A 2022 februárjában írt cikkben egy fontos jelenségre hívja fel a figyelmet a szerző. Abban az esetben, ha világ továbbá is behódol a globalizmusnak, akkor növekvő inflációra számíthat. Míg a folyamat eddig nem okozott nagy inflációs nyomást, a mai globális gazdasági viszonyok azt sugallják, hogy a jövőben változhat a helyzet.
Szerző: Bakajannisz Péter
A cikk eredetileg a Mandiner Makronóm rovatában jelent meg.
Korábban a globalizáció nem idézte elő a pénzromlást
John Manzella híres közgazdász szerint, míg az infláció rövid távú ingadozásainak megjósolása rendkívül bonyolult, a globalizáció, mint az inflációt jelentősen befolyásoló tényező alakulásának figyelembevételével a hosszú távú inflációs trendek előrejelzése valamivel egyszerűbb lehet. Az International Policy Digest portálon megjelent elemzésében a világhírű szerző kiemeli, hogy a távközlés, a szállítás és a pénzügyek fejlődése a nemzeti piacok integrációjához vezetett a kereskedelem és a befektetések révén és így a globalizációként ismert folyamat emberek millióit emelte ki a szegénységből és jelentősen javította sok amerikai életszínvonalát.
A közgazdász kiemeli, hogy mindez különösen jól jött a szellemi tulajdonban gazdag termékeket és szolgáltatásokat előállító amerikai vállalatoknak, valamint a magas tudással rendelkező amerikai munkavállalóknak – azonban
a globalizáció új kihívásokat jelent az alacsony technológiájú termékeket gyártó vállalatok és a kevésbé képzett munkaerő számára.
Mindezzel párhuzamosan, a termelést a magas bérekkel rendelkező országokból – például az Egyesült Államokból – a globális „déli”, vagy ázsiai, alacsony bérű országokba helyezték át. Ezáltal a számítógépes hardverek 90-es évekbeli kiszervezése például a számítógépes költségek 10 és 30 százalék közötti csökkenését eredményezte, magyarázza Manzella, hozzátéve, hogy ennek eredményeképpen a „PC-k” eladása megugrott és több munkavállaló számára lett lehetséges, hogy sokkal több munkát végezzen rövidebb idő alatt.
Ez az USA termelékenységének gyors növekedéséhez vezetett, így 1995 és 2002 között 230 milliárd dollárral növelte a kumulált GDP-jét
az 50 államból álló ország, mutat rá Manzella. A több könyvet is szerző közgazdász azt is hozzáteszi, hogy sok új munkahely jelent meg az Egyesült Államokban, jóval több, mint a kiszervezés miatt elvesztett munkahelyek száma.
Ez a folyamat azonban ellentétes hatást is kiváltott: az elmúlt évtizedek folyamán Kína vált az olcsó termékek, mint például ruhák, játékok, bútorok és elektronikai cikkek fő exportőrévé az Egyesült Államok számára. Ez, összekapcsolva a kiszervezés által eredményezett alacsonyabb költségekkel, lehetővé tette az amerikai fogyasztók számára, hogy több terméket vásároljanak kevesebb pénzből.
A folyamat olyan módon alakította a dollárt, hogy az támogatta a közepes és alacsonyabb jövedelmű amerikaiak életszínvonalát, visszafogva az inflációt, hangsúlyozza az elemzés, hiszen a St. Louis-i Federal Reserve Bank szerint az átlagos éves infláció 2,4 százaléknál állt meg az 1990 és 2020 közötti időszakban. Manzella viszont hozzáteszi, hogy nem ismert, hogy a Kínába való kiszervezés és a más országokból érkező „olcsó” import mekkora lefelé irányuló nyomást gyakorolnak az inflációra – azonban szerinte ez valószínűleg jelentős.
A globalizáció növekedésével az infláció emelkedésére is kell számítani
Manzella szerint az utóbbi években a globalizációt számos tényező alakította, beleértve a kínai termelési költségek növekedését, a kereskedelmi trendek eltolódását – elsősorban az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborút – valamint a világjárványt.
A közgazdász kiemeli, hogy a kínai importárak, valamint az oda való kiszerveződéshez kapcsolódó költségek több éve különböző okok miatt emelkedni kezdtek, nagymértékben a komoly munkaerőhiány miatt – az előrejelzések szerint 2050-re a kínai munkaerő 20 százalékkal csökkenni fog, teszi hozzá.
Annak érdekében, hogy a szűkülő munkaerő-állományból vonzzák a munkavállalókat, egyéb okok mellett a kínai vállalatok béreket emeltek, s így
a kínai feldolgozóiparban az átlagbérek 170 százalékkal növekedtek 2010 és 2020 között
a Statista német székhelyű, piaci és fogyasztói adatokra szakosodott cég adatai szerint, emeli ki Manzella.
A Trump-kormányzat idején elindult kereskedelmi háború pedig vámokat vetett ki a kínai importra, ami az amerikai közgazdászok szerint jelentősen hozzájárult az amerikai fogyasztók kiadásainak növekedéséhez. Továbbá, a kereskedelmi háború és a világjárvány hatására egyre több amerikai cég hagyja el Kínát, és helyette kisebb népességű, alacsonyabb infrastrukturális színvonalú ázsiai országokba, mint például Vietnám, helyezi át tevékenységét, mutat rá Manzella.
A közgazdász hozzáteszi, hogy ma már
a vállalatok inkább a kockázatcsökkentésre, mint a profitmaximalizálásra összpontosítanak,
ezáltal pedig sok amerikai cég több beszállítóval lép kapcsolatba a világ különböző részeiről, kisebb méretű beszerzésekkel, de több szállítótól, ami szintén megnöveli a költségeket.
Ehhez pedig azt is hozzá kell fűzni, hogy nem kevés amerikai cég növeli a raktárterületét, mind belföldön, mind külföldön – ez egy olyan további tényező, ami szintén növeli a költségeket, jelenik meg az elemzésben.
Mindennek fényében, Manzella szerint összességében úgy tűnik, hogy a globalizáció egyik hagyományos előnye, az olcsó termékek látszólag végtelen kínálata, hamarosan véget érhet.
Megítélésünk szerint egyre fontosabbá válik az önellátás és az alapvető javakból való hazai termelés felépítése. Lehetséges, hogy ez költséges, de ma már azt látni, hogy a globalizáció is az.
Viszont a globalizált gazdaságban nem csak a költségek, hanem még a bizonytalanság is elszabadulhat.
Címlapfotó: Shutterstock
