A Die Zeit egyik cikkét az oroszok már annak beismeréseként könyvelik el, hogy a nyugati szankciók, a gazdasági háború ellenére Oroszország erősebb és stabilabb, mint valaha. Természetesen azt sem hagyták megjegyzés nélkül, hogy a Politico az Orosz Központi Bank vezetőjét, Elvira Nabiullinát az év pusztítójának választotta, mert tönkretette a Nyugatnak az orosz gazdaság megfojtásával kapcsolatos álmait.
Die Zeit: a Nyugat erősebbé teszi Oroszországot, mint amilyen
Először kezdjük a németekkel, akik úgy vonják meg a mérleget, hogy a Nyugat jóslatai Oroszország „gazdasági összeomlásáról” nem váltak be, hiszen erősebbek és stabilabbak, mint valaha. A Die Zeit írása kezdetén összehasonlítja Putyint és Zelenszkijt, és megállapítja, hogy az orosz elnök az utóbbi időben jóval magabiztosabbnak tűnik. Nem úgy viselkedik, mint egy „elszigetelt ember”, és példaként hozza a legutóbbi G20-csúcson elmondott virtuális beszédét.
„Márpedig Putyinnak erre a magabiztosságra minden oka megvan”
– jegyzi meg a cikk szerzője.
Oroszország az elmúlt hónapokban jelentősen javítani tudta gazdasági és katonai pozícióját, régóta nem volt ilyen erős és stabil. Több százezer önkéntest toboroztak a fegyveres erőkbe, javult a front logisztikája és a katonák ellátása. A katonai kiadások növekedése pedig gazdasági növekedéshez is vezetett – áll a cikkben.
Megemlítik az orosz gazdaság szerkezeti változásait, a hadi gazdaság beindítását, ami néhány területen 40–80 százalékos termelésnövekedést eredményezett. Ugyanakkor az oroszok életszínvonala nem esett jelentősen az elmúlt másfél évben.
Egyes áruk hiányát kompenzálta az ázsiai import, emellett a magánszektorban is folytatódik az építőipar fellendülése, folyamatban van 2,1 millió lakás, ami rekordot jelent. A közvélemény-kutatások pedig azt mutatják, hogy az ott élők építése optimistán tekintenek a jövőbe és támogatják hadseregüket.
A Die Zeit szerint a Nyugat túl sokáig alábecsülte Oroszországot, és negatív előrejelzéseket fogalmazott meg az ottani gazdaságra és védelmi iparra vonatkozóan. „Bár egykor nagy tapssal fogadták őket, most már ezek a próféciák nem aktuálisak” – emlékeztetnek. Hozzáteszik, hogy a nyugati szakértők és politikusok alábecsülték az oroszok alkalmazkodási képességét, rugalmasságát és találékonyságát. Így most hatalmas szakadék tátong a Nyugat szavai és tettei között, ennek fényében pedig Oroszország még erősebbnek tűnik.
Az oroszok a német cikk bemutatásához csak annyit tesznek hozzá, hogy a Kreml már régóta hangsúlyozza, hogy elméletileg a világ egyetlen állami sem tudna ellenállni olyan szankciós csapásoknak, amelyeknek Oroszország.
Nabiullina a pusztító
Az ottani gazdaság 2023-ban az egész világot meglepte, az orosz gazdaság csalódást okozott a Nyugat reményeiben – ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel kommentálták az oroszok a Politico minapi cikkét, amelyben az Orosz Központi Bank vezetőjét, Elvira Nabiullinát az év pusztítójának választották.
Kétségtelen, hogy egy évvel ezelőtt az IMF még abban bízott, hogy Oroszország GDP-je 3,4 százalékkal csökken. Nem jött be, mostanság már 2,8 százalékos növekedést várnak. Ez nagyban köszönhető Elvira Nabiullinának, aki segített semlegesíteni a példátlan nyugati szankciók hatását és megakadályozni az orosz kincstár kimerülését. Azt még a Politico is elismeri, hogy 10 éves hivatali ideje alatt nem egyszer mentette meg az ottani gazdaságot és a rubelt.
Az oroszok persze ennek kapcsán rögtön idézik Dmitrij Peszkov elnöki sajtótitkárt, aki szerint az már nyilvánvaló, hogy az elfogadott korlátozások példátlan terhe ellenére a makrostabilitás biztosított, a gazdaság növekedési pályára lépett, ugyanakkor Európa is megérezte a nyugati szankciók bumeránghatását.
A Vzgljad portál által megszólaltatott szakértő is számba veszi, hogy a Nyugat túlbecsülte a 2022 végén bevezetett olajárplafon hatását.
Az IMF például 2022-ben, közvetlenül a plafon bevezetése után az orosz gazdaság 3,4 százalékos visszaesését jósolta 2023-ra, ezt az év végére 2,1 százalékra módosította, majd január végén már a 0,3 százalékos növekedés irányába javította az előrejelzését, és azóta is folyamatosan emeli azt. Manapság az IMF már arra számít, hogy 2023 végére az orosz gazdaság 2,2 százalékkal nő, sőt a legalacsonyabb prognózisokkal előálló OECD is kénytelen volt növelni várakozásait.
Persze azt az oroszok is elismerik, hogy eleinte nemcsak Nyugaton, hanem Oroszországban is egy pesszimista forgatókönyv megvalósulására számítottak, tekintettel az olajembargóra és az árplafonra.
Az ottani adatok szerint az év közepére az orosz GDP majdnem visszaállt a 2021 végi szintre. A gazdaságuk 2,9 százalékkal nőtt 2023 első kilenc hónapjában, és az év végére 2,5-2,7 százalékos növekedésre számítanak. Az idei év végére megbirkóztak mind az olaj- és gázbevételek, mind a költségvetés hiányával. A Pénzügyminisztérium a tervezett 2 helyett már a GDP 1 százalékát meg nem haladó költségvetési hiánnyal számol.
Az év elején a legtöbb szcenárió a gazdaság recessziójának második évét feltételezte, még Alekszej Belouszov első miniszterelnök-helyettes is a „közel nullától” mínusz 1 százalékig terjedő GDP-dinamikára számított. Az év elején ezt a forgatókönyvet alátámasztotta az ural típusú olaj nagyon alacsony ára, amely a balti-tengeri kikötőkben hordónként 40 dollár alatt is volt. A pesszimisták számára azonban a brenttel szembeni uráli diszkont szűkítése, valamint az orosz olajexportnak a Nyugatról Kínába és Indiába történő gyors átirányítása bizonyult a legnagyobb meglepetésnek.
Elmondásuk szerint
a komoly állami beruházásoknak köszönhetően sikerült helyreállítaniuk a gyártás növekedését, amit részben a jó néhány külföldi márka országból való távozása okozott.
Az ipari növekedés magas foglalkoztatást és történelmileg alacsony, 3 százalékos munkanélküliségi rátát hozott. A reáljövedelem 2023 harmadik negyedévében éves szinten 5,2 százalékkal nőtt, és hajtotta a fogyasztói kereslet, valamint a kiskereskedelem növekedését.
A Politico elsősorban azt díjazta, hogy a rubel 2023 nyarán elindult esését néhány hónappal később sikerült megállítani a szigorú monetáris politikának köszönhetően.
Az oroszok a szankciók sikertelenségét azzal magyarázzák, hogy hazájuk szerepe a globális energia- és élelmiszerpiacokon túl nagy ahhoz, hogy elszigeteljék őket anélkül, hogy az ne okozna kínálati sokkot a világgazdaságnak. Emellett a világgazdaság „nem nyugati” része, amelynek a súlya a globális GDP-ben már most is a G7-hez mérhető, nem csatlakozott ezekhez az intézkedésekhez. És persze az is sokat nyom a latban, hogy Oroszországnak sikerült a fő kereskedelmi áramlásokat Nyugatról keletre és délre irányítania, párhuzamos importot létesíteni, valamint csökkenteni az olaj- és a kőolajtermékek árengedményét.
Mindebben kiemelik az állami beruházások szerepét, azt az erőteljes költségvetési impulzust, amely a Pénzügyminisztérium szerint 2022–2023-ban kitette az éves GDP mintegy 10 százalékát. Ez főleg a feldolgozóipart, a hadiipari komplexumot és az építkezéseket érintette. Ehhez hozzájárult a hitelezés gyors növekedése is, többek között az állam által támogatott kedvezményes programoknak köszönhetően.
A gazdasági védelmi program során felmerültek problémák is, amelyeket kezelni kellett. Túlfűtöttnek bizonyult a belföldi kereslet, a termelési erőforrásokat pedig teljesen leterhelték. Azaz a kereslet további növekedésére képtelenek voltak válaszolni a piaci fogyasztást célzó áruk és szolgáltatások kibocsátásának megfelelő növelésével. Az export (főleg a devizarész), az import és a tőkekiáramlás egyenlege sem a rubelnek kedvezett, mindez pedig felgyorsult inflációt eredményezett.
A pénzromlás megfékezésére a jegybank júliustól októberig megduplázta az irányadó kamatot. Bár Nabiullina intézkedései az idén segítették a gazdaságot, jövőre várhatóan lelassítják a gazdasági növekedést. A Vzgljad által megszólaltatott szakértő 1,2-1,3 százalékos növekedést vár 2024-ben, az év folyamán az infláció több mint 7 százalékos is lehet, és nem valószínű, hogy jövőre teljesül a jegybank által kitűzött 4 százalékos inflációs cél.
Elvira Szahipzadovna Nabiullina (1963) az Orosz Nemzeti Bank vezetője. 2012 májusa és 2013 júniusa között Vlagyimir Putyin gazdasági tanácsadója volt. Korábban, 2007 szeptemberétől 2012 májusáig a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi tárcát vezette. A baskíriai Ufában, egy volgai tatár családba született. A Moszkvai Állami Egyetemen 1986-ban szerzett közgazdászdiplomát. Később, 2007-ben beválasztották a Yale Egyetem Yale World Fellows ösztöndíjprogramjába.
