A diplomáciai háttértárgyalásokon az Egyesült Államok elutasította azt az elképzelést, hogy Izrael újra megszállja a palesztin enklávét, ahogyan ezt Benjamin Netanjahu javasolta. Tette ezt azután, hogy Washington aggodalmát fejezte ki a jövőre vonatkozó stratégia hiánya miatt. Több lehetőség is terítéken van.  

Csak átmeneti időszakról lehet szó 

Hogyan képzeli el Izrael azt az időszakot, amely a Gázai övezetben a Hamász ellen vívott háborút követi, válaszul a palesztin iszlamista mozgalom október 7-én elkövetett, példátlan támadására? „Több mint egy hónapnyi harc után senki sem tud erre a kérdésre egyértelmű választ adni” – írta a közelmúltban a The Washington Post. Az elmúlt napokban az izraeli kormány adott egy első támpontot. Egy hete az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu kijelentette, hogy „Izrael határozatlan ideig teljes felelősséget vállal a palesztin enklávé biztonságáért”, amint a Hamászt felszámolják.  

„Sokak számára ez a Gázai övezet újbóli megszállásának tűnik, ahonnan a zsidó állam 2005-ben kivonult” – mutatott rá az amerikai napilap. Ennek szellemében – magyarázta a Ha’Aretz izraeli újság – az izraeli kormánykoalíció több héjája is a Gázai övezetben lévő izraeli települések újjáépítése mellett érvelt. Ez az Egyesült Államok által hivatalosan elutasított lehetőség.

Amit az izraeli vezetőktől hallottam, az az, hogy nem áll szándékukban újra elfoglalni a Gázai övezetet vagy visszaszerezni a terület feletti ellenőrzést”  

– jelentette ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter a múlt héten. Az USA diplomácia vezetője mindazonáltal hozzáfűzte, hogy lehet egy „átmeneti időszak”, ami árnyalja a washingtoni eltökéltség merevségét.  

Washington türelme is véges 

„Ez a nyilatkozat – mutat rá a Financial Times – néhány órával azután hangzott el, hogy John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője megismételte: Joe Biden amerikai elnök fenntartja azt az álláspontját, hogy a Gázai övezet izraeli erők általi megszállása nem helyes.” A brit lap arra is rámutatott: Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter nemrég kifejtette, hogy a háború után „sem Izrael, sem a Hamász nem fogja kormányozni Gázát”.  

Ahogy a Ha’Aretz egy másik cikkében írja, az Egyesült Államok kezdi elveszíteni a türelmét Izraellel szemben a gázai kivonulási stratégia, illetve a másnapra vonatkozó terv hiánya miatt. Washington az egyeztetéseken azt sürgette, hogy „ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint Afganisztánban és Irakban, amit az amerikai haderő tett”.  

Mik a lehetőségek? A Wall Street Journalnak adott interjújában Eli Cohen izraeli külügyminiszter szerint országa azt fontolgatja, hogy „a terület irányításának felelősségét átadja egy nemzetközi koalíciónak, amely az Egyesült Államokból, az Európai Unióból és a muszlim többségű országokból állna”.  

Blinken a maga részéről azt mondta, hogy szeretné, ha a Gázai övezet „egyesülne Ciszjordániával a Palesztin Hatóság irányítása alatt”.  

A Palesztin Hatóság azonban „számos kihívással nézne szembe egy Hamász utáni Gázai övezetben” – írta a The Guardian, nem utolsósorban azért, mert elnöke, Mahmúd Abbász népszerűtlen a palesztin lakosság körében. Eddig még egy megreformált Palesztin Hatóság lehetősége is ellenállásba ütközött – vélte a brit napilap.  

Útiterv a semmibe 

A Yediot Ahronot izraeli napilap felvázolta, hogyan nézhetne ki egy háború utáni útiterv, amely elvezethetne egy békés Gázáig. Kezdetben az izraeli hadsereg és a Sin Bet, a belföldi hírszerző szolgálat biztonsági intézkedéseket hozna, garantálva egy időben korlátozott jelenlétet, „amíg a palesztinok nem jelentenek többé biztonsági fenyegetést az övezet körüli izraeli közösségekre”. Az arab országok eközben biztosítanák a humanitárius segítségnyújtást. Mindez addig valósulna meg, amíg nem találnak tartós megegyezést a kétállami megoldásról, amely lehetővé tenné a hatalom fokozatos átadását a Palesztin Hatóságnak.  

Az izraeli újság szerint azonban ez a folyamat áttörhetetlen falakba ütközik az Izraelben hatalmon lévő jobboldali és szélsőjobboldali koalícióval, amelynek tagjai közül sokan ideológiailag ellenzik a palesztin állam gondolatát. Úgyhogy ez a terv is szép, csak épp jelenleg nem használható. 

Amikor eljön a pillanat 

Egymillió palesztin kiűzése ideiglenes vagy végleges intézkedés? – ezt a kérdést boncolgatta a Ha’Aretz baloldali izraeli napilap. A Gázai övezet északi felének visszafoglalása egyenlő egymillió palesztin civil „ideiglenes kiűzetésével”, otthonok tízezreinek lerombolásával. De vajon hosszú távon hogyan viszonyul majd ehhez a nemzetközi közösség, amely zömében a kezdetekben tapsolt ezekhez a rendkívüli intézkedésekhez? A világ közvéleménye eddig is megosztott volt a harcok megítélésében. A nagy kérdés az, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a bosszú képei átcsapnak egy nem várt hatásba, mégpedig tömeges elfordulásba Izraeltől. 

A fő stratégiai intézkedés, amelyet Izrael az október 8-án a Hamász ellen indított totális háborújában elfogadott, az enklávé északi palesztin polgári lakosságának ideiglenes kiűzése a Gázai övezet déli része felé, valamint az évszázados város teljes elpusztítása.  

Az izraeli hadsereg tevékenysége érthetően a taktikai műveletekre összpontosul: a megtámadott célpontok, a megölt terroristák és a felrobbantott, illetve elzárt alagutak számában összegezhető. 

 A palesztinok kiűzése, otthonaik romhalmazzá alakítása, valamint az élelmiszerek és üzemanyag Gázába való bejutásának korlátozása olyan intézkedések, amelyeknek nincs párjuk a korábbi konfrontációkban – állapította meg a Ha’Aretz. 

A gázaiak Izrael és a Hamász foglyai 

Izrael nem fog sietve kivonulni az enklávéból, nemhogy megengedné a palesztin civileknek, hogy visszatérjenek a Gázai övezet északi részén lévő otthonaikba. Végül is, mondják a cinikusok, ha ezek a palesztinok visszatérnek, akkor mi lesz velük? Nem marad semmi, se házak, se lakások, se utcák, se iskolák, se üzletek. Ki jön ide vissza? – szögezte le a zsidó újság. 

A háború egyik célja az ellenséges vezetők moráljának befolyásolása, nem csupán a csapataik megölése. Izrael az alagutakban elbarikádozott Hamász-erőkre kíván csapást mérni, és kiiktatni két fő vezetőjét, Jahia Szinvart és Mohammed Deifet, az október 7-i brutális támadás kitervelőjét.   

A Hamász már nincs abban a helyzetben, hogy rákényszerítse Izraelt arra, hogy a palesztin civilek visszatérhessenek otthonaikba. Az októberi vérengzéssel a háta mögött a szervezet nehezen tud nemzetközi nyomást gyakorolni Izraelre „a humanitárius válság elkerülése érdekében”, és arra kényszeríteni az izraeli hadsereget, hogy kivonuljon a Gázai övezetből.  

Ráadásul ha a Hamász-milicistáknak sikerül is súlyos veszteségeket okozniuk a zsidó hadseregnek, és Izrael a szárazföldi erőinek egészét vagy egy részét a zöld, demarkációs vonalig vonja vissza, a zsidó állam légi bombázásaival még mindig képes lesz megakadályozni a civil lakosság visszatérését – vonta le a következtetést a lap.  

A Hamásznak nincs eszköze a palesztinok megvédésére, mindenesetre nem is tesz erőfeszítéseket ennek érdekében. Abban bízik, hogy a civil áldozatok halmozódása arra kényszeríti a nyugati és arab kormányokat, hogy amennyire tudják, féken tartsák Izraelt. 

Kényszerkilakoltatás kontra „fordított Nakba” 

Jahia Szinvar és Mohammed Deif, amikor október 7-én parancsot adtak a mészárlásokra, számítottak-e Izrael ilyen reakciójára? Valószínű, hogy a zsidó állam politikai és katonai vezetőihez hasonlóan ők is úgy készültek, mint a korábbi konfliktusok során: intenzív bombázásokra, időben és térben korlátozott szárazföldi behatolásra, valamint a nemzetközi nyomásnak és a Tsahal elbizonytalanodásának köszönhetően elért tűzszünetre.  

Csakhogy az októberi vérengzés és a több mint 200 izraeli túsz sorsa gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Izrael sem tartotta valószínűnek a „fordított Nakbát” (a Nakbára, arabul katasztrófára utalva, amikor 1948-ban 750 ezer palesztin vándorolt ki vagy űzetett el a földjéről). Ám a Hamász kegyetlen akciói a Gázai övezetet határoló zsidó falvak ellen, amelyek 1948-ig arab falvak voltak, mindent felülírnak.  

Jahia Szinvar és Mohammed Deif a bunkerekben és alagutakban minden bizonnyal nem gondolták, hogy Izrael elűzi az enklávé lakóinak felét és romhalmazzá változtatja az otthonaikat.  

Ráadásul mindezt meg is tudja indokolni: a palesztin életek védelmét célzó humanitárius lépésnek nevezik. 

Szörnyű tél közeleg 

Ez a konfliktus csak most kezdődött, egy hosszú, véres és kimerítő háborúvá fajulhat. Izraelnek pedig gondoskodni kell a gázai terület déli részére elűzött egymillió palesztin civilről is, akiknek a hazatérési ideje ismeretlen. Ha Gázaváros és a közeli települések elpusztulnak, szinte teljesen elnéptelenednek, a Hamász nem lesz képes tovább irányítani az övezetet, ellentétben az előző tizenhat évvel. Izrael nem fog visszavonulni, nem engedi, hogy a palesztin civilek visszatérjenek otthonaikba és nem engedi Gázaváros újjáépítését, amíg a Hamász kezében van a terület kulcsa – ez a Ha’Aretz véleménye. 

A háború csak fokozódni fog. A képek egyre borzalmasabbak lesznek, új palesztin menekültek oszlopai tartanak a déli menekülttáborok felé, ahol már most is reménytelen a helyzet. Végül az esős évszak és a járványok veszélye döntő lesz. „Akkor meg fogjuk tudni – jósolta meg az izraeli lap –, hogy a nemzetközi közösség és az arab államok szakítani akarnak-e a korábbi gyakorlatukkal, amelyek a Hamászt hatalmon tartották.” Egy dolog biztos: szörnyű tél lesz.  

Címlapfotó: shutterstock