Civilizációnk az összeomlás szélén? 

Szerző: | 2023. november. 11. | Kiemelt, Klímaváltozás, Társadalom, Zöldgazdaság

Egy befolyásos ökológus előrejelzése szerint az emberi populáció összeomlik ebben a században. William E. Rees ökológusként tisztában van azzal, hogy a fajok gyakran esnek át fellendülési és bukási ciklusokon. Ha az erőforrások bőségesek és a fenyegetések szintje alacsony, akkor elszaporodnak, de amikor az erőforrások kiapadnak, talán a túlfogyasztás vagy a környezeti változás miatt, a fajok populációja rohamosan csökken, vagy akár össze is omlik. 

A kiváló tudós egy közelgő katasztrófáról ír az új tanulmányában. William E. Rees 40 éven keresztül tanított a British Columbia Egyetemen, szakterülete a globális környezeti trendek és a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődéssel kapcsolatos tervezés. Ismertségét mi sem mutatja jobban, minthogy  

nevéhez köthető az ökológiai lábnyom fogalmának megalkotása, amely felméri az egyén életmódját támogató áruk és szolgáltatások előállításához szükséges környezeti erőforrások mennyiségét. 

A tudós az anyag bevezetőjeként leírja, hogy a Homo sapiens faj populációja a Földön eltöltött 250 ezer évének 99,9 százalékában egymilliárd egyed alatt maradt, és ennek az időnek a nagy részében fajunk növekedési görbéje viszonylag lapos volt. 1800 óta azonban az emberi populáció egymilliárd alattiról (exponenciális ütemben növekedve) 8,1 milliárdra nőtt. Mára a Föld szinte minden részét elfoglaltuk, és zsákmányként fogyasztjuk, habzsoljuk az erőforrásokat azon túl is, amit bolygónk hosszú távon fenntarthatóan biztosítani tud. 

Fellendülési és bukási ciklusok 

Reesnek az új cikkében fájdalmasan egyszerű a felvetése: az ember semmiben sem különbözik más fajoktól, így éppen annyira ki vagyunk téve a népességcsökkenésnek, mint a fellendülésnek. „A Homo sapiens egy fejlődő faj, a természetes szelekció terméke, és még mindig ugyanazok a természeti törvények és erők vonatkoznak rá, amelyek minden élő szervezet evolúciójára hatnak” – írta. 

Szerinte a konjunktúra csúcsán vagyunk, amikor az ökológiában törvényszerűen érkezik az összeomlás. Az emberi populáció 700 százalékos bővülése, valamint a világ előállított termékeinek 100-szoros növekedése az elmúlt két évszázad során olyan anomáliák, amelyeket a fosszilis tüzelőanyagok burjánzó használata, az erdőirtás, a bányászat és a szántóföld pusztítása tett lehetővé. Állítja, hogy mindez a „túlszaporodás, azaz az úgynevezett túllövés (overshoot) ökológiai állapotába sodort bennünket. Ez azt jelenti, hogy több erőforrást fogyasztunk, mint amennyit pótolni tudunk, és több hulladékot termelünk, mint amennyit az ökoszisztémák képesek kezelni.  

A kérdés csak az, hogy mikor omlik össze az emberiség által kialakított buborék. Rees szerint ez még a mi életünkben megtörténik, a globális gazdaság elkerülhetetlenül összezsugorodik, és az emberiség pedig jelentős népességkorrekciót szenved el, méghozzá mégebben az évszázadban.   

Népességkorrekció 

Kérdés ezután már csak az, hogy mekkora is lesz ez a korrekció. Rees olyan becslésekre hivatkozik, amelyek szerint a Föld által hosszú távon eltartható emberek száma 100 millió és 3 milliárd között van. Tehát igencsak drasztikus összeomlást jósol, mindezek mellé sivár képet festett arról, hogy ez miképp történhet. 

Úgy véli, ahogy a bolygó egyes részei lakhatatlanná válnak, akadozó mezőgazdaságra, élelmiszerhiányra és esetleg elhúzódó éhínségre kell számítanunk. A tengerszint emelkedése a következő évszázad során számos tengerparti várost eláraszt; az országos autópálya- és tengeri közlekedési hálózatok felbomlásával más települések valószínűleg el lesznek vágva az élelmiszer-termelő helyektől, az energiától és más alapvető erőforrásoktól. Egyes nagyvárosi területeket nem lehet majd támogatni, és ezek nem is élik túl az évszázadot. 

Rees szerint a népességkorrekciót egy primitívebb jövő követi. Könnyen előfordulhat, hogy a jövőt valóban a megújuló energia hajtja, de emberi izom, vontatólovak, öszvérek és ökrök formájában, amelyeket mechanikus vízikerekek és szélmalmok egészítenek ki. 

A végzet hamis prófétája? 

A tudós disztópiája természetesen nem törvényszerű, Thomas Malthus már 1798-ban is az összeomlást vizionálta. Viszont az elmúlt 225 évben az emberiség mindig megtalálta a megoldásokat. Sokan vélik úgy, hogy egyelőre nincsenek meggyőző bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a Föld körülményei annyira megváltoztak volna, hogy elkerülhetetlen, vagy akár valószínű az emberi populáció összeomlása. Kérdés, hogy a termelékenység növekedésével és a technológia fejlődésével tudunk-e egyre több dolgot létrehozni úgy, hogy ehhez kevesebb erőforrást használunk fel. 

Abba is belekapaszkodhatunk, amit az ENSZ demográfusai jósolnak, hogy a népesség a 2080-as évek közepén éri el a csúcsot, körülbelül 10,4 milliárd fővel, majd kiegyenlítődik és csökkenésnek indul.  

Vajon a katasztrofális összeomlást megelőzhetjük-e a természetes lassulással, amely többek között a magasabb életszínvonalnak, a születésszabályozásnak és a fenntarthatósággal kapcsolatos perspektívák megváltozásának lesz az eredménye?  

Rees a tanulmányában mindenesetre keményen fogalmaz, hiszen érthető módon feldühíti az emberiség által a természetben okozott kár, és nem sajnálja eközben a rövidlátó politikusokat, a naiv technooptimistákat és a túlságosan reménykedő tudósokat. Ragaszkodik ahhoz, hogy nem az éghajlatváltozás a legnagyobb gond, amellyel az emberiség szembesül, hanem probléma mi vagyunk – vagy inkább az, hogy túl sokan vagyunk. 

A Rees-szel kapcsolatban felmerülő kérdések ellenére a tudós érveit nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. A kiváló ökológus több évtizedes munkájával kitűnik kortársai közül. . A múltra is támaszkodik, példákkal illusztrálva azt, hogy az emberiség történelme során számos jelentős civilizáció összeomlott és halt ki, gyakran az élőhelyük ökológiai  „túllövése”  miatt. Lehet, hogy meghökkentő, amit a tudós ír, ám elsősorban arra figyelmeztet, hogyha nem vigyázunk, ugyanez megismétlődik. 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn