Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Az Iráni Iszlám Köztársaság a Perzsa-öbölben folytatott hadviselésétől kezdve Oroszország Ukrajnával szembeni támogatásán át az olyan terrorszervezetek, mint a Hamász és a Hezbollah támogatásáig véget nem érő kihívást jelent a nemzetközi biztonság számára. De Nyugaton mégis a leginkább aggodalomra okot adó kérdés az iráni atomprogram. Bár az ország hivatalosan polgári célú energiatermelésre irányuló céljai továbbra is vitathatók, Nyugaton egyetértés van abban, hogy Teherán olyan nukleáris technológiát sajátít el, amellyel képes atomfegyverek előállítására is. 

Ez két nagyon fontos kérdést vet fel: Irán tesz-e lépéseket a nukleáris katonai képességek megszerzése felé, vagy végül tartózkodni fog ettől? Milyen következményekkel járnának ezek a döntések? 

Irán áhítozása a nukleáris technológiára 

A közel-keleti ország évtizedek óta részt vesz mind rejtett, mind nyílt nukleáris erőfeszítésekben. Bár a programmal kapcsolatos aggodalmak az 1990-es évekre nyúlnak vissza, amikor Oroszország a busehri atomerőmű építését erőltette, az aggodalmak a 2000-es évek elején fokozódtak. Ekkor merült fel, hogy Irán be nem jelentett nukleáris tevékenységet folytat, és a gyanú szerint megsértette a Teherán által 1970-ben ratifikált nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló kontraktusban (NPT) foglalt kötelezettségeket. Az atomsorompó-szerződés célja, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek és technológia elterjedését az öt eredeti atomhatalmon kívülre, ugyanakkor lehetővé teszi a békés polgári célú nukleáris programokat és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bizalomépítő ellenőrzését. Bár Irán régóta ragaszkodik ahhoz, hogy nukleáris programja békés célú villamosenergia-termelésre irányul, az urándúsításban való be nem jelentett részvétele különös aggodalomra ad okot. Ez a folyamat egyaránt alkalmazható alacsonyan (LEU) és magasan dúsított urán (HEU) előállítására. 

Dúsított urán: Az urán az egyik leggyakoribb elem a földkéregben. A dúsított uránt a természetben előforduló urán feljavításával állítják elő. A dúsítás növeli az energiatermelésre felhasználható U–235 uránatomok koncentrációját. A természetes uránlelőhelyek körülbelül 0,7 százalékban tartalmaznak U–235 izotópot. Az alacsony dúsítású urán vagy LEU dúsítási szintje névlegesen 4,95 százalékig terjed. A LEU alkalmas egy tipikus könnyűvizes reaktor üzemanyagának előállítására, amely a világon a nukleárisenergia-termelésben legszélesebb körben használt reaktortípus. A nagymértékben dúsított urán (HEU) 20 százalékos vagy magasabb U–235 koncentrációjú. A fegyverminőségű változat általában 85 százalék vagy annál több U–235 izotópot tartalmaz. Az első uránbomba, amelyet az USA 1945-ben használt, 64 kilogramm 80 százalékos dúsítású U–235-öt tartalmazott. 

Teherán meggyőzése eddig sikertelen 

Az iráni atomprogram bővülésének megfékezése érdekében 2015-ben az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Európai Unió, Kína és Oroszország részvételével többoldalú nemzetközi megállapodás született Iránnal Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) néven. Nukleáris programjának korlátozásáért és a további nemzetközi megfigyelés, valamint ellenőrzés engedélyezéséért cserébe Irán számos előnyben részesülne, többek között a külföldön tartott, befagyasztott pénzügyi eszközök felszabadításában és egyes, de nem minden büntető gazdasági szankció alóli mentesítésben. A JCPOA feltételezte, hogy a megállapodásban foglalt korlátozások alapján a közel-keleti országnak legalább egy évbe telik, amíg felhalmozza a nukleáris robbanófejhez szükséges hasadóanyagot, ami elegendő időt biztosít ahhoz, hogy felfedezzék Teheránnak a programja militarizálására irányuló szándékát, majd beavatkozzanak annak megakadályozása érdekében. 2018-ban, Donald Trump elnöksége alatt, a JCPOA-ban észlelt hiányosságok miatt, beleértve a kritikus rendelkezések lejáratát, az ellenőrzési és megfelelési problémákat, valamint a ballisztikus rakétákra vonatkozó korlátozások hiányát, az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból. Ennek eredményeképpen Irán már nem tekintette magát a JCPOA által kötelezettnek. A NAÜ 2019 közepén megállapította, hogy Irán megszegte a megállapodást. 

A 2021 januárjában hivatalba lépett Joe Biden alatt az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megbeszéléseket folytat Iránnal egy hosszabb és erősebb JCPOA-szerű megállapodásról, amely az elődje mélyen problematikus kérdéseit kezelné. A Bécsben folytatott tárgyalásokon azonban mindeddig nem sikerült feléleszteni a 2015-ös megállapodást, illetve újat kötni. 

A Teherán nukleáris programját felügyelő és arról jelentést készítő NAÜ szerint Iránnak a Fordóban található föld alatti létesítményében lévő, 60 százalékos tisztaságúra dúsított uránkészlete tovább nőtt. A pártatlan amerikai kongresszusi kutatószolgálat 2023. októberi jelentése további megfelelési problémákat sorol fel, többek között az urándúsításhoz használt centrifugák számát, típusát és helyét, valamint a robbanófej összeszereléséhez felhasználható uránfémek gyártását. Ha ezek az értékelések pontosak, Irán gyorsabban és nagyobb koncentrációjú uránt tud előállítani, mint korábban. 

Ennek eredményeképpen az úgynevezett kitörési idő (az az idő, amire Iránnak szüksége van ahhoz, hogy előállítsa az egyetlen nukleáris fegyver összeszereléséhez szükséges fegyverminőségű uránt) lényegesen rövidebb, mint a JCPOA keretében elképzelt. A NAÜ most azt állítja, hogy Teheánnak több bombához elegendő dúsított uránja van.  

Az amerikai kongresszusi jelentés becslése szerint Irán ma már képes arra, hogy egy-másfél hét alatt fegyverminőségűre dúsítsa az uránt. 

Irán szállítási rendszert is fejleszt? 

Egy országnak azonban hordozórendszerre is szüksége van ahhoz, hogy egy nukleáris fegyver katonai szempontból jelentős legyen: egy rakétára vagy bombázóra, amely az atombombát célba juttatja. Sokan úgy vélik, hogy Teherán jelentős lépéseket tett egy nukleáris rakéta kifejlesztése terén. Már most is a Közel-Kelet legnagyobb hagyományos rakétaarzenálját tudhatja magáénak, amely képes lefedni az egész régiót, Dél-Európa és Oroszország egy részét, sőt még Nyugat-Kínát is. Irán 2023-ban azzal büszkélkedett, hogy a Fattah hiperszonikus rakétával bővítette haderejét. 

Feltételezések szerint Teherán nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákon is dolgozik a jelenleg műholdak indítására használt polgári űrprogram álcája alatt. Figyelemre méltó, hogy a polgári űrhajóhordozó eszközökben használt technológia hasonlít az interkontinentális ballisztikus rakétákban (ICBM) lévőhöz.  

Irán ballisztikus rakétái 

Képes-e Irán a nukleáris robbanófejek építésére? 

Az utolsó felmerülő kérdés az, hogy képes-e nukleáris robbanófejet építeni egy hordozórakétához. Egyrészt hiányzik egy föld alatti vagy feletti nukleáris teszt, amely segítené a robbanófej kifejlesztését és bizonyítaná a műszaki koncepcióját. Másrészt, bár kockázatos, de a legújabb generációs szuperszámítógépeken végzett szimulációk potenciálisan szükségtelenné tehetik az ilyen teszteket. 

Mit várjunk? 

Irán végül eldönti, hogy atomhatalommá akar-e válni vagy sem. Ennek az elhatározásának messzemenő következményei lesznek.  

Kevésbé valószínű forgatókönyv jelenleg, hogy elmarad a nukleáris kitörés. Az iráni program irányával és végső céljával kapcsolatos megalapozott aggodalmak ellenére Teherán végül úgy dönthet, hogy nem csatlakozik a 9 általános nukleáris hatalomhoz. Jelenleg az atomsorompó-szerződés értelmében öt országot neveztek meg ilyennek, és nyolc nyilvánosan bejelentette, hogy atombombát robbantott. Irán dönthet úgy, hogy a nukleáris programját a jelenlegi és jövőbeli atomreaktorainak táplálására szolgáló LEU előállítására korlátozza, így nem lesz szükség külföldről, például Oroszországból történő importra. Tekintettel az ország olaj- és földgázvagyonára, ez drága stratégiának tűnhet. A hazai LEU-termelés azonban felszabadítaná Iránt arra, hogy több fosszilis tüzelőanyagot exportáljon, ami a kormányzati bevételeket és a gazdaságot erősítené, miközben villamosenergia-fogyasztása nagyobb mértékben támaszkodna az atomenergiára. Továbbá, ha a nukleáris programját nem titkos, katonai célú tevékenységként, hanem polgári céllal folytatná, javíthatná a kapcsolatait a nemzetközi közösséggel. Reálisan nézve azonban a síita rezsim tekintélyelvű jellege, a muszlim világban érzékelt ambíciói és a szunnita szomszédokkal, az Egyesült Államokkal, Izraellel és általában a Nyugattal szembeni ellenséges viszonya miatt ez a forgatókönyv nem túl valószínű – hacsak nem történik radikális rendszerváltás Iránban. 

Sokkal valószínűbb szcenárió a nukleáris kitörés. Bár lehet, hogy csupán nyomásgyakorlási taktika, hogy pozícióelőnyt teremtsen a JCPOA-t követő megállapodásról szóló tárgyalásokon, Irán nukleáris programjának a pályája egészen riasztó.  

Teherán karnyújtásnyira van attól, hogy nukleáris fegyvert szerezzen, valószínűleg egy éven belül, amennyiben úgy dönt, hogy ezt megteszi.  

Egy külföldi ország (például Észak-Korea, Oroszország vagy Kína) vagy egy külföldi szervezet külső segítsége lerövidítheti ezt az időtávot. Egy atomfegyver bevetésével Irán lenne az első muszlim ország a Közel-Keleten, amelynek ilyen bombája van, a világ két muszlim állama közül az egyik – a másik Pakisztán. Egy ilyen teljesítmény presztízst és státuszt adna Iránnak. Egy nukleáris arzenál nagyobb nemzetközi cselekvési szabadságot biztosítana Teheránnak, túlszárnyalná szomszédai hagyományos katonai elrettentő erejét, emellett elrettentené az Izrael és az Egyesült Államok által érzékelt fenyegetésektől. Várható viszont, hogy ez jelentős instabilitást okozna a Közel-Keleten, felszítva a fegyverkezési versenyt és a további nukleáris proliferáció lehetőségét a régióban, többek között két regionális hatalom, Szaúd-Arábia és Törökország által.  

Az iráni atomprogram elleni katonai fellépés minden bizonnyal egy ponton lehetséges, mielőtt Teherán bombát építene. Egy ilyen csapás sokkoló hullámokat keltene a régióban és az egész világon, emellett zavarokat okozna az energiapiacokon. Míg Irán nukleáris programja békés villamosenergia-termelésre korlátozódhat, Teherán nagy geopolitikai ambíciói, regionális rivalizálása, bővülő nukleáris infrastruktúrája, ballisztikusrakéta-programja, valamint nemzetközi kalandvágya sajnálatos módon egészen másra utal. Következésképpen ez a forgatókönyv a legvalószínűbb. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: MTI/EPA/Legfőbb iráni vezető hivatala