Váratlan ajánlat

Tokelau egy csendes-óceáni, három atollból álló szigetlánc, amely formálisan Új-Zéland területe. A lakossága nemrég érte el az 1400 főt, és ez volt az utolsó hely a földön, ahová a telefont bekötötték, 1997-ben. Ennek ellenére a .tk doménnek több felhasználója volt, mint bármely más országnak.

2000-ben Joost Zuurbier, egy amszterdami internetes vállalkozó felajánlotta, hogy kezelné Tokelau országkódos legfelső szintű doménjét, vagyis a ccTLD-t – az URL végére ragasztott rövid kétjegyű karaktersorozatot. Tokelau egészen idáig nem is tudta, hogy járna neki egy ccTLD.

Az internetes országkód legfelső szintű doménje (Country code top-level domain – ccTLD), amelyet általában egy ország, szuverén állam vagy országkóddal azonosított terület számára használnak vagy tartanak fenn. Az országkód-kiterjesztési alkalmazások 1985-ben kezdődtek.

Zuurbier végül bérbe vette a csúcsszintű doménnevet. A holland üzletember első dolga volt, hogy bevezesse a széles sávú internetet a szigeteken, hiszen a meglévő 4 telefonvonalat nem terhelhette le. A tokelauiak kialkudták, hogy a .tk domének regisztrálási jogáért cserébe, 120 laptop és egy műholdvevő készülék megszerzésén túl, ingyen elérhető legyen az internet a lakosok számára. Így az 1990-es évek végén ez lett a második legkisebb hely, amelyhez domént rendeltek.

Villámgyors népszerűség

Az országok doménjeit általában alacsony profilú alapítványok, kormányzati ügynökségek vagy hazai távközlési cégek üzemeltetik, amelyek pár dollárért regisztrálják az adott doménnevet. A visszaélések megelőzése érdekében ezek a szervezetek nyomon követik a laptopokat, és információkat kérnek arról, kik regisztrálnak. Tokelau esetében azonban volt egy probléma.

Mivel Tokelau nem tudta finanszírozni a saját doménje működtetését, Zuurbier cége, a Freenom felkínálta, hogy a világ minden részéről bármely felhasználó egy évre ingyenesen regisztrálhasson egy doménnevet a .tk jelzéssel. A terv az lett volna, hogy hirdetéseket helyeznek el ezeken az oldalakon, amelyeket a felhasználók díj ellenében távolíthatnak el.

Az adathalász, vírusterjesztő és egyéb rosszindulatú oldalak készítőinek tetszését gyorsan elnyerte az ingyenes, gyors és ellenőrizhetetlen kiszolgálás. A Freenom 2009-ben eltörölte a reklámokat, és pénzt kért a céges weboldalakért, a nagyobb forgalmú címekért és a könnyen megjegyezhető (vagyis értékes), négy vagy kevesebb betűből álló címek regisztrálásáért.

2011-re már közel 5 millió doméncímet regisztráltak, 2012-ben átlépték a 10 milliót, 2013-ban a 15-öt, majd elérték a 25 milliót. Ezzel a .tk lekörözte a német .de (16 millió), a kínai .cn és a brit .uk (11-11 millió) domént.

Az alvilág eluralkodása

Mivel, ellentétben a többi doménnel, a .tk-s címeket ingyenesen kínálták, gyorsan rátelepedett az alvilág. A csalók elkezdtek .tk-s webhelyeket használni jelszavak és fizetési információk begyűjtésére, pop-up hirdetések megjelenítésére vagy rosszindulatú programok továbbítására.

Mindez bemocskolta Tokelau hírnevét – ahol a lakosság nem igazán tudta, hogy mi történik. A szigetország a spam globális fővárosává vált, és a szakértők azzal szembesültek, hogy Tokelau nemzetközi helyzete, szuverenitása is múlhat ezen.

Jó tíz év telt el, mire egy új-zélandi rendszergazda figyelmeztetett a tokelaui domén felhasználóira. Pornográfia, dzsihadista nézetek vagy a Ku-Klux-Klan tartalmai egyaránt terjedtek a .tk-s webhelyeken, de Kína által támogatott hackerekre, kémekre is bukkantak.

Miután mindez kiderült, Zuurbier saját költségén továbbképzést szervezett a tokelaui minisztereknek és tanácsadóknak Hollandiában (még a franciaországi rögbi-világbajnokságon szereplő Szamoa meccseire is elvitte őket!). Az utazás követően azonban a vállalkozó kezdett elmaradni a Tokelaunak ígért több száz ezer dolláros kifizetésekkel. Zuurbier nem válaszolt a szigetlakók e-mailes megkereséseire, ezért szakítani igyekeztek vele.

Az Internet NZ-vel kezdtek tárgyalásokat, amely az új-zélandi doméncímet üzemelteti. A megbeszélések közben Zuurbier is újra felbukkant, és megígérte, megtisztítja a .tk doméneket, ezért új szerződést kötöttek vele. Az ígéretek azonban nem teljesültek, így 2023 nyarán újrakezdődtek a tárgyalások Tokelau és az Internet NZ között.

Az egyszerű tokelaui lakosok persze minderről vajmi keveset tudnak, esetleg azok csodálkoznak, akiknek valamilyen kapcsolata van a külvilággal, hogy miért is tekintenek furcsán a .tk végződésű címekre. Akkor döbbennek rá, hogy a szigeteken élők nevét olyan bűnökkel keverték össze, amelyeket itt az emberek nem is értenek.

Persze Zuurbiernek is megvannak az érvei, mondván nem volt könnyű több millió dollárt költeni a rendszer kiépítésére, amire Tokelaunak soha nem lett volna lehetősége.

A Tokelau-szigetek a 3300 kilométerre fekvő Új-Zélandhoz tartozó három polinéziai atollsziget elnevezése. Bár van önkormányzata, Új-Zéland külbirtoka. Ugyan Tokelau szerepel az ENSZ gyarmati listáján, de a státuszt Új-Zéland évek óta szeretné megváltoztatni, és társult állammá nyilváníttatni a területet.
A tokelauiak azonban szeretnének megmaradni „gyarmatnak”, ugyanis a gazdasága veszteséges, és csak Új-Zéland támogatásával képes működni. A miniállamocska összes bevétele félmillió dollár körül van, míg a kiadásai nagyságrendileg 2,8 milliósak. A lakosság vásárlóereje alacsony, kb. 1000 dollár/fő/év. Egy 2011-es felmérés szerint 1411 fős volt a lakosság. A szűkös helyi erőforrások miatt a szigetek túlnépesítettnek tekinthetők, ami magyarázza az elvándorlást. Jelenleg kb. 6800 tokelaui Új-Zélandon él.
A kis régió fő jövedelme az idegenforgalomból származik. A három sziget összterülete 10 km². A szigetek legmagasabb pontja mindössze kb. két méterre helyezkedik el a dagályszinttől.

(Forrás: Technology Review)

Címlapfotó: Shutterstock