog meghibásodni, a negatív folyamat pedig folytatódik.

A kilátások annyira borúsak, hogy miután a Siemens AG anyavállalat közölte, hogy nem segíti ki a veszteség mezejére kóborolt eltévedt bárányát, a Siemens Energy a német államhoz fordult segítségért, ami ez esetben 16 milliárd eurót jelentene. A történet és a jelenlegi német gazdaság (alapelveivel teljesen ellentétes) állapotát jól jelzi, hogy Robert Habeck zöldgazdasági miniszter, aki Lindner pénzügyminiszterrel ellentétben megrögzött rajongója a gigahitelek felvételének és az állami támogatásnak, ezer örömmel belement volna az államosításba… ha a befektetők és a piac nem csapott volna a kezére.

Gyors visszavonulás

A veszteség hírére a vállalat részvényei zuhanórepülésbe kezdtek, az állami segítség lebegtetése pedig csak rontott a helyzeten. Miközben az ipari szektor nagy energiaigényű cégeinek a szakszervezetei immár sztrájkokkal és tüntetésekkel fenyegetőznek, amennyiben az állam nem hajlandó támogatást nyújtani a magas energiaárak miatt, egész rosszul vette ki magát, hogy az egyik legnagyobb monstrum, a Siemens AG leányvállalata beállt a sorba a markát tartva az adófizetői pénzekért.

A részvények 29 százalékos zuhanása a befektetői bizalom elillanását tükrözte, az S&P pedig a nyáron már leminősítette a vállalat hitelezési mutatóit.

Bár a SE a bankokkal is elkezdett egyezkedni, az, hogy 16 milliárd eurós hitelgaranciáról kezdett tárgyalni a kormánnyal, nem segített az iránta tanúsított bizalom növelésében.

Az egyre növekvő pánik miatt lépett színre Joe Kaeser, a vállalat felügyelőbizottsági elnöke, aki igyekezett megnyugtatni a háborgókat és a tőzsdét egyaránt, visszautasítva az adófizetői pénzek kunyerálásának elméletét. Mint mondta, a Siemens Energy kiválóan van, „a szélipari szegmens kivételével minden jól működik”, a vállalatnak pedig „természetesen nincs szüksége állami pénzre”.

Púp a háton

Kaeser tudta, mit szeretnének a részvényesek hallani, így ki is mondta: „Ha befektetőként állami támogatásról hall valaki, a pánik borítékolható. A mi esetünkben pusztán arról van szó, hogy az iparágban rejlő óriási lehetőségeket támogathatja az állam, elsősorban megrendelési garanciákkal”. Úgy látszik, a finom púderezés használt, a részvények ugyanis a kinyilatkoztatás után 17 százalékot emelkedtek a frankfurti tőzsdén. Igaz, az idei év egészét tekintve a vállalat tőzsdei papírjai még mindig 50 százalékos esésben vannak, de a válságkommunikációs terv Kaeser által kivitelezett része egész jól működött.

A halvány optimizmus ellenére a Siemens Energy tovább hurcolja magával átkos örökségét, a Gamesát, amely még jó darabig garantáltan további veszteséget fog termelni. Az eset önmagában azért érdekes, mert ennél plasztikusabban eddig semmi nem mutatott rá a megújulóenergia-ipar területén tomboló túlzott optimizmusra, és arra a buborékra, amely a szélturbinás iparág körül a legszélesebb nyilvánosság előtt pukkant ki.

Egyes elemzők szerint a Siemens Energynek valójában most két rossz megoldás közül kell választania. A jelenlegi turbinarendelések teljesítésével változatlanul kockáztatja a horribilis javítási összeget, ezzel pedig a biztos veszteséget – vagy egész egyszerűen leállítja a gyártást és lehúzza a rolót a szélturbinás szegmensben.

Miután a jelek szerint ragaszkodik az állami pénzügyi garanciákhoz, valószínűleg az első megoldást választja, tovább cipelve a Gamesának nevezett púpot a hátán. Ez azonban valószínűleg többe fog kerülni a befektetőknek és az adófizetőknek egyaránt, mintha csendben lekapcsolnák a nem szélturbinák által biztosított villanyt.

Szél fújja, por kísérje…

***

Kapcsolódó:

Fotó: Scholz kancellár és Christian Bruch, a Siemens Energy német energetikai vállalat vezérigazgatója
MTI/EPA POOL/Sascha Steinbach