Klímavészhelyzetben a világ?

Szerző: | 2023. november. 8. | Blog Archívum, Klímaváltozás

Még 2019-ben az Európai Parlament klímavészhelyzetet hirdetett ki, és egy határozatban rögzítette, hogy a szén-dioxid-kibocsátást 55%-kal kell csökkenteni 2030-ig, valamint 2050-ig el kell érni a klímasemlegességet, azaz a nettó szén-dioxid-kibocsátást nullára kell redukálni.

Archívum cikkünk eredetileg a Makronóm Mandiner rovatában jelnet meg 2022. november 26-án.

Lóránt Károly közgazdász írása a Makronómon.

Az Európai Parlament követelése az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (International Panel for Climate Change – IPCC) jelentéseire épül, amelyek alapján, amennyiben nem sikerül a Föld hőmérséklet-emelkedését 1,5 fok alatt tartani, akkor olyan visszafordíthatatlan változások indulnak el a Föld klímájában, amelyek igen súlyosan érintik majd az emberiséget. 

A hőmérséklet-növekedés miatt Grönland jege és a sarki jégsapkák megolvadnak, a tengerszint jelentősen emelkedik, és nagy kiterjedésű part menti területeket önt el víz. Megnő a gyakorisága az olyan szélsőséges időjárási jelenségeknek, mint például a viharok, aszályok, a tartósan meleg napok, a hőhullámok. A termésátlagok csökkennek, és általában az emberiség életfeltételei jelentősen romlanak.

Ezt a nézetet ma széleskörűen vallják.

A 2015-ös párizsi klímaváltozási világkonferencián 195 ország kötelezte el magát, hogy erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy megakadályozza a Föld hőmérsékletének 1,5 celsius foknál nagyobb felmelegedését a 19. századot jellemző értékhez képest.


Az IPCC jelentéseinek teoretikus alapját Svante Arrhenius Nobel-díjas svéd tudós 1886-ban publikált tanulmánya képezi, amelyben – a szén-dioxid üvegházhatásának felfedezésével – kiszámította, hogy a szén-dioxid akkori szintjének (280 ppm) megkétszereződése esetén a Föld átlaghőmérséklete 5-6 Celsius fokkal emelkedhet. Ezt az elméletet azonban rövid időn belül megkérdőjelezték, különösen miután 1900-ban két tanulmány is megjelent, amelyek ellentmondanak ennek a felfogásnak.

Angström és Max Planck kimutatták, hogy a széndioxid-molekula csak meghatározott frekvenciákon képes energiát felvenni. Angström felfedezte, hogy a szén-dioxid és a vízgőz abszorpciós (energiaelnyelési) sávjai jelentősen átfedik egymást, így a szén-dioxid szerepe valójában nem jelentős. Ezzel a kérdés 70 évre lekerült a napirendről, és újból akkor került elő, amikor Charles Keeling amerikai kémikus felfedezte, hogy a Föld atmoszférájában a szén-dioxid fokozatosan nő. Ettől kezdve a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések – politikai érdekektől is motiváltan – egyre inkább a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére korlátozódtak.

Léteznek más alternatív ötletek a klímatémában

Napjainkban számos tudós egyetért az IPCC nézeteivel, és sürgeti a szén-dioxid-kibocsátás minél gyorsabb csökkentését, ugyanakkor sokan vannak azok is, akik – hasonlóan Angströmhöz – nem osztják ezt a véleményt. Közéjük tartozik az az 55 országból származó 1400 tudós, akik Klímaintelligencia-csoport néven szerveződtek (CLINTEL), és nemrég egy nyilatkozatot adtak ki, amelyben megkérdőjelezik az IPCC állításait. Többek között arra hivatkoznak, hogy

geológiai bizonyítékok szerint a Föld éghajlata a bolygó létezése óta változik, hideg és meleg periódusok váltják egymást.

A kis jégkorszak csak 1850-ben ért véget, ezért nem meglepő, hogy most a felmelegedés időszakát éljük.

A valóságban a Föld kevésbé melegedett fel, mint amennyit az IPCC modelljei előre jeleztek. Ez a valós világ és a modellezett körülmények közötti eltérés azt jelzi, hogy az éghajlatváltozás teljes körű megértése még várat magára.

A CLINTEL ezen véleményét más tudósok is osztják. Például John Raymond Christy klímatudós az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa előtt történt meghallgatása alkalmával fejtette ki azt a véleményét, hogy az IPCC modellek jelentősen túlbecsülik a Föld hőmérsékletének emelkedését, elsősorban azért, mert nem veszik megfelelően figyelembe a víz atmoszférában játszott szerepét. Meghallgatásán az alábbi ábrán mutatta be az IPCC modellek és a valóság eltérését.

  1. ábra

Az IPPC modellek gyakorlatilag egyenes arányosságot tételeznek fel a légkör szén-dioxid tartalma és a Föld felmelegedése között, amint ezt az alábbi az IPCC 2014-es jelentésében is látható. Ez lényegében megfelel Arrhenius számításainak, bár Arrheniusnál sincs egyenes arányosság a szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedése és a felmelegedés között, hanem, mint ahogy azt a 3. ábra mutatja, a légköri szén-dioxid növekedésével a hőmérsékletnövekedés mértéke csökken.

2. ábra

3. ábra

Arrhenius ábrája szerint, ha a légkör akkori 280 ppm szén-dioxid tartalma másfélszeresére nő, mint ahogy az már megtörtént, mert jelenleg az érték 410 ppm, akkor a hőmérséklet 4 C°-kal fog növekedni. Ezzel szemben a mért tényadat 1,1 C°, mint ahogy azt a Clintel diagramja mutatja.

4. ábra

Érdekességképp érdemes megemlíteni, hogy Arrhenius egyáltalán nem félt a felmelegedéstől. Sőt azt kedvezőnek tartotta, akárcsak a CLINTEL tudósai, akik azt mondják, hogy a szén-dioxid nem szennyező anyag, hanem a földi élet nélkülözhetetlen része, hiszen valamennyi szerves anyag a légkör szén-dioxidjából jön létre. A légkör nagyobb szén-dioxid tartalma kedvező a természet számára, zöldebbé teszi bolygónkat, mert elősegíti a növények fejlődését, növeli a terméshozamokat, amiről az IPCC jelentésekben nem esik szó.

Azt, hogy ebben a vitában ki áll a valósághoz közelebb, végül maga a Föld, mint bolygó fogja megmutatni. Mindazonáltal érdemes figyelemmel kísérni azokat a véleményeket is, amelyek szembe mennek a jelenleg általánosan elfogadott nézetekkel, hiszen a történelem során többször is megtörtént már, hogy az egykor megkérdőjelezhetetlennek tartott elméletek később tévedésnek bizonyultak.

Címlapfotó: shutterstock.com

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn