Holland és svájci tudósok olyan mesterségesintelligencia-modellt fejlesztettek ki, amely műholdfelvételeken keresztül felismeri a vízen úszó műanyag tárgyakat, és ezzel megkönnyítheti azok összegyűjtését. Nagy szükség is van a hasonló megoldásokra, hiszen becslések szerint a tengeri műanyagszennyezés 2040-re a 2,6-szorosára nőhet. 

Az egyik svájci technológiai kutatóintézet, az EPFL (Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne) és a hollandiai Wageningen Egyetem tudósai olyan MI-modellt fejlesztettek ki, amely képes műholdképekről felismerni a tengereken és egyéb vizeken úszó műanyagokat. Az Európai Űrügynökség (ESA) Sentinel 2 műholdfelvételein jól látható a tengeren felhalmozódott hulladék. Mivel rengeteg adatról van szó, ezeket érdemes mesterségesintelligencia-modellek segítségével elemezni – áll az EPFL közleményében.   

A tudósok olyan mesterségesintelligencia-alapú, képfelismerő detektort fejlesztettek ki, amely a Sentinel-2 műholdképek minden egyes pixelére vonatkozóan kiszámolja a tengeri hulladék jelenlétének valószínűségét. Az érzékelő még nehéz körülmények között is pontos, például amikor felhők rontják a képek minőségét. 

A tengeri műanyagszigetek mellett a rendszer lehetővé teszi azok azonosítását a nanoszatellitekről készült, úgynevezett PlanetScope-felvételeken is. A szerzők szerint a Sentinel-2 műhold heti felvételeinek és a PlanetScope napi felvételeinek kombinálása segíthet abban, hogy a jövőben folyamatosan, napi szinten lehessen megfigyelni a hulladékok mozgását. 

 A PlanetScope és a Sentinel-2 néha ugyanazon a napon, mindössze néhány perc különbséggel rögzíti ugyanazt a hulladékkal borított területet, ezáltal a kutatók még pontosabb képet kapnak a tengeri hulladék sodródásáról. 

A Wageningeni Egyetem továbbra is folytatja ezeket a kutatásokat hollandiai partnerekkel, például az Ocean Cleanup nevű szervezettel együttműködve, amely speciális hajókkal gyűjti a műanyagot a nyílt tengereken. 

Nagy a probléma, megoldás kell 

Egy márciusi kutatás szerint a világ óceánjaiba kerülő műanyagok mennyisége 2005 óta igencsak megugrott, ráadásul e mennyiség 2040-re közel a háromszorosára is nőhet, ha nem történik további intézkedés. 

Becslések szerint 2019-re 171 trillió műanyag részecske úszott az óceánokban – derül ki a 5 Gyres Institute kutatásából. (A trillió egy milliószor ezermilliárdot jelent.)  

 A tengeri műanyagszennyezés ráadásul 2040-re 2,6-szorosára nőhet, ha nem vezetnek be jogilag kötelező érvényű globális szabályokat  

– jósolja a tanulmány.A kutatás hat nagy tengeri régió 11777 óceáni állomásának a felszínen úszó műanyagszennyezési adatait vizsgálta az 1979 és 2019 közötti időszakra vonatkozóan. 

„Az ezredforduló óta a mikroműanyagok arányának riasztóan meredek növekedését tapasztaltuk az óceánokban” – mondta Marcus Eriksen, az 5 Gyres Group társalapítója egy nyilatkozatban, majd hozzátette, hogy szükség van „egy erős, jogilag kötelező érvényű, globális ENSZ-szerződésre a műanyagszennyezésről”.  

A Nature Geoscience című tudományos folyóiratban közzétett idén augusztusi kutatás becslései szerint  

3,4 millió tonna (több mint 120 ezer teli kamionnyi) műanyag úszik az óceánban, de valójában ennél sokkal több lehet a tengerfenéken. 

A felszínen úszó műanyagnak a túlnyomó többsége viszonylag nagy, 25 milliméternél nagyobb méretű, és általában az úgynevezett műanyagszigeteken összpontosul, vagyis olyan szemétgyűjteményekben, amelyeket a tengeri áramlatok alakítanak ki. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a műanyag mérete és koncentrációja lehetővé teszi, hogy az összes ilyen mesterséges anyagot eltávolítsák a tengerből. 

A mikroműanyagok azonban különösen veszélyesek az óceánokban, mivel nemcsak a vizet szennyezik, de a tengeri állatokra is veszélyesek, hiszen tévesen tápláléknak vélhetik, a nagyobb darabokba pedig beleakadhatnak.