A technológiai óriás Project Natick programja kimutatta, hogy a víz alatti adatközpontok kevesebb energiát fogyasztanak, csökkentik a késleltetést és megakadályozzák a hackelést.
Az életünk (legalábbis egy része) szép lassan áttelepszik az internetre, vagy legújabban a felhőbe, ez viszont óriási mennyiségű adat kezelését, tárolását, továbbítását jelenti, és mindezt az adatközpontokon keresztül. Ehhez fel kell építeni a drága infrastruktúrát, működtetni nem kevés energiával, és mindennek természetesen jelentős környezeti hatásai is vannak.
Hűvös a víz, olcsó az ingatlan
A Microsoft, további más cégekkel együtt, gondolt egy nagyot, és célba vette a világ óceánjait. A Subsea Cloud egy másik amerikai cég, amely ezzel foglalkozik, vagy a kínai Sencsen HiCloud Data Center Technology Co Ltd, amely központokat telepített a Hainan-sziget partjainál fekvő trópusi vizeken.
A Microsoft Project Natick 2014-ben indult azzal a feltevéssel, hogy sok ember él a partok közelében, így az adatközpontok viszonylag közel lennének a felhasználókhoz.
Az első kísérlet során 2015-ben egy kis méretű adatközpontot telepítettek három hónapig a Csendes-óceánba. Majd kétéves nyomon követési kísérlet kezdődött 2018-ban, 864 szervert süllyesztettek el 35 méter mélyre a skóciai Orkney-szigeteknél egy 12×3 méteres csőszerű szerkezetbe.
A víz alatti adatközpontok számos előnnyel kecsegtetnek
1. Energiahatékonyság
A fő előny a villamosenergia-fogyasztás jelentős csökkenése. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az adatközpontok a globális villamosenergia-felhasználás 1–1,5 százalékáért tehetnek, ennek mintegy 40 százaléka megy hűtésre. Az óceánban található adatközpontok viszont leadhatják a hőt a környező vízbe. A Microsoft víz alatti központja csak kis mennyiségű áramot használ a hűtésre, míg a Subsea Cloud verzióját teljesen passzív hűtőrendszerrel látták el.
2. Megbízhatóság
A Microsoft a kísérlete során megállapította, hogy a víz alatti központ növelte a megbízhatóságot. Amikor 2020-ban visszahozták a partra, kiderült, hogy
a víz alatt ötödannyi szerverhibát regisztráltak, mint a szárazföldön.
Ezt azzal magyarázták, hogy a tengerfenéken stabil a hőmérséklet, illetve az oxigént és a páratartalmat kivonták a csőből, ami valószínűleg csökkentette az alkatrészek korrózióját. A cső belsejében lévő levegőt nitrogénnel helyettesítették, ami lehetetlenné tette az esetleges tüzet. A megnövekedett megbízhatóság másik oka az ember teljes hiánya lehetett, így emberi hiba nem befolyásolhatta a berendezést.
3. Látencia
A világ népességének több mint egyharmada a parttól 100 kilométeres körzeten belül él. Ha az adatközpontokat az emberek lakóhelyéhez közel helyezik el, akkor csökken az idő, amíg az adatok eljutnak hozzájuk, ez az úgynevezett látencia. Ráadásul a tengerfenéken úgy csökkenthető a késleltetés, úgy lehetnek közel a sűrűn lakott területekhez, hogy nem kell komoly összegeket kifizetni az ingatlanokért, amelyek az ilyen régiókban általában drágák.
4. Fokozott biztonság és adatszuverenitás
Az adatközpontoknak az óceánba telepítésének további előnye, hogy fizikailag nehezebben férhetnek hozzá a hackerek és a szabotőrök. Ez megkönnyítheti a vállalatok számára az „adatszuverenitással” kapcsolatos aggályok kezelését is, amelyek során néhány országban megkövetelik, hogy bizonyos adatokat a saját határaikon belül tároljanak, ahelyett, hogy külföldre továbbítanák azokat.
5. Költség
Az alacsonyabb áramszámlák, a kevesebb hardverhiba és az ingatlanok alacsony ára miatti megtakarítások mellett a víz alatti adatközpontok építési módja is csökkentheti a költségeket. A központok modulárisan, sorozatgyártásban, szabványos komponensek felhasználásával készülhetnek, könnyen szállíthatók és gyorsan összeszerelhetők. A berendezéssel való interakció során nem kell figyelembe venni a kezelőszemélyzet kényelmi igényeit sem.
A környezeti hatások?
A Microsoft szerint jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy az adatközpontok elhelyezése a világ óceánjaiban jelentős negatív hatással lenne a környezetre. A vállalat kísérletei ugyan kimutattak helyi felmelegedést, de a Natick-projekt szerkezeténél alig néhány méterrel lejjebb lévő víz legfeljebb néhány ezredfokkal melegedett fel.
Az már kicsit túlzásnak tűnik, hogy a technológia érdekében bevetik a biodiverzitás kérdését is. A Microsoft megállapításai ugyanis azt is felvetették, hogy a víz alá süllyesztett adatközpont élőhelyet biztosított a tengeri élőlényeknek, hasonlóan egy hajótöréshez, rákok és halak kezdtek gyülekezni és megtelepedni a szerkezet körül.
Persze hallottunk már arról, hogy a biztonság miatt a föld alá, vagy a kisebb szén-dioxid-kibocsátás miatt az űrbe telepítenék az adatközpontokat. Az EU is kétmillió eurót szánt arra (ASCEND), hogy kidolgozza a megvalósíthatóságát az adatközpont űrbe telepítésének a globális felmelegedés csökkentése jegyében. Egyelőre a tengervizes megközelítés reálisabbnak, praktikusabbnak és bővíthetőbbnek tűnik.
