Könyvkritika: dr. Majoros Pál: Tanácsok, tippek, trükkök nem csak szakdolgozatíróknak, avagy a kutatásmódszertan alapjai
Ami elsőre eszembe jutott a könyvről, hogy elévülhetetlen és valahogy mindenkié is lehet egy kicsit, aki valamilyen szinten érdekelt vagy kapcsolódik a tudomány világához. Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy nehéz olyan könyvet írni, ami egyszerre szólhat egy tudomány iránt érdeklődő tinédzsernek, egy doktorandusznak vagy akár elemzőnek, TDK-zónak és persze a szakdolgozatírónak.
Bár az előszóban a szerző leírja, hogy ez a tankönyv az ifjú tudományos kollégák célcsoportját érinti leginkább, akiknek nincs tapasztalatuk és gyakorlatuk a tudományos kutatásban, viszont én már a második szakdolgozatomon vagyok túl, mégis számos új és hasznos információval találkoztam a könyv olvasása során. Valahányszor nekikezdek egy – kisebb vagy nagyobb volumenű – kutatásnak, először mindig utánajárok a módszertani lehetőségeknek és tudományos igazolhatóságának (és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül). Mindenki a saját szintjén mélyülhet el a módszertani segítségek tárházában.
A tankönyv 2011-ben íródott, fontos tudni, hogy nem tanagyag, hanem módszertani útmutató. Öt fejezetből áll, amelyek segítenek eljutni a témaválasztástól a tudományos kutatáson át a kész szakdolgozatig. A fejezetek külön-külön értékes részként funkcionálnak, hiszen megoldást nyújtanak bármilyen tudományos munka elkészítéséhez, sőt még egy sikeres pályázat vagy ösztöndíj megírásához is tanácsot adnak (89–94. old.). Nekem mindig a kutatási cél megfogalmazása és az erre épülő témaválasztás a legnehezebb pontja a kutatómunkámnak, ezért én az első és második fejezetet tartom a legfontosabbnak. A közel 330 oldalas könyvben a fejezeteken kívül a Függelék és a Fogalomtár is nagyon hasznos, mivel itt találkozhat az olvasó például a bibliográfiai adatleírás szabályainak összefoglalásával vagy a tudományos munkához köthető szakszavak rövid és tömör magyarázatával. Személyes kedvencem, a Doktorok és doktorok (265–266. old.). ahol a kis dr. és nagy Dr. helyesírását firtatja a szerző, mivel ennek a tudományos életben sokak körében vitát generál a helyessége. Mindenesetre kétféle doktori cím létezik: egyetemi doktor és tudományok doktora, viszont nyelvtanilag egy doktort ismerünk, a nagy Dr. használata mondat elején szükséges, amit a könyv 5.7.5 alfejezete támaszt alá.
Az elévülhetetlen kifejezés azért jutott eszembe a tankönyv olvasása során, mert aki szeretné, hogy a tudományos-kutatói élet (bármilyen szinten is) az élete része legyen, annak mindig szüksége lesz egy módszertani útmutatóra. Viszont mivel a könyvet (amely előtte több kiadást is megért) 2011-ben adták ki, azóta a digitális és technológiai forradalom világában az internetes források tárháza több lehetőséget tartogat számunkra, mint amit olvashatunk a 65–82. oldalon, vagy a grafikai-szerkesztési megoldások variációja is szerteágazóbb napjainkban (pl. 234–239 oldal), ami a vizualitás, a figyelemfelkeltés szempontjából fontos, főleg ebben az időhiányos világunkban. Napjainkban kiemelt figyelmet érdemes napjainkban fordítani még a mesterséges intelligencia által kínált lehetőségekre és azok jogi, plágiumkérdéseire (amit kiadási évéből adódóan még nem említ a könyv), például az OpenAl ChatGPT-jére vagy akár a magyar fejlesztésű – szövegszerkesztő és nyelvelemző – PULI GPTrióra. A felsorolt hiányosságok egy frissebb kiadással orvosolhatók és aktualizálhatók, amire a könyv szerzőjét erőteljesen biztatom (mivel nagyon értékes információkat tartalmaz).
Szerkezeti szempontból zseniálisnak tartom a kötetet, mivel a fontosabb alfejezetek után mindig ajánl a szerző további szakirodalmat (amely szintén csak 2011-ig terjedő forrásokat említ), illetve egyes szituációkat vagy módszereket gyakorlatiassá alakítanak a saját példák/történetek (pl. 94. old.) és az ábrák (pl. 56., 105., 204. old.).
A könyvnek három mottója is van, én egy másikkal fejezném be az írásom, arra biztatva mindenkit, hogy olvassa el a kötetet akár laikusként, akár szakértőként, hátha kedvet kap a tudományos életbe való csatlakozáshoz vagy esetleg további kutatói munkája tökéletesítéséhez. Mert mindenkinek van egy olyan érdeklődési köre, témája, amiben elmerülhet, a kutatói munkával pedig már sajátjának is érezheti azt.
„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”
(Kínai közmondás)
Címlapfotó: shutterstock
