Németországnak sem stimmelnek a hadisegélyek

Szerző: | 2023. december. 5. | Háború, Kiemelt

Egyre többen fejezik ki nemtetszésüket az Ukrajna szolgálatába állított Európai Békekeret működése kapcsán. Bár Orbán Viktor volt az első, aki a segélyekkel kapcsolatban felülvizsgálatot kért, lehet, hogy a végén a német kancellár adja meg a kegyelemdöfést a botrányosan amatőr módon működő rendszernek.

Bár Magyarország az, aki tisztán és érthetően megkérdőjelezi az ukrán segélyezési rendszer és módszer alapjait, az Európai Unió egyre több államában értenek vele egyet abban, hogy a jelenlegi struktúra nemcsak kidolgozatlan, de olyan trükközésekre ad lehetőséget, ami – ha nem is nevezhető visszaélésnek –, mindenképpen megoldandó problémákat vet fel.

Mint arról a Politico hírlevelében beszámolt, felbukkant egy bizalmas, nem hivatalos német kormányfeljegyzés, amelynek tartalma alapjaiban rengetheti meg az EU Ukrajnával kapcsolatos finanszírozási technikáját. Olyannyira, hogy még az az abszurd helyzet is elképzelhető, hogy az Európai Békekeret (EPF) néven futó háborús finanszírozási projektet maga a nagy fegyverszállító, Németország fogja kivégezni, kirántva ezzel a talajt az egységes ukrán támogatás alól.

Saját célra felhasznált összegek

Németország nem most kezdett el először zúgolódni az EPF furcsa visszásságai miatt. A Békekeret egy olyan, kifejezetten védelmi és költségvetésen kívüli alap, ahová a tagállamoknak kötelező befizetniük egy GDP arányában megállapított összeget. Eredetileg az EU védelmi célú kiadásait, például a külföldi katonai missziókat finanszírozták belőle, mára azonban gyakorlatilag az ukrajnai háború finanszírozási csomópontja lett. Az eredeti elképzelések szerint ebből a pénzből oldották volna meg a közös lőszerbeszerzést, valamint az egyes tagországok által Ukrajnába küldött fegyverzet pótlását.

Éppen utóbbiból lett elege a német kormánynak. Berlin az EPF teljes összegének mintegy a negyedét állja, ám azt is látja, hogy egyes tagállamok hogyan használják fel az összegeket. Néhány hónappal ezelőtt robbant ki egy kisebb botrány az észt miniszterelnök, a most éppen NATO-főtitkári posztra ácsingózó Kaja Kallas főszereplésével. A hölgy remek trükköt eszelt ki: a már egyébként is elavult és hadrendből a tervek szerint kivonandó, zömében a szovjet érából származó fegyvereit átadja Ukrajnának,

majd küld egy számlát Brüsszelnek, ám azon nem az átadott, régi fegyverzet valós értéke szerepel, hanem azé a vadonatújé és moderné, amelyet helyette venni akar.

Így történhetett, hogy Észtország eddig több százmillió eurót zsebelt be az Európai Békekeretből, hogy abból nagybevásárlást csapjon saját hadseregének.

A probléma ezzel az, hogy Németország (és az európai adófizetők) pénze jelenleg arra megy el, hogy többek között felépítsék az észt haderőt. Ami egyébként nemzeti feladat lenne, és morális megkérdőjelezhetőségén túl súlyos kérdéseket vet fel az európai pénzelosztás tekintetében is.


Ennyi volt a potyázás?

Az Európai Parlament képviselőcsoportjai közül több egységesen szólította fel a döntéshozókat, hogy haladéktalanul hozzanak szabályokat az Európai Békekeret összegeinek pontos felhasználására vonatkozóan, illetve azzal kapcsolatban, hogy egy-egy ország mekkora összeget kérhet abból és milyen feltételekkel. Vagyis: sürgősen cselekedni kell az ügyben, lehetőleg úgy, hogy a tagállamok csak az Ukrajnának adott haditechnika valós értékét igényelhessék vissza, mert az az egész Európai Békekeret létjogosultságát ássa alá, ha kiderül, hogy egyes tagországok a saját haderőfejlesztési programjuk megvalósításának malacperselyeként kezelik az alapot.

Németország frusztrációját persze elsősorban nem az okozza, hogy egyes országok az ő pénzét költik a saját hadseregük fejlesztésre, hanem az, hogy ha már így történik, akkor miért nem német haditechnikát vásárolnak az ócskavasként elajándékozott technikájuk helyére. (Kaja Kallas például – Lengyelországhoz hasonlóan – odáig van a dél-koreai fegyverekért, így a németek óriási összegeiből az ázsiai ország profitálhat.)

A kockázat, hogy Magyarország jelenleg blokkolja az Ukrajnának utalandó hadisegély részletét, eltörpülni látszik a német törekvés mellett, amely viszont az EPF koncepciójának teljes újragondolását jelentené. Berlin ugyanis nem mást tervez a kiszivárgott dokumentum szerint, mint az eddigi gyakorlat megszüntetését, vagyis: ha valaki fegyvert akar küldeni Ukrajnának, tegye, de ne más uniós ország kontójára, hanem kétoldalú megállapodás keretén belül. Más szóval,

Németország ki akarja vonni azokat az összegeket a Békekeretből, amelyeket a Kallas-féle gondolkodással megáldott vezetők arra használnak fel, hogy saját haderejüket erősítsék.

Amennyiben ez megtörténik, az egész EPF kártyavárként omolhat össze, hiszen onnantól tulajdonképpen csak azok az országok fizetnének az alapba (ráadásul minimális összeget), akik nem rendelkeznek saját hadiiparral, így nem tudnának mit felajánlani Ukrajnának. Nem meglepő módon a háború leghangosabb éljenzői, a balti államok éppen ilyenek. A mindig mindent is követelő litván külügyminiszter a napokban annyira megijedt az ingyenebéd elvesztésének lehetőségétől, hogy szokásától eltérő módon szinte könyörögve kért mindenkit, nehogy gyakorlatba ültessék az elméletet, hiszen akkor az ő „kis országa” már nem fog tudni érdemben segíteni Ukrajnának. Nem valószínű, hogy a németeket (hátuk mögött egy összeomló költségvetéssel és egy szétrohadt hadsereggel) túlzottan meg fogja hatni a litván vagy az észt arcok sápadtsága.

Fizessen, aki akar

A magyar kormány álláspontja ennél egyértelműbb nem is lehetne: Orbán Viktor szerint az egész rendszert önkéntes alapokra kellene helyezni. Mint mondta, az EU-s tagállamok „kötelezővé tett” ukrajnai támogatása teljes zsákutca volt, most pedig, a brüsszeli költségvetés káoszának köszönhetően különösen az. Éppen ezért a továbbiakban az Ukrajnát finanszírozó forrásokat önkéntes alapon kellene előteremteni, vagyis a költségvetésen kívüli zsebbe a tagállamok annyit tegyenek bele, amennyit akarnak, így akinek az a szándéka, finanszírozhatja tovább a háborút, de már saját zsebből, nem pedig közös EU-s forrásokból.


Más szemszögből ugyan, de a kiszivárgott német ötlet hasonló javaslatot tartalmaz, mint a magyar kormányfőé. És ha mindez nem lenne elég, hátulról berobbant a történetbe Franciaország is, amelynek az első pillanattól kezdve súlyos kifogásai voltak az ukrajnai hadisegélyekkel kapcsolatban.

Párizs fő problémája azzal van, hogy Brüsszel ötlete alapján az európai pénzből gyakorlatilag bárhonnan lehetne vásárolni. A közös beszerzésre szánt összegek elköltése a legélesebben a 155 mm-es tüzérségi lövedékek kapcsáncsapta ki a biztosítékot Macronnál, aki közölte:

az 1 millió lőszerre vonatkozó ígéretet csak úgy lehet teljesíteni, ha az európai hadiiparnak adnak le rendelést, vagyis szó sem lehet külföldi vállalatok zsebeinek kitöméséről.

A terv természetesen megbukott: mint kiderült, az EU-s hadiipari cégek kapacitásban egyáltalán nincsenek felkészülve ekkora mennyiség gyártására ilyen rövid idő alatt, ám Macronnak éppen ez adta a végső lökést ahhoz, hogy még jobban ragaszkodjon az európai gyártáshoz: ennek érdekében pedig még a Békekeret összegeit is átcsoportosítaná.

Legalábbis erre enged következtetni egy szintén nem hivatalos dokumentum, amelyben a francia vezetés kritikus fontosságúnak nevezi az európai hadiipar kapacitásnövelésének szükségességét, éppen ezért szerinte az Európai Békekeret pénzét akvizíciós eszközként kellene használni annak elősegítésére. Ezzel hosszabb távon a Macron által sürgetett európai szuverenitás is erősödne, és Ukrajna is jobban járna. (Ami az utóbbit illeti, Kijevnek édesmindegy, honnan kap fegyvert, csak kapjon. Jelenleg rosszul fest a helyzet, mert sehonnan nem érkezik elegendő mennyiség.)

Az ukrajnai segélyezés megítélése tehát egyre szerteágazóbb. Az USA segélyeinek drasztikus csökkenésével, az izraeli háború kitörésével, az ukrán korrupcióról érkező napi információkkal és a káoszba süllyedt EU-s költségvetéssel párhuzamosan az európai tagállamokból egyre többen hajlamosak hallgatni a magyar kormány véleményére, és újragondolni a segélyezési struktúrát. E tendencia első lépése lehet az Európai Békekeret és a különböző segélyzsebek rendszerének megreformálása – ha kell, akár drasztikusan is. Jelen formájában ugyanis hasonlatos a szankciókhoz, és többet kezd ártani Európának, mint segíteni.

***

Kapcsolódó:


Fotó: MTI/EPA/Hannibal Hanschke

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn