„Spanyolország nagy része undorodik ettől a politikai alkudozástól, mert látják, hogy Sánchez bármire hajlandó, hogy La Moncloában maradhasson – ez volt még a múlt heti értékelése Raul del Pozo tévés kommentátornak, aki így folytatta: – Nincsenek skrupulusai, és kész feláldozni a spanyolok közötti egyenlőséget a személyes ambíciói oltárán.” 

A 2017-es elszakadási kísérlet 

Azóta ez már meg is valósult: még ideglenes kormányfőként amnesztiában részesítette azokat a katalán vezetőket, akik 2017-ben megpróbálták elszakítani Spanyolországtól az északi tartományt. Hat éve a katalán szeparatisták illegális népszavazást tartottak az önrendelkezésről, és bejelentették a függetlenséget.  

A központi kormány az alkotmányellenes lépést nem hagyta annyiban, és a rendőrség erejével érvényt szerzett a törvénynek. Az akció katalán szervezőit letartóztatták, néhányan közülük külföldön kerestek menedéket. Az Együtt Katalóniáért (Junts per Catalunya) párt vezetőjét, Carles Puigdemontot Belgium fogadta be. 

A több mint száz letartóztatott, majd elítélt közül jó néhányan már visszanyerték a szabadságukat, de a főkolomposok 10 évnél többet kaptak. 

Hogy tisztán lássunk a katalán függetlenség ügyében, az Együtt Katalóniáért párt még a saját tartományában sem volt többségben, egy baloldali radikális függetlenségpárti tömörülés, amely nem elégszik meg a kiterjedt autonómia biztosította kivételes jogkörökkel, csak a függetlenség számára az üdvözítő megoldás. 

Személyes ambíció 

Két évvel ezelőtt, amikor Pedro Sánchez megkegyelmezett kilenc függetlenségpárti katalán vezetőnek, akiket tizenhárom esztendő börtönbüntetésre ítéltek, többségüket lázadás miatt, az intézkedés már ekkor sem váltott ki rokonszenvet a közvéleményben. A bírálók zöme úgy vélte, hogy ez az alkotmányt megsértő politikusok indokolatlan, kiváltságokkal történő felruházását jelenti. 

Most miért került elő ez a történet? Mert

a júniusi parlamenti választáson hiába érte el a spanyol jobboldali Néppárt az első helyet, még a radikális Voxszal sem tudta megszerezni – pár szavazat híján – a többséget a Cortesben, a parlament alsóházában.

Így a kormányalakítási szándéka kudarcot vallott.  

Az eddig koalícióban kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspártnak (PSOE) sem volt esélye erre, kivéve, ha egyezségre jutnak a nacionalista katalán és baszk régió képviselőivel. Volt egy kimondatlan szabály a spanyol politikai élet jobb- és baloldalán: azokkal, akik az állam egysége ellen törnek, nincs együttműködés.  

Ám most mégis. Pedro Sánchez, a korábbi miniszterelnök nem tudta elengedni a kormányrudat, és megállapodott a katalán szélsőségesekkel az amnesztiáról, amelyek során vezetőikre szabadság vár, és külföldi száműzetésükből is hazatérhetnek. A hatalom megőrzése érdekében a jóvágású Pedro Sánchez kimutatta a foga fehérjét: neki semmi – még az egységes Spanyolország – sem drága, csak hogy miniszterelnök maradhasson. Ehhez pedig elég volt az Együtt Katalóniáért hét képviselője, akik igennel szavaztak a kormányra. Az amnesztiatörvény minden olyan bűncselekményre kiterjed, amelyet „Katalónia elszakadásának vagy függetlenségének követelése, előmozdítása vagy megszerzése céljából követtek el, különösen 2017-ben”. 

A katalánoknak lehet? 

E törvény nélkül – ami a Junts számára a három hónapig tartó titkos tárgyalásokon elengedhetetlen előfeltétel volt – nem maradhatna Pedro a kormányfői székben. A szocialista vezető kénytelen lenne visszaadni kormányalakítási megbízatását, és új, megjósolhatatlan kimenetelű választásokba kellene belemennie. Ehelyett a múlt héten lezongorázta az összes hivatalos teendőt, hétfőn megnevezte kabinetje tagjait és megalakult Pedro Sánchez új baloldali koalíciós kormánya. 

Az amnesztiatörvényt nemcsakhogy haraggal fogadta a spanyolok zöme, hanem az egész társadalomba éket vert.  

Ez valóságos politikai földrengést jelent egy olyan országban, ahol az utolsó ilyen típusú jogszabály 1977-ben lehetővé tette a Franco-diktatúra gaztetteinek tisztára mosását.  

Számos ellenzője szemében az új törvény biankó csekknek tűnik, mivel az elszakadáspártiak rejtett támogatása bármikor visszaüthet. Mások azt vetik Pedro szemére, hogy hozzájárul a bűncselekmények jogi feledésbe merüléséhez. Azoknak is igazuk van, akik a törvény előtti egyenlőséget említik, amely a jelek szerint nem vonatkozik a katalán politikai vezetőkre. 

Egy másik aggasztó bizonyosság, hogy a jobboldali erők, amelyeket több konzervatív csoport támogat, már most nem látnak legitimitást ebben a beiktatásban, és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megakadályozzák vagy legalábbis lefékezzék a gazemberségnek tekintett amnesztiát. 

Múlt kedden a szenátus, ahol a Néppárt és a Vox abszolút többségben van, módosította a belső szabályzatát azzal a céllal, hogy két vagy akár három hónappal késleltesse a törvény végrehajtását. De végül úgyis megy majd minden a maga útján. Tíz egymást követő napon keresztül országszerte tüntetéseket tartottak, amelyeken az amnesztiát hazaárulásnak minősítették. A megmozdulások résztvevői ellen a rendőrség rendkívül durván lépett fel. 

Harc minden szinten 

Alberto Nuñez Feijóo ellenzéki vezető kijelentette: „Nem hallgatunk addig, amíg ezt az igazságtalan törvényt meg nem semmisítik és új választásokat nem tartanak.” Az ügyvédek, bírák, közjegyzők és pénzügyi ellenőrök egyesületei általános mozgósításra szólítottak fel, hogy megállítsák azt, ami elfogadhatatlan az országnak.  

A jobboldal számára Carles Puigdemont továbbra is bűnöző marad, akit a bíróság megbüntetett, és amnesztiája egyenértékű lenne a jogállamiságon egy hatalmas rés keletkezésével. Ugyanis mi a garancia arra, hogy a katalán szeparatizmus egyszerre csak megszelídül, és a demokratikus arcát mutatja? – teszik fel a kérdést az ellenzéki oldalon. 

Bár Pedro Sánchez szereti, ha nagy építőként tekintenek rá, a saját személyes érdekeitől vezérelve a Spanyol Királyság lerombolója – így összegezhető az ellenzék véleménye a kormányfőről. Az ottani média hemzseg a jogi szakértők cikkeitől, amelyek azt fejtegetik: az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság, amelyeket a jobboldali politikusok hamarosan beadványaikkal látnak el, milyen döntést hoz majd a törvény megítélésekor. A Vox feljelentést tett a kormányzó szocialisták ellen korrupció és a hatalmi ágak szétválasztásának figyelmen kívül hagyása miatt.  

Párbeszéd és megbocsátás 

A csata nemzetközi dimenziót ölt, hiszen Brüsszelben is zajlik, ahol a spanyol szocialisták és konzervatívok védik a saját kezdeményezésüket. Az előbbiek a katalán szeparatisták nevét akarják tisztára mosni, utóbbiak szerint ez megkérdőjelezi a spanyol nemzet demokratikus pilléreit. Ezek az összecsapások a következő hónapokban tovább fokozódnak. Sánchez azt is kérte az EU-tól, hogy a baszk, a katalán és a galíciai kapja meg az unió hivatalos nyelveinek státuszát. 

Mivel magyarázza Pedro Sánchez az amnesztiatörvényt? 

 Párbeszéd és megbocsátás, ez lehet, ami elvezet a sebek begyógyulásához. A változó politikai környezetben Sánchez úgy is bemutatható, mint egy szocialista vezető, aki amennyire csak tudja, megpróbálja észszerű alkalmazkodással összefoltozni a különböző nemzetiségekből álló királyság egységét. „A párbeszéd és a megbocsátás révén garantálni fogjuk Spanyolország egységét” – jelentette ki parlamenti beszédében.  

Demagógiából jeles 

Ezért a szocialista kormányfőnek sem kell egy kis demagógiáért a szomszédba szaladnia! A július 23-i parlamenti választások estéjéig a kormányfő ellenezte a spanyol társadalmat mélyen megosztó intézkedést. „Az amnesztia segíthet leküzdeni a Katalóniában megnyílt szakadékot. A hat évvel ezelőtti elszakadási kísérlet a legnagyobb intézményi válságot jelentette a Franco-diktatúra 1975-ös vége óta Spanyolországban” – ez mai véleménye, amely gyökeresen megváltozott. 

A demokratikus átmenet örökségét most olyan szereplők kérdőjelezik meg, akik nem ismerték sem a francóizmust, sem a polgárháborút, miközben a szembenállás a bal- és jobboldal között egyre erősödik.

Az ellenzék szerint, bár ma még teljes egészében nem látszik, a jelenlegi kormányzati többség összehozásának az árát éveken belül a spanyolok a saját bőrükön fogják érezni.  

Ez ugyanis azoknak a katalán erőknek a sikere, akik változatlanul hisznek egy független Katalóniában. Ők nem az autonómia hívei, csak látszólag vonultak fegyverszünetre. Kitartó taktikájuk eredményt hozott, mindig csak egy lépéssel kerülnek közelebb végső céljukhoz, de előbb vagy utóbb elérik azt. A spanyol társadalom legalább fele ezért érez tehetetlen dühöt Pedro Sánchez árulása miatt.  

Címlapkép: Shutterstock 

Jelen írással a Makronóm Blog nem szándékozik állást foglalni a konfliktusban, a cikk célja csupán a tényközlés és a tájékoztatás.