Sok kritika érte az ENSZ 1995 óta megrendezett éves klímatalálkozóit: nem elég hatékonyak, nyüzsögnek a vállalati lobbisták, nyelvtani értelmezéseken folyik a vita és jellemzően nem születnek kötelező erejű ígéretek. Nyolc éve itt fogadták el a Párizsi Megállapodást, amely a globális felmelegedés megfékezése érdekében tűzött ki célokat, de ezek idáig nem igazán teljesültek. Vannak azonban, akik rámutatnak, hogy ez az egyetlen fórum, ahol még mindenki – gazdag országoktól kezdve a kevésbé jelentősekig – szóhoz juthat. 

 A Politico összeszedte, hogy a legbefolyásosabb szereplők milyen érdekekkel, tervekkel, stratégiával érkeznek a találkozóra. Lássuk! 

Az Egyesült Államok stratégiája 

Biden kihagyja az idei csúcsot egy halom politikai és egyéb nehézség miatt. 

Donald Trump megelőzte őt a közvélemény-kutatások szerint, a közel-keleti háború megosztja progresszív táborát, a kongresszus felének republikánus ellenőrzése miatt pedig szintén nehéz lesz eleget tennie az egyre növekvő igényeknek a nemzetközi klímasegélyezés terén. 

Az elnök helyett John Kerry speciális klímaügyi megbízott képviseli az amerikai álláspontot. 

Az Egyesült Államok az új széntüzelésű erőművek engedélyezésének azonnali beszüntetését fogja szorgalmazni, a világ minden országában – mondta. 

Ez részükről könnyű kérés, hiszen az amerikai energiamixben egyre inkább háttérbe szorul a szén. A felmelegedést okozó gázok közül azonban a szén-dioxid a legkárosabb, így a kibocsátás csökkentése egyértelmű kiindulópont. 

Egy Kínával közös nyilatkozatban az USA kifejezte, támogatja a globális megújuló energiakapacitás megtriplázására való törekvéseket 2030-ig, ami az EU által kitűzött cél, emellett a hazai kapacitások bővítésének felgyorsításán is dolgozni fog.  

Washington azt is szeretné, hogy még több állam foglalkozzon a szén-dioxid mellett az üvegházhatású gázok visszaszorításával, és helyezze ezt előtérbe klímacéljai között.  

A nem szén-dioxid-gázok jelentősen hozzájárulnak a klímaváltozáshoz, ugyanakkor az államoknak csupán a fele foglalkozik ezek korlátozásával. 

Viszont a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos amerikai álláspont összességében kevésbé egyértelmű. A párizsi klímacélok amerikai értékelésében felszólítanak azon fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására, amelyeknek a kibocsátása nem szűrhető, mielőtt eléri az atmoszférát – és  

úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok a szénszennyezés felfogási és tárolási technológiájára helyezi a hangsúlyt. 

A nemzetközi klímafinanszírozás szintén fogós kérdésként térhet vissza. Washington elfogadott egy előzetes vázlatot egy alapról, amely a klímakárosult országoknak jár majd, de csak az után, hogy egyértelművé tette, a gazdag államoknak nem lesz nagyobb mértékű fizetési kötelezettségük. Kérdés tehát, hogy az USA kész lesz-e forrásokat áldozni erre. 

Az Európai Unió COP28-as céljai 

Az unió két fő prioritással érkezik Dubajba: a megújulóenergiaforrás-használat kiterjesztésével és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos felfüggesztésével. 

Brüsszel a világ megújulóenergia-kapacitásának triplázását és az energiahatékonyság mértékének a megduplázását tűzte ki célul 2030-ig. 

Emellett arra törekszik, hogy a „megkötetlen” tüzelőanyagok használatát fokozatosan megszüntessék. Ezek azok az energiahordozók, amelyeknek a kibocsátását nem szűrik, nem kötik meg, hanem hagyják azt közvetlenül a légkörbe áramlani. Ezt a kívánságot azonban nehezebb falat lesz átvinni.  

A tagállamok által elfogadott mandátum határidőket is meghatároz a „megkötetlen” fosszilis tüzelőanyagok esetében, jelezve például, hogy az energiaszektorban az olaj, a gáz és a szén használatát a 2030-as évekre szeretnék megszünteti. 

„A fosszilis energiahordozókra továbbra is szükség lehet a nehezen átállítható szektorokban. Ezt el kell fogadnunk – mondta Wopke Hoekstra, az EU klímaügyi biztosa. – Ám ezeken a szektorokon kívül meg kell szabadulnunk tőlük, annyira és olyan gyorsan, amennyire és amilyen gyorsan csak lehetséges.” 

Az unió „jelentős” forrásokat ígért a leendő klímakatasztrófa-alapba is, amennyiben azt létrehozzák. 

Az EU megújuló energiával kapcsolatos célját az USA, Kína vagy a házigazda Egyesült Arab Emírségek is támogatja, azonban sokkal kevesebb lelkesedést tanúsítottak a fosszilis energiahordozók kivezetésével kapcsolatban. 

Közben azt is meg kell jegyezni, hogy az EU-tagállamok csak úgy tülekednek az olaj- és gázimportokért az ukrajnai háború okozta energiaválság miatt, így a blokk fosszilis energiával kapcsolatos tervei igencsak távolinak tűnnek.

Hogyan alakul Kína klímapolitikája? 

A világ jelenlegi legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátójáként komoly súlya van a vita során. A kibocsátása egyre növekszik, de még nem látható, hogy mikor fog tetőzni, bár az ország célja, hogy ez még 2030 előtt megtörténjen. 

Peking szerint először a fejlett államoknak kell csökkenteni szennyezésüket és nekik szükséges megsegíteni a szegényebb országokat, hogy azok szintén képesek legyenek lépéseket tenni. 

Kína önmagát még mindig fejlődő országként definiálja, annak ellenére, hogy gazdasága a második legnagyobb a világon. Az USA emiatt azt szeretné, hogy az ázsiai nagyhatalom szintén beszálljon a klímasegélyek finanszírozásába, és tegyen a kibocsátás gyorsabb csökkentése érdekében. 

Peking egyébként otthon rengeteget fektet a megújuló energiába – majdnem négyszer annyit, mint év eleje óta az USA –, ezzel pedig jó úton halad afelé, hogy öt évvel hamarabb valósítsa meg szél- és napenergia-kapacitásának megduplázását, mint azt tervezte. Ezzel szemben továbbra is engedélyezik az új széntüzelésű erőművek létesítését, Hszie Csen-hua (Xie Zhenhua) klímaügyi küldött  pedig „irreálisnak” nevezte a fosszilis tüzelőanyagok kivonásának bármilyen formáját. 

Az új kínai szénipari fejlesztések beszüntetése nem szerepelt a múlt héten bejelentett amerikai–kínai klímaegyezményben, annak ellenére, hogy a hőmérséklet növekedésének megállítására tett globális törekvések egyik kulcseleme lehetne. A terv a megújuló energia megháromszorozásával, a szén-dioxid szennyezés megkötésével és az összes üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozik.  

Oroszország szabotálná a terveket 

Az ország „szabotáló szerepéről” híres a globális klímacsúcsokon, és delegációja a szokásos kompromisszumra való hajlandóság nélküli attitűddel érkezik Dubajba – írja a Politico. 

A világ egyik legnagyobb olaj- és gázexportőreként nyilvánosan elutasítja a fosszilis tüzelőanyagok kivonásának ötletét.  

„Ellenzünk minden olyan rendelkezést vagy döntést, amely bármiféle energiahordozó vagy fosszilis tüzelőanyag használatának háttérbe szorítására vagy megszüntetésre utasítana”

– olvasható az oroszok által az ENSZ klímatestülete elé benyújtott írásban. 

Moszkva valószínűleg arra fog törekedni, hogy az új „klímadoktrínát”, amely 2060-at jelöli meg mint az orosz klímasemlegesség határidejét, a haladás jeleként mutassa fel. Az októberben elfogadott alapelv azonban kiemeli a globális felmelegedés Oroszország számára kedvező hatásait is, és kerüli a klímaváltozás, valamint a fosszilis energiahordozók használatának összefüggését. 

Ukrajnai háborúja miatt Oroszország kitaszítottá vált, de mivel a világ egyik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátójáról van szó, a nyugati kormányoknak nincs más választása, mint szóba elegyedni az ottani küldöttséggel.  

Moszkva például akadályozza, hogy egy EU-tagállam rendezze a COP29-et, így ez is egy megoldandó vita lesz Dubajban. 

Az Egyesült Arab Emírségek szerepe 

Az ötletre, hogy a COP28-at egy olajhatalom rendezze, sokan ráncolták a homlokukat. Szintén kemény kritikák övezték al-Dzsaber szultán konferenciaelnökké választását, aki a világ egyik legnagyobb kőolajtermelő cége, az Abu-Dzabi Nemzeti Olajvállalat vezérigazgatója. 

Míg a szultán „elkerülhetetlennek” nevezte a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetését, addig a cége bejelentette, 150 milliárd dollár fordít arra, hogy a következő öt évben bővítse olaj- és gázkitermelését. 

Talán ennek köszönhető, hogy a COP28 elnöksége vonakodik a fosszilis energiahordozók kivezetéséről rendelkező megegyezéstől, annak ellenére, hogy al-Dzsaber lelkesen támogatja az EU törekvését a megújulóenergia-kapacitás megháromszorozására. 

Egy októberi találkozón a szultán a következőképpen foglalta össze kívánságait a COP28-ra:  

• „erőteljes” lépések a Párizsi Megállapodás kudarcainak kezelésére, 
• „határozott” eredmény a kibocsátáscsökkentés terén,  
• „átfogó adoptációs egyezményt és úttörő megoldásokat a finanszírozás terén.” 

Emellett kiemelte a klímakatasztrófa-alap létrehozását. 

Az egyeztetések során az Emírségnek vezető szerepet kell vállalnia annak érdekében, hogy közelítse az álláspontokat. Egy nagy eredmény elérése a találkozó végére bizonyítaná, hogy a szkeptikusok tévedtek, de a siker azon múlhat, hogy az olajállam képes-e félretenni a saját érdekeit.  

India igazságtalanságot emleget 

A világ legnépesebb országa szeretné, ha a csúcstalálkozót komolyabb éghajlatvédelmi intézkedésekre vonatkozó ígéretekkel zárnák – legalábbis ami a gazdagabb államokat, például az USA-t vagy az EU-t illeti. 

Az ENSZ klímatestületének küldött beadványában India amellett érvelt, hogy „a fejlett országokat arra kéne motiválni, hogy növeljék lépéseik és támogatásuk mértékét”. Eközben a fejlődőknek a klímaváltozással kapcsolatos törekvéseik fejlesztésére kellene fókuszálniuk, „számításba véve az adottságaikat, a kapacitásaikat és a szükséges támogatást”. 

Újdelhi számára rendkívül fontos a méltányosság.

„Igazságtalan, hogy azok, akik nagyobb mértékben járultak hozzá a probléma kialakulásához, nem járulnak hozzá jobban annak megoldásához azoknál, akik kevésbé felelősek”

– szólították fel a fejlett országokat, hogy feleljenek meg a történelmi felelősségükből adódó elvárásoknak. 

Arra akarja rábírni a fejlett nemzeteket, írta a Reuters, hogy a század közepére ne karbonsemlegesek, hanem „karbonnegatívok” legyenek.  

Az indiai megközelítés António Guterres ENSZ-főtitkár fejlett nemzetek iránti felhívását tükrözi, miszerint 2050 helyett már 2040-re el kéne érni a klímasemlegességet. Ugyanakkor a saját klímacéljaik megkerülik Guterres kérését, aki a klímasemleges státuszt a fejlődő országoktól 2050-re várja el, India viszont ezt csak 2070-re célozta meg.

 

Szaúd-Arábia stratégiája kérdéses 

A közel-keleti állam szintén nehézsúlyú a fejlődő országok körében, és gyakran ők is az „ünneprontó” szerepébe helyezkednek. 

Ezúttal világos üzenettel érkeznek: az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetését szeretnék, de a fosszilis energiahordozók használatának a tiltását nem.

Rijád továbbra is szeretné égetni (és eladni) olaj- és gázkészleteit, egy olyan technológiával csökkentve a kibocsátást, amely még széles körben nem is elérhető. 

Ez az álláspont jó néhány vitára ad okot, sokan attól tartanak, hogy a korlátlan szén-dioxid-megkötés ígérete szabad kezet adna a fosszilis erőművek további légszennyezésére, ezzel nehezítve az átállást. A szkeptikus államok azzal is érvelnek, hogy a szén-dioxid-megkötési technológiát csak a nehezen villamosítható ágazatok – például a légi közlekedés – kibocsátásának a kiegyenlítésére kellene használni. 

Szaúd-Arábia élesen ellenzi az EU és az USA törekvéseit az új klímakatasztrófa-alap finanszírozói körének kiterjesztésére. 

A fejlődő G77 tömörülés visszafogott állásponton van 

A nevével ellentétben 134 országot – köztük például Brazíliát, Kenyát és Pakisztánt – magában foglaló blokk a legnagyobb csoportosulás a COP28-on. 

A G77 az összes ENSZ-klímaegyezmény által „fejlődőnek” definiált országot tartalmazza. 

A blokk egy „visszafogott és egységes” álláspontot képvisel: a veszteség- és a káralap elérhető legyen minden fejlődő ország számára – mondta Pedro Luis Pedroso, a G77 kubai elnöke. 

A blokk által elfogadott miniszteri nyilatkozat szerint a finanszírozás a Párizsi Klímaegyezmény teljesítésének kulcskérdése, és a további támogatás lehetővé teszi a fejlődő országok számára komolyabb lépések megtételét. 

A nyilatkozatban kifejezték, hogy

a klímaváltozás megakadályozására való törekvések nem igazolhatnak semmilyen kereskedelmi akadályt vagy egyéb „igazságtalan diszkriminációt”. Hangsúlyozták, hogy a fejlett államoknak „továbbra is vezető szerepet kell vállalniuk” a felmelegedést okozó gázkibocsátások csökkentésében.

A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „a fejlődő országok számára prioritást élvez a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás”. 

Nehezíti az érdekérvényesítést, hogy a G77 tagjainak nem feltétlenül azonosak a céljai bizonyos kérdésekben. 

A sérülékeny szigetországok 

A 39 tagú Kis Szigetállamok Szövetsége (AOSIS) számára a növekvő tengerszint és az egyéb problémák miatt egyre sürgetőbbé válik az éghajlatváltozás kezelése. 

„A COP28-ra újult erővel és motivációval kell elindulnunk, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el sérülékeny szigeti társainknak egy olyan krízis frontvonalán, amelyet nem mi okoztunk” – vélekedik Pa’olelei Luteru, a szövetség szamoai elnöke. 

Olyan ütemtervet sürgetnek, amely növelné a megújuló energia felhasználását úgy, hogy biztosítsa a fosszilis tüzelőanyagok kiszorítását, ezzel tartva Párizsi Egyezmény által megjelölt 1,5 fokos felmelegedés alatti szintet.  

A szövetség felszólította a gazdag nemzeteket, hogy minél hamarabb teljesítsék az ígéreteiket, hozzátéve, hogy a 2009-es kötelezettségvállalás alapján a 2020-ig évente biztosított 100 milliárd dollár messze nem elegendő. 

A klímakatasztrófa sújtotta országok megsegítésére létrehozandó alap ügyében az AOSIS szintén lelkes. Szeretnék látni, hogy az ez által veszteség és kár kompenzálására tavaly létrehozott alapot forrásokkal töltik fel. 

A blokk egyik leghosszabb távú prioritása, hogy a világ tartsa magát a 1,5 fokos célhoz. Ennek bármiféle túllépése veszélybe sodorná a létüket. Luteru elnök elmondta,  

a G77 szövetség nem tud támogatni olyan döntéseket, amelyek a fosszilis energiahordozók használatának kiterjesztését engedélyeznék. 

A cikk eredetileg a Politico holnapján olvasható.

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock

Belső képek: Shutterstock