Írta: Bakajannisz Péter  

Óriásvállalatok vásárolják fel a családi házakat 

A 2008-as világgazdasági válság előtt az egyének és a pénzintézetek is jelentős kockázatot vállaltak a lakhatás terén: az előbbiek meggondolatlanul vették fel a jelzáloghiteleket, amelyeket az utóbbiak kínáltak. Az összeomlást követően viszont a tapasztalatuk jelentősen eltérő volt: az egyének nagy része elvesztette az otthonát, miközben a pénzintézetek mentőcsomagot és jelentős kormányzati támogatást kaptak.  

Ennek eredményeképpen a pénzügyi szektorban tevékenykedő óriások potyaáron tudták felvásárolni az ingatlanokat az akkoribban széteső ingatlanpiacon azoktól az emberektől, akik látták a vagyonukat eltűnni. Lényegében egy magas megtérülésű és alacsony kockázatú befektetésről volt szó, hiszen a befektetők alacsony áron megvásárolhatták a kinézett ingatlanokat, és a piac stabilizálódása után újra eladásra vagy leginkább kiadásra kínálhatták őket sokkal kedvezőbb áron. Azóta is a családi házak állandó befektetési lehetőséget jelentenek számos cég portfóliójában. 

Az adatokat viszont jobban megvizsgálva kiderül, hogy egy egyre jobban megerősödő jelenségről van szó: míg jelentős intézményi pénzösszegről a családiház-felvásárlásokban alig több mint egy évtizede nem lehetett beszélni, manapság nem ez a helyzet:  

a pénzügyi szektorban tevékenykedő óriások, mint például a BlackRock – a világ legnagyobb vagyonkezelője –, a Blackstone, a JPMorgan Chase, a Goldman Sachs és a Capital One, több száz millió dollárt fordítanak olyan cégek támogatására, amelyek családi házakat vásárolnak fel.  

Csak 2021 negyedik negyedévében a cégek 80 ezer házzal bővítették vagyonukat, ami az adott negyedév során az eladott összes családi ház körülbelül 18 százaléka. Noha a vásárlók nem mindegyike volt nagyvállalat, egy kiemelten magas számról van szó, ami 24 ezerrel magasabb, mint 2020 azonos negyedévében. 

Megdöbbentő adatokkal szolgál a pénzügyi és ingatlaninformációkat elemző CoreLogic, amely szerint  

2022-ben a vállalati befektetők az összes amerikai ház 22 százalékát vásárolták fel, azaz több mint minden ötödik ingatlan egy intézeti befektető kezébe került.  

A kaliforniai cég a legfrissebb jelentésében pedig kiemeli, hogy ez az arány 2023 első negyedévében stabilan 25 százalék felett maradt.   

Ezen túlmenően a pénzügyi óriásvállalatok nem állnak le a családi házaknál, és bővítik portfóliójukat: legfrissebb célpontjuk az ingatlanpiac legköltséghatékonyabb szegmense, azaz a mobilházparkok. 

Az egekbe ugrottak az árak  

A hatások már most is érzékelhetők: a vállalati spekuláció eredményeképpen az ingatlan- és albérletárak az egekbe ugrottak. A Redfin ingatlanbrókercég legutóbbi jelentése szerint a lakhatás megfizethetősége történelmi mélypontra süllyedt az Egyesült Államokban: a 2022-ben jegyzett házak kevesebb mint egynegyede tekinthető megfizethetőnek a tipikus amerikai lakásvásárló számára, jelenti a seattle-i székhelyű vállalat. 

Eközben az atlanti óceán ezen oldalán sem más a helyzet: az Egyesült Királyságban a legnagyobb brit jelzáloghitelező – a Halifax – megjegyezte, hogy a házak a városok körülbelül 80 százalékában megfizethetetlenek az átlagos vásárló számára, miközben a Yorkshire Building Society (YBS) frissebb kutatása is arra mutat rá, hogy a brit vevők közel 80 százaléka gondolja azt, hogy a lakástulajdon az elit privilégiumává vált. 

A MetLife – a világ egyik legnagyobb biztosítója – elemzésében kiemeli, hogy az intézeti befektetők a 2008-as pénzügyi válságot követően könnyű profitra tehettek szert, mivel sok ingatlanhoz elég alacsony áron jutottak hozzá, amelyeket a későbbiekben magas bérekért tudtak kiadni. Az utóbbi évek zökkenő gazdasági környezetében azonban e profitrés kezdett csökkeni, ezért a vállalati bérbeadók megemelték a bérleti díjakat, hozzáadtak olyan járulékos összegeket, amelyek növelik a bérlők terheit, ezáltal áthárítva a költségeket a környező közösségekre. 

Ez a jelenség viszont nem meglepő az óriásvállalatok körében: az utóbbi pár évben már szinte gyakorlattá vált, hogy a cégek az infláció ürügyén emelik az árakat, hogy még nagyobb profitra tegyenek szert, ezáltal feljebb húzva az inflációt. 

Veszélyben a magántulajdon?  

Azonban nem csak a magas árakhoz kapcsolódó aggodalmak jelentkeznek. Sokan arra hívják fel a figyelmet, hogy az  

effajta vállalati spekuláció az adott ágazatban komolyan mérsékelheti a magántulajdon jogát, ahogyan elzárhatja nagyon sok emberektől a vagyonteremtés lehetőségét is. 

Elég belegondolni abba, hogy e óriásvállalatoknak lehetőségük van arra, hogy készpénzes ajánlatokat tegyenek egy ház vásárlására, ezáltal nem kell hagyatkozniuk egy jelzáloghitel jóváhagyására, mint egy tipikus lakásvásárlónak – azaz a versenyképességi különbség egyértelmű.  

Ezáltal felmerül az aggodalom, hogy akár egy a vállalatok által uralt, centralizált ingatlanpiac is lehet a végkimenetel, amely a haszonmaximalizálás mellett teljes kontrollt kínálna az oligolisztikus helyzetben lévő vállalatoknak.  

Bár a szakértők szerint még nincs fenyegető vállalati részesedés az ingatlanpiacon, a MetLife által szolgált adatok az imént említett aggasztó trendet támasztják alá: az amerikai befektetési tanácsadó becslései szerint 2030-ra az intézményi befektetők mintegy 7,6 millió házat, vagyis a piacon lévő összes családiház-bérbeadás több mint 40 százalékát birtokolhatják az Egyesült Államokban. 

Márpedig egy ház birtoklása a jólét növelésének nagyon fontos eszköze. A vásárlása már eleve is nehéz a legtöbb ember számára, és 

ha a pénzügyi óriásvállalatok letarolják a piac egy jelentős részét, valóban felmerülhet a veszély, hogy a saját játékszabályaik szerint irányíthatják azt – ahogyan azt már több szektorban is történik –, kiszorítva ezáltal az átlagos vásárlókat a tulajdon lehetőségétől.

Címlapfotó: Shutterstock