Egy övezet, egy út Afrikában 

Az Egy övezet, egy út (Belt and Road Initiative, BRI) egy gazdasági és infrastrukturális fejlesztési projekt, amelyet Kína egy évtizede indított el. Ez Ázsiára, Európára és Afrikára, de még bizonyos mértékig Dél-Amerikára is kiterjed. A mai napig nem kevesebb mint 52 afrikai kormány írt alá egyetértési megállapodást Kínával a BRI égisze alatt.  

A kezdeményezésnek köszönhetően dollármilliárdos kínai befektetések ömlenek utak, kikötők, vasutak építésébe és más fontos infrastrukturális fejlesztésekbe. 

Az ennek keretében megvalósuló projektek egyik fő stratégiai célja,   

hogy lhetővé tegyék a hatalmas afrikai ásványkincstartalékokhoz való hozzáférést Kína számára, 

főleg olyan államokban, mint Zambia vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság, amelyek bővelkednek rézben és más fontos ásványokban. Az utóbbi rézbányáinak a 80 százaléka már kínai tulajdonban van. Az ázsiai nagyhatalom több mint ezer milliárd dollárt költött olyan projektekre, amelyek legalább részben az energiaátálláshoz szükséges kulcsforrásokat biztosítják. (Ez az összeg, a mai dollár–forint árfolyammal kalkulálva a teljes magyar államháztartás 2023-ra előirányzott bevételi főösszegének közel 22-szerese!) 

Az új, másik „út” lehetősége 

Peking befolyásának ellensúlyozására Washington súlyos dollármilliókat fektet a Lobito-folyosó elnevezésű, fontos kongói ércek szállítását megkönnyítő projektbe. Természetesen a zöldátálláshoz szükséges fémek (például az akkumulátorokban használt lítium) beszerzése továbbra is fejtörést okoz a nyugati államoknak. A Trafigura nevű árukereskedelmi konzorcium szerint a Lobito Atlanti Vasút „gyorsabb elérést biztosít a nyugati piac számára a Kongóban kitermelt fémekhez és ásványokhoz”. 

Mi az a Lobito-projekt? 

A program körülbelül 550 kilométernyi vasútépítést foglal magában Zambia és Angola közös határától a zambiai rézövezetben található Chingoláig, 260 kilométernyi bekötőútvonallal együtt. Az értékes ásványkincsek nyugati piacokra való szállítása a közép-afrikai övezetből ugyanis kulcsfontosságú az USA és Európa számára is, főleg az energiapiaci átállás kibontakozásával, hiszen nemcsak az energia tárolásához, de például a napelemek gyártásához is számos ritka ásványra van szükség, amelyből kevés felett rendelkezik az Európai Unió vagy az USA. 

Washington az idén állt elő ezzel az ominózus tervvel, amelynek a célja Zambia és Kongó rézben gazdag területei és az angolai Lobito kikötőjének összekapcsolása egy új vasútvonallal. Az elképzelések szerint így a források a Lobito-folyosón át jutnának Nyugatra, a hagyományos, Dar es-Salaam kikötőn keresztül vezető keleti irányú útvonal helyett.  

A tervezett vasútvonal és Lobito kikötőjének összekapcsolása elősegítené a gördülékenyebb áruforgalmat. Fontos útvonalat megalapozva a kongói rézövezet és az Atlanti-óceán között.  

A fejlesztett vasútvonal segíteni fogja az alapvető áruk és források régióba való szállítását, támogatva ezzel a vállalkozások fejlődését és a kereskedelmi tevékenységeket. Az USA és az EU közösen egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséről döntött a 2023. szeptemberi G20-as találkozón, mégpedig a Zambia és Angola közötti zöldmezős vasútvonal-bővítés kapcsán.  

A kínai problémák ellenére Amerikának sem könnyebb 

A vasútprojekt jelentőségét és időszerűségét nem szabad túlbecsülni. A kínai közvetlen beruházások Afrikában így is sokkal magasabbak maradnak, mint a nyugati államoké, főleg úgy, hogy 2013 óta Pekingnek nemcsak a szándéka, de a pénzügyi képessége is megvan arra, hogy hatalmas forrásokat hitelezzen az afrikai államoknak. 

Az elmúlt években ez a versenyelőny azonban csökkent.  

A Fudan Egyetem szerint a 2015-ös 125 milliárd dolláros csúcsról 2022-re 70 milliárdra esett a régió BRI-vonatkozású befektetéseinek értéke.  

Ez a Covid utáni gazdasági visszaesésnek és a gyengülő kölcsönzési képességeknek is köszönhető. A különböző afrikai országok adósságválsággal kapcsolatos növekvő aggodalmai és Kína belső gazdasági kihívásai miatt Pking úgy döntött, leállítja az afrikai energiaprojektek finanszírozását.  

Ez a kontinensnek nyújtott hitelek jelentős visszaeséséhez vezetett, azok összegét 1 milliárd dollár alá csökkentve, ami a legalacsonyabb érték az elmúlt két évtizedben. 

Washington afrikai soft power stratégiájával összhangban a projekt egy szélesebb geopolitikai szándékra is rámutat: az afrikai országokkal való kapcsolaterősítésre. Az infrastrukturális fejlesztések támogatásával az Egyesült Államok szeretné elősegíteni a gazdasági fejlődést, munkalehetőséget teremteni és kitartó partnerséget kiépíteni a térségben – mindezek az afrikai nemzetek és az USA érdekeit is szolgálnák. Erről Kamala Harris alelnök beszélt 2023-ban, amikor Ghanába, Tanzániába és Zambiába is ellátogatott. 

Az amerikai nyitás ennek ellenére számos nehézséggel áll szemben. Kína repülőrajtot vett Afrikában mind a kiépített infrastruktúra, mind a diplomáciai kapcsolatok terén.  

Az afrikai infrastrukturális szükségletek tekintetében Kína már megbízható partnerként ágyazódott be az Egy övezet, egy út kezdeményezésnek köszönhetően.  

Washingtonnak így sürgős feladata, hogy hasonló bizalmat építsen ki. Ráadásul óvatosan kell navigálnia a geopolitikai nehézségek, a történelmi kapcsolatok és a régiós dinamikák miatt. 

Szuverenitásukat és nemzeti érdekeiket szem előtt tartva, az afrikai nemzetek valószínűleg kiegyensúlyozott megközelítést fognak alkalmazni mind a Kínával, mind az USA-val való viszonyukban.  

Az afrikai vezetők számára a kérdés az, országuk milyen erőforrásokhoz juthat a nagyhatalmakkal való együttműködésük révén.  

Az Egyesült Államok törekvése Kína befolyásának kiegyensúlyozására a térségben – az ambiciózus vasúti projekt támogatása által – magas rizikófaktorral jár. Bár a kihívások jelentősek, a beruházás jelzi az megújult amerikai elkötelezettségét az Afrikával való aktív együttműködés iránt, felismerve annak növekvő jelentőségét a geopolitika globális térképén. Az nem biztos, hogy az USA képes lesz felvenni a versenyt az ázsiai nagyhatalom jól megalapozott jelenlétével a térségben, de a befolyásszerzésért folyó afrikai verseny vitathatatlanul formálni fogja a nemzetközi kapcsolatok röppályáját. Az amerikaiak törekvésének a sikere attól függ, hogy képesek lesznek-e eligazodni az afrikai kontinens bonyolult viszonyai között, bizalmat építeni a helyi partnerekkel és az afrikai nemzetek érdekeivel összhangban lévő előnyöket biztosítani.  

A bankok is beszállnak a játszmába 

A projektben globális és regionális szervezetek is részt vesznek. Az Afrikai Fejlesztési Bank 16 milliárd dollárral csatlakozott a Multinacionális Lobito Szállítási Folyosó finanszírozásába. A bank beavatkozása aláhúzza az afrikai gazdaság fejlődését és régiós integrációját elősegítő, széles körű infrastrukturális projektek erőforrásbiztosításában való együttműködés fontosságát. A Világbank is biztosított 300 millió dollárt a  Gazdasági Diverzifikáció és Munkahelyteremtés Projekt keretein belül, amely közvetlenül a Lobito-folyosó miatt jött létre. Itt megjegyzendő, hogy  

a Világbank 2002 óta egyetlen infrastrukturális projektet sem finanszírozott Afrikában. 

Összességében Peking jelentős előnyt tudhat magáénak a nyugati hatalmakkal szemben, illetve a regionális infrastruktúra-fejlesztés terén is. Lagos, Kinshasa vagy Addisz-Abeba lakosai minden nap kínai cégek által épített vagy kínai kölcsönből finanszírozott közlekedési hálózatokat vesznek igénybe. Mostanság az ázsiai nagyhatalmat érintő gazdasági nehézségek és a pénzügyi aggodalmak új lehetőségeket teremtenek az USA, Európa, valamint a G7 csoport számára a szakadék csökkentésére. Ennek ellenére  

csekély annak a valószínűsége, hogy a gazdasági visszaesés azt jelentené, hogy a Nyugat át fogja venni a vezetést az infrastruktúra-fejlesztésben.  

Főleg úgy, hogy az afrikai nemzetek arra törekszenek, hogy a kontinensen belül teremtsenek és tartsanak fenn értékeket. 

Cikkünk a Geopolitical Monitor honlapján olvasható írás alapján készült. 

Címlapfotó: Shutterstock