Kína az egyetlen, amely ugyanolyan komolyan vette a dekarbonizációs ütemtervet, amilyen komolyan aláírta a Párizsi Megállapodást. A legnagyobb kibocsátók messze lemaradtak, az USA és az EU egyelőre a felzárkózásért küzd.

A 2016-ban aláírt, Párizsi Megállapodás néven a történelemben vonult klímaegyezményhez mintegy 200 ország csatlakozott, vállalva, hogy 2030-ig a dokumentumban foglaltaknak megfelelően csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást azzal, hogy a saját ütemtervük szerint átállnak a megújuló energiaforrásokra, fokozatosan száműzve a fosszilist.

A legnagyobb kibocsátó országok tűzték ki maguk elé a legambiciózusabb célokat: az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína, India és a Nagy-Britannia egymással versengve vállalták a nap- és szélenergia kapacitásnövelését a kitűzött dátumig. Mint a Visual Capitalist ábráján is látszik, a folyamat egyedül Kínának megy zökkenőmentesen, a többi gigász jelentősen lemaradt a saját maga által kitűzött célok eléréséhez vezető úton.

Az infografika az országok eredeti vállalását, az ahhoz szükséges éves átlag megújuló kapacitásnövelést mutatja, valamint azt, hogy ehhez képest mennyire haladtak 2022-ben.

Itt is Kína vezet

Kína a világ egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátója, ám toronymagasan az az ország, amelyik a legtöbbet tesz azért, hogy ez a megállapítás az ellenkezőjére forduljon. Vállalása szerint 2030-ra össz-energiatermelésének a 28 százalékát megújulókból fogja biztosítani. Ehhez évente 101 gigawattnyi szél- és napenergia-kapacitást kell biztosítania. Ezt nemcsak elérte, de magasan túl is szárnyalta: tavaly 170 gigawattot termelt, ha így folytatja, akkor a túlteljesítés miatt hamarabb eléri az általa megjelölt célt, mint 2030.

A többiek már nem voltak ennyire aktívak. India a szén-dioxid-kibocsátásának 40 százalékos csökkentését hímezte a zászlajára, amihez évente 16 gigawatt szélenergia- és 19 gigawatt napenergiakapacitás-növelést kellene elérnie. Tavaly ebből csak a nap esetében sikerült haladást mutatni (18 gigawatt), a szél szegmensében azonban csapnivalóan teljesített a mindössze 2 gigawattos eredménnyel.

A 35 gigawattos elvárt eredményből így csupán 20 lett, amivel az ország az egyik leggyatrább fejlődést produkálta.

Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, amely szintén nem brillírozott: 2030-ra 739 gigawatt megújuló energiát irányzott elő a saját maga számára, amelyhez évente 69 GW-os ugrások lennének szükségesek. Tavaly ebből összesen kevesebb mint a felét, 32 gigawattot sikerült produkálnia.

Az EU döcögve halad

Nagy-Britannia és az Európai Unió elszántan menetelnek ugyan, de továbbra is jelentős éves kapacitásnövelésre van szükségük, ha el akarják érni 2030-as vállalásaikat. A briteknél már javában dübörög a program. Ígéretük szerint az évtized végére az energiatermelésük 60 százalékát megújulókból fogják biztosítani: ehhez évente mindössze 7 gigawattos kapacitásnövelést kell produkálniuk, 2022-ben ebből ötöt sikerült elérni.

Ami az EU-t illeti, az energiaválság rendesen betett a nagyratörő terveknek.

A 86 gigawattnyi éves növelésből 54-et tudott valóra váltani, így nagyon meg kell hajtania a lovakat, ha energiaszekerével az élmezőnyben akar végezni.

A felsorolt államok együttesen a világ villamosenergia-fogyasztásának több mint 60 százalékát adják, ami élesen világít rá a felelősségükre a dekarbonizációs folyamatban. A következő években egyedül Kína az, amelynek az is elég, ha tartja a mostani tempóját. A többiek előtt kritikus hat esztendő áll: ennyi idő alatt kell utolérniük magukat és felzárkózni az ázsiai listavezető mellé.

***

Fotó: Panda alakú napelemfarm Kínában (MTI/EPA/Ho Hvi Jang)