Milyen intézkedéseket vezetett be a recesszióval küzdő Görögország a világjárvány ideje alatt? Az előző évtized megszorító politikái után azt hihetnénk, hogy a görög vezetők kerülik majd a hasonló intézkedések bevezetését. Azonban a görög kormány járványügyi kezelése épp az ellenkezőjét mutatta be: noha a kontinensen a legszigorúbb korlátozásokat rendeltek el, ezekért nagy elismerést kaptak Brüsszelből.
Szerző: Bakajannisz Péter
Az eredeti cikk 2022 februárjában íródott a Mandiner Makronóm rovatába. Idézzük fel mit is írtunk akkor?
Márcsak a megszorítások hiányoztak a görög gazdaságnak…
A 2008-as világválság után több mint egy évtized telt el, amelynek Görögország lett a központja és legnagyobb áldozata. A dél-európai állam modern gazdaságtörténete talán legnagyobb válságán ment keresztül, a válságkezelésnek pedig jellemzően a megszorítások álltak a középpontjában.
Egy olyan neoliberális gazdaságpolitikáról volt szó, amely az állam pénzügyeit kívánja „helyrehozni”, adóemeléseken, bércsökkentéseken és költségvetési korlátozásokon keresztül, ugyanis a koncepció hívői szerint ezáltal az állam nem költekezik túl és így nem adósodik el. Csakhogy a valóság az, hogy az állam így lábon lövi magát és saját növekedési képességét gyengíti.
A görög állam az utóbbi évtized során három különböző megszorító politikai csomagot szenvedett el, amelyeket a hírhedt „Trojka” (EU, IMF, Világbank) úgymond ráerőltetett a dél-európai gazdaságra.
A témával foglalkozó szakirodalmak már bőségesen lefedte ezen intézkedések szörnyű gazdasági hatásait, elég annyit megemlíteni, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is beismerte e „megmentő csomagok” hiányosságát, ahogyan Paolo Gentiloni korábbi Európai biztos is. Hozzátehetjük:
Görögország és Magyarország hasonló helyzetből indulva lépett teljesen különböző utakra és a Makronómnak nyilatkozó norvég közgazdász (Christian Anton Smedshaug) szerint Görögország adósgyarmat lett, míg Magyarország mára lekörözte a görögöket.
Mókuskerék: a visszatérő megszorító politika
Egy évtizednyi megszorító politikák után azt gondolhatnánk, hogy az Görögország vezetői a gazdasági, illetve szociális élet terén már nem ismétlik meg korlátozó jellegű intézkedések bevezetését. Ezzel szemben a világjárvány idején Görögország ismét drasztikus korlátozásokkal reagált, amelyek gazdaságilag megszorítással értek fel, hiszen a gazdaság leállt.
Ez teljesen ellentétes megközelítés volt a magyar modellel, amely igyekezett egyensúlyt találni és nem fokozni, hanem kezelni a járványválságot.
A görög kormány a legkézenfekvő, de egyben gazdaságilag és társadalmilag is leginkább káros intézkedés mellett döntött: a lezárások (lockdown) bevezetésével. Ebben nem álltak egyedül Európában, azonban a görög lezárások az európai összehasonlításban a leginkább szigorúak között tarhatók számon.
Az első zárlat során, amely 2020 március 3. – 2020 május 4. között zajlott, a vállalkozások, az iskolák és egyetemek, a mozik, a színházak és egyéb helyek bezárásán kívül, szigorúan korlátozták a mozgást és utazási tilalom is érvénybe lépett: a görög állampolgárok otthonukat csak kivételesesetekben hagyhatták el, ráadásul a hatóságokat is szöveges üzenetben (SMS) kellett tájékoztatni ennek okáról, a megyéket pedig nem lehetett elhagyni.
Az elfogadható okok közé tartozott a fizikai tevékenység elvégzése, a kisállat sétáltatása, az orvoshoz vagy gyógyszertárhoz való látogatás, az alapvető élelmiszerek beszerzése, ha az nem volt lehetséges kiszállítás révén és a bankba menetel, ha nem volt lehetőség az online tranzakciók végrehajtására.
Mindezzel együtt az utcákon is fokozódott a rendőri megfigyelés, valamint az ellenőrzések száma is, hiszen a szabályokat megsértő magánszemélyekre és üzletekre komoly pénzbírságot szabtak ki.
Miután 2020 május negyedikén a kormány szépen lassan kezdte lebontani a korlátozásokat és nyáron teljes szabadságban élhettek az emberek, ősszel egy újabb szigorú lezárási hullám érkezett, azaz a második megszorítási hullám.
Fontos kiemelni, hogy nyáron is akadt egy-egy nehezen érthető intézkedés. Példának okán a kültéri vendéglátóhelyeken egy ideig nem volt szabad a zene bekapcsolása – ezt a szakértők azzal magyarázták, hogy az emberek a zene miatt hangosabban beszélnek, ezáltal pedig könnyebben terjeszthetik a vírust.
A kormány aztán bejelentette, hogy 2020. november 11. lesz a második lezárás első napja, viszont arra sokan nem számítottak, hogy
a korlátozások több mint hét hónapig lesznek érvényben.
A korlátozások alapvetően változatlanok maradtak, és bár 2021 februárjában egy rövid ideig enyhítettek rajtuk, a szigorú intézkedések csak május 3-án szűntek meg. Az enyhítés részeként bevezették a „click away” és a „click-in-shop” rendszereket, amelyek azt jelentették, hogy a vásárlóknak előre időpontot kellett foglalniuk a boltokban történő vásárláshoz, vagy egy meghatározott vásárlási időkorlátot kellett betartaniuk.
A „click away” például azt írta elő, hogy a kiskereskedelmi értékesítés csak online elővásárlás útján lehetséges – a vásárlóknak pedig a rendelés után személyesen lehetett átvenniük termékeiket az üzleten kívül.
Ahogyan arra az Our World in Data tudományos online adatbázis koronavírus szigorúsági indexe is rámutat – ami 180 országban és 19 szakpolitikai területen összesíti a bezárási intézkedéseket,
Valóban a görögországi zárlat volt az egyik legszigorúbb Európában

Ahogyan látszik az Our World in Data táblázatából, nemcsak Európában volt „bajnok” Görögország, ami a szigoritásokat illeti, de a világ élvonalában is elsők között jár.
Az ellentmondásos intézkedések hónapokig tartottak, korlátozva a legtöbb szabadtéri tevékenységet, valamint az esti hat órától érvénybe lépő, hajnalig tartó kijárási tilalom zsúfoltsághoz vezetett a szupermarketekben és az üzletekben.
Megszorítások: a borzalmas gazdasági és szociális következmények tükrében
Számos kutatás is bizonyítja, a lezárások erős, negatív gazdasági és szociális hatásokkal járnak, ráadásul a járványt sem képesek jelentősen lelassítani. Pedig, ha Görögország gazdasági szerkezetét és helyzetét vesszük figyelembe, rendkívül rossz döntés a szigorú és hosszú időtartamú lezárások bevezetése.
A dél-európai államot ugyanis főleg családi kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkotják, amelyek a belföldi keresletre (és nyáron nagymértékben a szolgáltató szférára, azon belül a turizmusra) támaszkodva hajtják előre a gazdaságot – a gazdaságpolitikai szakirodalom Görögországot ezért a vegyes piacgazdaságok (Mixed Market Economies) kategóriába sorolja.

Görögországban a kis- és középvállalkozások alkotják a vállalati szektor túlnyomó többségét, mutatnak rá Meramveliotakis és Manioudis közgazdászok kutatásukban.
Az ország nem támaszkodhat nagy, multinacionális vállalatok erejére, amelyek a járvány idején – és a lezárások ellenére – képesek voltak valamilyen szinten (stagnálva) működni – ezzel ellenkezőleg a kormány lezárta több mint egy fél évig a görög gazdaság motorját, lefojtva a hazai kis- és középvállalkozások teljesítményét.
A későbbiekben a vállalatok részesültek pénzügyi segítségben a járvány okozta válság ellensúlyozására, viszont rendkívül kis mértékben. Ahogyan azt Giorgos Meramveliotakis és Manolis Manioudis közgazdászok hangsúlyozzák kutatásukban, fontosságuk ellenére a kis- és középvállakozások támogatása a járvány során nem volt a megfelelő.
Megdöbbentő tény: annak ellenére, hogy Görögország a GDP 17,5 százalékát költötte válságkezelésre – szemben az uniós 3,8 százalékos átlaggal – és nagymértékben növelte az ország költségvetési deficitjeit és adósságát,
várhatóan mégis 5,56 milliárd euróval lehet kisebb a bruttó hazai terméke 2021-ben mint 2019-ben.
Ráadásul a lezárások által létrejött deficitek bőven elegendőek lettek volna az egészségügyi rendszer finanszírozására, hogy elkerülhető lehessen egy második lezárás.
Davosi minta követése
Davosban rendezik a Világgazdasági Fórumot (WEF), a globális politikai és üzleti elit éves találkozóját (gyakran röviden csak „Davos” néven emlegetik), és Svájc egyik legnagyobb sípályája is itt található.
Hivatalosan a WEF egy svájci nonprofit alapítvány, amelyet 1971-ben hoztak létre, hogy „jobbá tegye a világot azáltal, hogy üzleti, politikai, tudományos és más társadalmi vezetőket bevon a globális, regionális és ipari forgatókönyvek kialakításába”.
A görög – papíron – konzervatív kormány megkérdőjelezhető járvány-, illetve válságkezelése nagymértékben hasonlított a sok „fejlett” nyugati államban megfigyelt módszerekhez. Annak ellenére, hogy nem jutott olyan szélsőséges szintekig, mint például Ausztrália, úgy tűnik, hogy a görög kormányfő gyorsan Európa „kedvence” lett.
Ahogyan azt az Economist is írta,
„ha Brüsszel egy tanterem, akkor Görögország az éltanulóvá vált”.
A világjárvány görög kezelését ugyanis dicsérték az uniós tisztviselők. A görög államfő ötleteit (mint például egy közös covid-19-tanúsítvány bevezetése) európai szinten is nagy örvendéssel fogadták a brüsszeli technokraták.
A lap szerint ez nem is csoda, hiszen az EU politikájának technokrata világába Mitsotakis miniszterelnök tökéletesen beillik:
„egykori vezetési tanácsadó, beszél angolul, franciául, németül és davosi nyelven is”,
emeli ki az Economist.
Nem okozott meglepetést sokak számára, amikor egy videókonferencián a miniszterelnök asztalán Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum (WEF) alapítójának „Nagy Újraindítás” című könyvét látták. A davosi elit híresen támogatja a lezárásokat, mivel úgy vélik, ezek hozzájárulnak a városok világszerte történő javításához, és a globalizáció reformálásához is.
Címlapfotó: Shutterstock