Az izraeli védelmi ágazat az innovációnak és a kormányzati támogatásnak köszönhetően mindeddig virágzott, de a Hamász elleni háború új kihívásokat szül: elég stabil az amerikai támogatás? Izrael védelmi ipara megküzd a már október 7. előtt is súlyosan jelentkező fémhiánnyal? Képes-e Netanjahu egyesíteni a többek között a tavaszi igazságügyi reform miatt szélsőségesen polarizált izraeli társadalmat maga mögött?
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
Az idei esztendő végéhez közeledve megállapíthatjuk, hogy éltünk már át szebb éveket. 2022-re az emberiség nyugtával dicsérte a napot, amikor kikeveredtünk végre-valahára a pandémiás karanténidőszakból, de sokáig nem örülhettünk: tavaly február vége óta az orosz–ukrán háború keseríti az átlagemberek mindennapjait: aggasztó hírek nap mint nap, emelkedő energia- és nyersanyagárak, erősödő hidegháború 2.0 kontextus, amelyben Kína kvázi az új Szovjetunió. Ha ez nem lenne elég, 2022 után 2023-ra is maradtak az aggasztó irányba mutató folyamatok: a keleti határunknál elhúzódó orosz–ukrán háború, a blokkosodás, a még inkább felerősödő hidegháború 2.0, tőlünk délre egyre feszültebb Koszovó és Szerbia kapcsolata (nem mintha eddig felhőtlen lett volna), Azerbajdzsán lerohanta Hegyi-Karabahot, csak hogy a lengyel–fehérorosz határon állandósuló feszült helyzetről és az indiai–kínai határon megsokszorozódó villongásokról ne is beszéljünk. Ha mindez nem lenne elég, újabban a Közel-Kelet a Hamász október 7-i támadása óta ismét, helyesebben még mindig egy puskaporos hordó. Benjamin Netanjahu megindította a Gázai övezet elleni offenzívát, a jemeni húszik – akik Északnyugat-Jement tartják ellenőrzésük alatt – pedig hadat üzentek Jeruzsálemnek, igaz, a földrajz szabályszerűségei okán legfeljebb agresszív retorikával és drónokkal tudnak csapást mérni a „cionista ellenségre”. Összességében véve tehát 2022 és 2023 egyaránt joggal nevezhető háború által dominált éveknek. Érdemes azonban az izraeli védelmi ipar helyzetét jobban megvizsgálni, amely messziről úgy tűnik, hogy kiváló egészségi állapotnak örvend, amit a számok is alátámasztanak. Az izraeli védelmi ipar exportja 2022-ben elérte a 12,5 milliárd dollárt, ami 20 százalékos növekedés az előző évhez képest.
Gáza sok jóra nem számíthat Izraeltől Forrás: Shutterstock
Hidegháború 2.0: a történelem mintha megismételné önmagát a világ vezető két nagyhatalmának szembenállása kapcsán, de az alaphelyzet mégis más. A második világháború lezárásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháború alakult ki, amely egészen az utóbbi állam (és szövetségi rendszerének) 1989-1991 között bekövetkezeztt bukásáig tartott. Most hasonló elhidegülésnek lehetünk szemtanúi: a jelenlegi hegemón szuperhatalom, az USA és az eredetileg a második vonalból pár évtized alatt felemelkedő új kihívó, Kína között. Mi, a Makronóm Intézetben a hidegháború 2.0 alatt többek között a Kína és az Egyesült Államok közötti fegyverkezési, technológiai és űrversenyt, a befolyási övezetek és szövetséges blokkok létrejöttét, a kulturális és ideológiai szembenállást, a proxyháborúkat, valamint a kereskedelmi korlátok és a protekcionizmus új korszakát értjük. Ezeken a dimenziókon keresztül fog eldőlni az USA hegemón szerepének fennmaradása vagy bukása.
Fegyverzenáljának fő jellemzői eszközei – leginkább rakéták, légvédelmi rendszerek, kibernetikai rendszerek – mellett Izraelnek hasznára vált az Ábrahámi Egyezményt aláíró arab országokkal, nevezetesen az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel való közeledés is. A Hamász elleni háború elmélyülése azonban kihatással lesz erre az eddigi, béke irányába mutató dinamikára is.
Az izraeli fegyverexport egynegyede olyan országokba megy, amelyek normalizálták a kapcsolataikat Izraellel. Az osztalékok kereskedelmi és politikai jellegűek is. Izrael hatalmi képet sugall azáltal, hogy a megoldatlan palesztin kérdés ellenére is demonstrálja technológiai know-how-ját és azt, hogy képes hatékony exportpolitikát kialakítani a rendkívül érzékeny közel-keleti piacon.
Miközben az izraeli vállalatok virágoznak az exportpiacon, a közel-keleti állam továbbra is a legnagyobb ügyfelük, összhangban az iparág eredeti megbízatásával, hogy segítsen fegyveres erők építésében és fenntartásában, amelyek képesek működni az instabil térség szívében. A zsidó történelem tragédiái Izraelnek adtak egyfajta túlélési ösztönt, és a fiatal zsidó állam már korán szilárd kapcsolatokat épített ki a nagyhatalmakkal, különösen az Egyesült Államokkal, amelynek stratégiai célkitűzése Izrael védelme. Az izraeli–amerikai együttműködés az egyes projektekben mind a felső, mind az alsó szinten zajlik, a fegyverrendszerek tervezésétől egészen azok forgalmazásáig. Erre jó példa, hogy az
Arrow 3 rakétaelhárító rendszer közelmúltbeli 3,5 milliárd dolláros eladása Németországnak – amely Izrael valaha volt legnagyobb védelmi szerződése
– Washington jóváhagyásával történt, úgy, hogy az USA 2 milliárd dollárt fektetett a technológiába. Az Egyesült Államok és a zsidó állam közötti kapcsolatok néha viharosak, de amikor az alapokról van szó, különösen a védelemről, kevés a nézeteltérés.
Az Egyesült Államok külügyminisztere, Anthony Blinken is járt Netanjahunál, hogy próbálják deeszkalálni a helyzetet, nem sok sikerrel Forrás: MTI
Izrael sikerágazata – a védelmi ipar
A zsidó állam erősségét az jelenti, hogy a védelmi kérdéseket széleskörűen közelíti meg, ami nem egyszerűen tankok építését és vásárlását jelenti. Olyan ökoszisztémák kialakításán dolgozik, amelyek sokrétű biztonsági kérdéseket foglalnak magukban. Az izraeli védelmi vállalatok ebben a környezetben jól lavíroztak, és siker koronázta a pénzszerzéseiket.
Ezek a cégek többnyire magántulajdonban vannak, így különböző fúziók és felvásárlások révén új technológiákra tehetnek szert még olyan országokban is, amelyek csak nemrég létesítettek kapcsolatokat Izraellel. Erre jó példa a High Lander, amely egy izraeli startup, és drónok flottakezelő rendszerét fejleszti. A cég befektetést szerzett az EDGE-től, egy biztonságra szakosodott, egyesült arab emírségekbeli befektetőkből álló konglomerátumtól.
Összességében véve az izraeli védelmi startupok alkalmazottainak több mint a 30 százaléka veterán alapítók irányítása alatt áll, akinek a terepen szerzett tapasztalata hozzájárul a használható innovációk fejlesztéséhez. Hozzájuk csatlakoznak a tartalékosok és a sorkatonák, akik szintén közvetlen kapcsolatban állnak a katonai szerepvállalás valóságával. 2019-ig mintegy ezer startupot hoztak létre az izraeli katonai hírszerzés egykori tagjai.
Az ismertebbek közül Rami Ben Efraim tábornok, a Ramat David légibázis egykori parancsnoka és Ron Tira ezredes, aki a Blue Ocean nevű, támadó kibereszközök fejlesztésével foglalkozó céget alapította. Ezt az ökoszisztémát egészíti ki, hogy az állami és magánszektorbeli védelmi szereplők rendszeresen találkoznak a vezető tudományos egyetemek kutatóival, hogy elősegítsék a tapasztalatcserét és az előremutató elemzéseket, amelyek szélesíthetik az innováció spektrumát. A „biztonság” és a „védelem” kifejezéseit a lehető legtágabb értelemben használják, beleértve az olyan tevékenységeket, mint például a nagy teljesítményű számítástechnika (itt a Mellanox nevű startup emelhető ki) vagy a tengeri ágazatban a kiberfenyegetésekkel kapcsolatos hírszerzési információk gyűjtése a tengeri terrorizmus megelőzése érdekében.
A védelmi ágazatban végzett kutatás és fejlesztés az egész nemzetgazdaság számára előnyös: a dróntechnológiát a mezőgazdaságban, a közbiztonságban és a logisztikában is használják. A Flytrex drónokat fejleszt, amelyek szállítmányoznak Izrael távoli vagy megközelíthetetlen területeire, az Asaf Seeds rovarrezisztens paradicsommagokat fejleszt, a pilóta nélküli légi járművek használata pedig segít a mezőgazdasági területek megfigyelésében és a fertőzött területek azonosításában.
A szabadalmak átadását a hadseregből a civil szektorba a Tudományos és Technológiai Minisztérium szervezi a 2000-ben indított Katonai-Civil Technológiatranszfer Program keretében. A tárca azonosítja azokat az izraeli védelmi erők által kifejlesztett technológiákat, amelyek nagy potenciállal rendelkeznek a civil gazdaságban való alkalmazásra. Ezután megkeresik a vállalatokat, és együttműködési projekteket javasolnak (szükség esetén pénzügyi támogatással), valamint technikai segítséget nyújtanak a katonai-polgári transzfer során felmerülő problémák megoldásához.
Ez a program rendkívül sikeresnek bizonyult az arcfelismerés területén, amelyet ma már okostelefonokban és biztonsági kamerákban használnak az izraeli nagyvárosokban.
A jemeni húszik is beszálltak a konfliktusba a Hamász mellett Forrás: MTI
Az izraeli védelmi ipar előtt álló kihívások
Annak ellenére, hogy Izrael a világ egyik leginnovatívabb védelmi iparával büszkélkedhet – csak az Israel Aerospace Industriesnek (IAI) több mint 1000 szabadalomból áll a portfóliója –, fémhiánnyal küzd. Amióta Oroszország (a világ egyik legnagyobb fémtermelője) háborúzik Ukrajnával, az árak az egekbe szöktek. A nikkel tonnánkénti ára 2022 márciusában rekordot jelentő 100 ezer dollárt ért el, ami közvetlenül érinti a zsidó állam ipari bázisát. A nikkel és a titán elengedhetetlen az F–16I Sufa és az F–35I Adir vadászrepülőgépek, valamint a Merkava IV harckocsi gyártásához. A szankciók nemcsak az orosz fémgyártás volumenét érintették, hanem a meghajtási ágazat óriásai (Boeing, Airbus, Rolls-Royce) közötti verseny is kiéleződött. Nem véletlen tehát, hogy megszaporodtak a drasztikus költségcsökkentési kezdeményezések. Például az izraeli Elbit Systems vállalat a ritkaföldfémek újrahasznosítására a pirometallurgia nevű technológiát fejleszti, amelynek során az elektronikai hulladékot magas hőmérsékletre hevítik, hogy kivonják belőle a fémeket. Ezek a visszanyerés után megtisztíthatók és újra felhasználhatók lesznek. Az IAI világszerte új beszerzési forrásokat kutat. A Rafael Advanced Defense Systems olyan rakétákat fejlesztett ki (Spike NLOS, David’s Sling), amelyek kevesebb fémet használnak. Ezenkívül kisebb hajtóművek használatát is fontolóra veszik, mivel azok elviselik a kompozit anyagokat. Izraelnek azonban a drága, csúcstechnológiás kiütéses csapásokon túl a kimerítő háborúkhoz is hozzá kell igazítania a termelését. A Spike rakéták, amelyek ára egyenként 100 ezer és 1 millió dollár között mozog, sokoldalúak és pontosak lehetnek, de az orosz–ukrán háború megmutatta, hogy egy egyszerű gránátot szállító drón is jelentős károkat tud okozni az ellenséges páncélzaton. A totális háborúban olcsó fegyverekre van szükség a lövészárkok telítésére és az ellenség kimerítésére.
Elég stabil az amerikai támogatás?
A fent végigvezetett stratégiai megfontolások minden bizonnyal beépülnek a jövőbeli izraeli–amerikai védelmi megállapodás újratárgyalásába. A jelenlegi megegyezés ugyanis „csupán” 38 milliárd dolláros amerikai katonai segélyt biztosít Izraelnek a 2019–2028 közötti időszakra, beleértve azt a kötelezettséget, hogy minimális számú tengerentúli fegyvert kell vásárolnia. A tervek szerint 2025-re évi 450 millióra csökkentik a támogatást. A jelenlegi megállapodás feltételei szerint Izrael hamarosan kevesebb pénzzel találja magát szemben, amit az általa választott védelmi vállalatokra költhet.
Kérdés, hogy ezeket a terveket mennyiben befolyásolja a Hamász ellen vívott háború. A védelmi megállapodást biztosan megújítják, de annak újratárgyalása potenciálisan korlátokat, sőt nézeteltéréseket fog tükrözni két olyan partner között, amelyek hozzászoktak ahhoz, hogy őszintén beszéljenek egymással. Már a Hamász-támadás előtt is bizonytalanságok övezték az izraeli politikai környezetet. Tavasszal az ország mélyen megosztott lett az igazságszolgáltatási rendszer javasolt reformja miatt. A megosztottság olyan nagy, hogy a zsidó állam gazdasági értelemben vett egészségére is hatással van, és a Moody’s „a negatív következmények jelentős kockázatára” figyelmeztetett. Az Izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) elismeri, hogy országának nehéz lépést tartani a mesterséges intelligencia versenyével, és hogy az infrastruktúra, valamint az erőforrások hiánya miatt a Tzahal (Izraeli Védelmi Erők) nem áll a technológia élvonalában.
Bár Izrael három céget számlál a világ 100 legjobb védelmi vállalkozása között, és dinamikus startup-ökoszisztémával büszkélkedhet, még nem biztosította a helyét az élmezőny közelében. A zsidó állam bürokráciáját a Világbank Doing Business rangsorában problémásnak minősítették, és most, az október 7-i események után a védelmi ipar mélységes bizonytalansággal néz szembe. A Hamász támadása és a valószínű eszkaláció felerősítette a kulcsfontosságú infrastruktúra biztonságával kapcsolatos aggodalmakat. Ezek a támadások közvetlen veszélyt jelentenek nemcsak a polgári területekre, hanem Izrael védelmi apparátusára is, beleértve a fegyvergyártó létesítményeket. A Vaskupola rendszer magas elfogási aránya ellenére a lövedékek szüntelenül tartó zápora növeli a sikeres csapás valószínűségét, ami aggodalomra ad okot az e kritikus védelmi eszközök esetleges megzavarása vagy megrongálása miatt.
Izrael Vaskupolája nem képes minden rakétát semlegesíteni Forrás: Shutterstock
Mi következik most? – a világ szeme Izraelre szegeződik
A jelenlegi legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az izraeli védelmi ágazat a Hamász támadása ellenére továbbra is erős marad. Az ottani védelmi ipar csak részben profitál a globális védelmi költségvetések emelkedéséből és az elhúzódó orosz–ukrán háborúból, míg a Hamász közelmúltbeli támadásai további működési kockázatot jelentenek, ez pedig tovább veszélyezteti az ipar stabilitását. Az ellátási láncok megszakadása, amelyet a háború visszatérése Európába, a nyersanyagárak emelkedése, a bérek növekedése és az infláció okoz, a nyereség csökkenését okozza. Ezzel szemben arra kevésbé kell számítanunk, hogy az izraeli védelmi ágazat fokozatosan erodálódik a demográfiai változások miatt. Az ottani védelmi ipart a demográfiai változások kétségtelen, hogy befolyásolják.
Az ultraortodox zsidó közösség az elkövetkező évtizedekben gyorsan fog növekedni. A jelenleg a védelmi startupokban dolgozók nagy részével ellentétben
az izraeli lakosság vallásosabb szegmensei nem hajlandók a fegyveres erőkben szolgálni, és gyanakvással tekintenek a védelmi iparra.
A rendelkezésre álló munkaerőnek ez a változása kedvezőtlen hatással van az izraeli védelmi iparra. De jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy emiatt a közel-keleti ország védelmi képességei fokozatosan erodálódni fognak.
Borítókép: MTI/AP/Evan Vucci